Kortárs, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-6. szám)
2012 / 6. szám - Péter László: Arany János: A hamis tanú. Keletkezéstörténet
84 PÉTER LÁSZLÓ (1926) Szeged — KORTÁRS 2012/6 PÉTER LÁSZLÓ Arany János: A keletkezéstörténet hamis tanú Szabó Károly (1824-1890) Köröstarcsán született. A debreceni református kollégiumban, majd a késmárki jogakadémián tanult, Pozsonyban lett táblai jegyző. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett. A szabadságharcban főhadnagyi rendfokozatot ért el. Utóbb a budapesti egyetemi könyvtárban történeti kutatásokat folytatott, főként forráskiadványokat készített. 1855-ben a nagykőrösi református gimnáziumban görögöt tanított; ekkor lett Arany János tanártársa. De Arany már előbb kapcsolatba került vele. Szabó Károly a szabadságharc bukása után szülőföldjére húzódott vissza, és helytörténeti kutatásokat végzett. Az Új Magyar Múzeum 1850/51. évi 1. számában A magyar helynevekről címmel terjedelmes értekezést közölt. A Körösön található Márkus-örvény névadásának magyarázatául lapalji jegyzetben ezt „az öreg Márkusról szóló halászregét" adta elő: „E regét következőleg hallottam. Régen, talán már száz esztendeje is lehet, midőn még a föld bőven volt, s az emberek a határokkal nem gondoltak úgy, mint most, a körösladányiak a tárcsás határ egy részét magukénak tulajdoníták, miből villongás támadván, törvényre került a dolog. Az öreg Márkus volt a ladányiak tanúja, ki is, miután a csizmájába a talpa alá előre ladányi földet tett, hogy majd hamisan ne esküdjék, a helyszínére a bírósággal kiment, s ott az élő Istenre megesküdött, hogy azon föld, melyen ő áll, körösladányi föld, s rettentően átkozá magát, hogy ha igazat nem mond, testét a föld ne vegye be, hanem azon örvény nyelje el, melynek közelében áll, s lelke nyugodalmat ne találjon. A bíróság ezen eskü szerint csakugyan a ladányiaknak ítélte a földet. Nemsokára azután az öreg Márkus meghalt, temetésére roppant nép gyűlt, s az egész szertartás szép renddel végbement; midőn azonban a koporsót a sírba eresztették, s a sírásók a földet rá kezdték volna hányni, egyszerre csak az egész nép csodálatára a koporsó a földből felvetődött, s a holttest a koporsóból kizuhanva, egyenesen azon örvénynek tartott, hol az öreg éltében hamisan esküdött, s ott annak fenekére szállott, így átka, mit magára mondott, csakugyan teljesült. Azóta is, kivált holdvilágos éjenként, gyakorta látják őt a halászok az örvényből fölmerülni, kikhez minthogy éltében is mindig izgága volt, rendesen e kötődő’ kérdést szokta intézni: oldjak-e, vagy kössek? S ha a tapasztalatlan halászlegény azt találja felelni: oldjon, az egész hálót úgy megbontja, hogy egyetlen szállá változik: kössön, a hálót olyan csomóba gombolyítja, hogy soha többé ember ki nem bontja. Ezért nevezik ezt az örvényt Márkus örvényének." Arany János nem volt finnyás: a Szabó Károlytól olvasott hiedelemmondát szabályszerűen megverselte. Ugyanott, az Új Magyar Múzeum következő, 1852-es évfolyamában meg is jelentette. A nagykőrösi tanár ekkoriban olyan költeményeket írt, mint A dalnok búja, Dante, Magyar Misi, s elkezdte balladáinak sorát is (Rozgonyiné,Török Bálint, V. László stb.). A HAMIS TANÚ Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveget, Hadd süsse a napfény galambősz fejedet; Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre, Atya, Fiú, Szentlélek, hármas istenségre: Hogy az a darab föld, amelyen most állasz, Nem tárcsás birtok, ladányi határ az. ’ A kötődő eltérően a mai, eltorzult divatszótól - eredeti jelentésében (évődő, kötekedő, kötözködő) értendő.