Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

19 Ahogy a Lévai-hagyatékban akad egy olyan tanú, aki nagy fantáziával utólag kibővítette a Népbíróság előtt tett vallomását (Beregi Miklósné gépiratos vallo­mása 1965-ből, huszonegy évvel a történtek után), úgy a Fekete füzet is dicseked­het ilyen „munkatárssal”, dr. Bojár Jenő egykori beregszászi ügyvéd személyé­ben, aki Santiagóból küldte el 1961. október 26-án kibővített vallomását. (Kan­nás erről már 1965-ban tájékoztatta belügyi partnerét.) Idézünk Bojár írásából: Kecskést az egybegyűjtött zsidóknak beszédet tartott, amelyben megfenyegetett bennünket, hogy a legkisebb rendbontás vagy engedetlenség esetén úgy fogunk járni, mint a munkácsi Ghetto lakói, és nem lesz kegyelem még a csecsszopóknak sem. Természetes volt ezek után, hogy a megfélemlített zsidók az ellenállás legki­sebbjelét sem mutatták. A csendőr legénység ütötte, verte, rúgta az asszonyokat és gyermekeket, a felnőtt férfiakról nem is beszélve,34 Különös, hogy mindezt Bojár gyakorló ügyvéd úr kifelejtette a Budapesti Népbíróságon 1948. július 18-án tett tanúvallomásából. A lejáratási kampány harmadik hulláma A Fekete füzet alkotói 1972. december 21-i körlevelükben hozták nyilvánosságra a Füveskert otthon élő költőinek tiltakozását a váci fegyházban született verseik és műfordításaik külföldi kiadása ellen. Tudjuk, Kannás Alajos már 1963-ban ku­takodott Budapesten aziránt, hogy Tollas Tibor kikérte-e a Füveskert otthon élő szerzőinek engedélyét műfordításaik nyugati publikálásához. A New York-i köl­tő ezt a kérdést 1965-ös, második budapesti látogatása alatt is tovább firtatta, és bizonyítékot keresett gyanúja alátámasztására. (A Bécsben, 1957-ben kiadott antológia szerkesztője az otthon élő szerzők védelmében nem közölte nevüket, csupán „B”, „C”, „G”, „F”, illetve „Sz” betűvel jelölte a tőlük átvett hét rövid ver­set és kilenc versfordítást.) A belügyi szervek által beidézett szerzők, így Kárpáti Kamil („C”), Tóth Bálint („B”) és Szathmáry György („Sz”) a hivatal érdeklődésé­re saját védelmükben kénytelenek voltak letagadni, hogy tudtak alkotásaik kül­földi publikálásáról, és felső sugallatra írásban tiltakoztak szerzői joguk megsér­tése ellen. Tollas Tibor sem tehetett volna mást az ő helyükben. A hazai társszer­zők kényszerhelyzetét igazolja Szathmáry György özvegyének, Garamvölgyi Zsuzsannának 1992. november 26-án kelt, Tollas Tibornak írt levele is, amelyből kiderül, hogy 1968-ban az illetékesek elkobozták a hazajuttatott Füveskertet, és kikényszerítették a szerzőkből a nyugati terjesztésre szánt tiltakozó nyilatko­zatokat.35 Lévai Jenő különös szövetségese A Fekete füzetet kiegészítő, 1972-ben szerkesztett körlevél nemcsak a Füveskert hazai társszerzőinek nyilatkozatát közli, de abból a levélből is idéz, amit egy dr. Rohr Lajos nevű egyén küldött 1966. március 29-én Lévai Jenőnek, az Új Életben Kecskési Tibor ellen közölt írás szerzőjének. Időközben, félévi tűzszünet után

Next