Kortárs, 2012. július-december (56. évfolyam, 7-12. szám)

2012 / 11. szám - BUDAPEST-GÉNIUSZ - Fáy András: Idősebb Fáy Aladár festőművész emlékezete, élete és munkássága

Budapest-géniusz 1 59 fogultabbá és érzékenyebbé vált, mivel ráébredt arra, hogy a népművészetben fellelhető redukció nagyon ősi és elementáris igény, melyre a kornak éppen azért lesz szüksége, hogy saját tájékozó­dását meglelje, és jó alapokat kaphasson az irányzatok zűrzavarában. Annyira magáénak érezte a népművészet vívmányait, hogy 1941 -ben könyvet jelentetett meg róla A Magyarság díszítő ösztöne címmel a Turul Kiadónál. Hosszú éveken át érlelte és gyűjtötte anyagait hozzá. Közben a Csaba-trilógiát illusztrálta, számtalan méretben, technikával, sorozatokban, végül olajtechnikával kivitelezve. A magyarság mitológiája izgatta, eredetünk, a források, az a vándorlási fo­lyamat, melynek során őseink kölcsönhatásba léphettek más népekkel. A háború küszöbén, 1938 tá­ján a Magyar Közösséghez csatlakozik. A szervezet titkos csoportosulás volt a német orientáció ellen­­súlyozására. Mint szövetség főként olyan értelmiségiekből verbuválódott, akik magasan képzettek és eltökéltek voltak. Céljaik közé tartozott, hogy a fasizálódó országot valahogy kivezethessék abból a zsákutcából, mely a világégés felé sodorta. Még ebben az évben elkészíti a Sas-hegy növénytani fel­mérését. Az iskolában megszövik a Hadak útja című gobelinjét. Berlinbe utazik egy kiállítás kapcsán. Budapest panorámájáról egy, a növendékek által készített elektromos lámpákkal felszerelt makettet visz ki, hogy azt ott bemutassák. 1940 karácsonyán Kolozsvárra utazik. Alkotóerejének teljében van, szervez, dolgozik, fáradhatatlanul. Könyvének megjelenését követően 1941 decemberében kinevezik a Képzőművészeti Főiskola Iparművészeti Tanszékének vezető professzorává. Higgadtságával és előrelátásával megsejtette, milyen szörnyű eszkalációba torkollik hazánk politikája, és azon munkálkodott, hogy mentse azt, ami még menthető. A maga helyén tanárként küzdött az oktatás függetlenségéért, hogy a tehetséges, de szegényparaszti származású fiatalok­­ bejuthassanak az iskolába. Két intézmény is foglalkoztatja, miközben felelősséget érez diákjai sor­sáért. Tanmeneteket írt, és idejét nagyban lekötötte a gyakorlati munka, festeni alig tud. Szinyei kul­­i / t // p tuszminiszter felfigyel rá, és 1943 őszétől kinevezik igazgatóhelyettesnek, majd '44 január elsejétől is­az Iparművészeti Iskola igazgatójának. Teljes rektori hatáskört kap. A legutolsó pillanatban jut dön- ^ , " , ^ tési pozícióba, és villámgyorsan cselekszik. A felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt, továbbá az is-­­­kola felszerelését úgy menti meg a németek karmaitól, hogy azokat a környező házak pin­céibe hordatja, és le­­betonoztatja. Mindez titokban és a legna­gyobb veszély terhe mellett. A nyilasoknál feljelentik, beidézik, és Budán a Vöröskő utcai főhadiszállásukon val­latják. Nem kínozzák, csupán alaposan rá­ijesztenek. A halálos fenyegetések ellenére csodálatosan kiszaba­dul és megmenekül. 1944 a gyász éve is, előbb édesapja hal meg, hónapokra rá az édesanyja. December­ben Budapestet szovjet ostromgyűrű zárja kö­rül. Bombázások dön­tenek romba lakótömböket, és az utcai harcok hevességében az éhezéstől ezrek, tízezrek vesznek oda. Nagyapám ostromnaplót vezet, úgy kommentálja az eseményeket, mint egy krónikás, a kívül­álló szemével. Az oroszok bejövetelét is, akár egy fénytüneményt. Budapest egészen januárig egy mező sötét ködpárába fuldokolva szenvedte megpróbáltatásait, ám amikor 1945. február 4-én el- KORTÁRS 2012/11

Next