Kortárs, 2012. július-december (56. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 11. szám - Szőke Katalin: Füzi László: Kötések, szakadások (könyvismertetés)
SZŐKE KATALIN Füzi László: Kötések, szakadások Kalligram, 2012 A szerző idén megjelent hármaskönyve a személyesen megélt történelem fontosságát helyezi a középpontba. Nemcsak egy életút állomásairól olvashatunk benne, vagyis a konkrét terekről, hanem leginkább arról, hogyan válnak ezek a terek bensővé, hogyan telítődnek fokozatosan könyvekkel és kultúrával, az ön hogyan ismer önmagára a kilépéseken és az új kötődéseken keresztül, és - ami a legfontosabb - hogyan talál rá az írásra mint az ön- és kormegértés számára, úgy tűnik, egyetlen eszközére. Fűzi, ahogy eddigi esszéprózájából már kiderült, szereti a zárt tereket, például a szigetet (lásd példa SZŐKE KATALIN (1950) Budapest KORTÁRS 2012/11 kritika I 93 lozsvár leírásakor korszakok mosódnak egybe, ami az időből és térből való kilépést is jelképezi. Másrészt egyfajta misztikumra is utal, a képzelet világára, amelyben az ember könnyedén képes a házak tetején, illetve a levegőben járni. Vannak visszatérő képzelgések, amelyek egy-egy fontos gondolatot szimbolizálnak, s újra és újra megjelennek. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy különböző szövegkörnyezetben mit jelentenek. Nem elhanyagolható a nyelvezet sem, amellyel a valóság és misztikum az olvasó elé tárul, így kiválóan ki tudja fejezni a két világ egyszerre létezésének igazi sajátosságát. Ne felejtsük el, a szigorúan korlátozó rendszerben intellektuális embernek általában csak a képzelet maradt: volt egy külső és belső élete is, amelyek nem voltak harmóniában egymással. Érdekes, hogy a regény fogalmazásmódja mégis harmóniát teremt e két világ között. A nyelvi megformálás olyan szempontból is különleges, hogy a narrátor Tibor gondolataival, tudásával bír, ugyanakkor egy érett ember műveltségével is, mégis harmadik személyben meséli el a történetet. Egyénről és társadalomról is gondolkozik, a kultúra vonalán keresztül. Természetesen irodalmi szinten is megjelenik az időbeli és térbeli határtalanság, s ezt leginkább a főhős és barátja olvasmányélményeiből_________ tudhatjuk meg. A gazdagon válogatott szerzőgárda tagjai is egy-egy motívuma az értelmiségi társadalomkritikának. Másrészről, a propagandafilmek világának elemzésével is részletesen bemutatja a korszak, valamint a személyi kultusz negatív elemeit, máskor pedig párhuzamot von filmrészletek és a való élet, illetve a képzelet elemei között. A zenei vonal is megjelenik, hiszen Tibor nagy operarajongó, bár ez nem befolyásolja túlzottan a történések megítélését. A könyv vége talán megmagyarázza ezt a különös elbeszélésmódot. A cselekmény lassan bontakozik ki, a könyv bevezetője több fejezeten keresztül elnyúlik egészen mintegy a terjedelem feléig. Az utolsó két fejezetben felgyorsulnak az események, a történet megtelik izgalommal. Az utolsó fejezetben, talán a legértékelhetőbb részben már-már teljesen a realitások talajára érünk, amikor egyszer csak újra visszavezet minket a szöveg a bizonytalanságba. A regény befejezése után sokáig elmélkedhetünk a fenti motívumok jelentőségéről, megalkuvásról, ellenállásról, értékrendekről, s ehhez kapcsolódóan a valóság és képzelet viszonyáról. Végül pedig megemlíteném a regényhez kapcsolódó azon gondolatot, amely manapság kevéssé kedvelt módszer irodalomtudományi körökben. Az író és Tibor ifjúsága közt esetleges párhuzamok lehetnek. Ez nem minden tekintetben jogos felvetés, de abban mindenképp, hogy maga az író is a szocializmusban élte meg ifjúságát, s nem volt az adott kor kedveltje. Érdemes lenne részletesen megvizsgálni a kapcsolódó életrajzi elemeket. A diák utolsó története méltó le_________| zárása Kolozsvári Papp László regényei sorának, amelyek alapeleme a szocializmus s egyúttal a jelenkori események több szinten megfogalmazott kritikája. A cím arra enged következtetni, hogy a szerző érezhette, ez lesz utolsó hosszú prózai munkája, egyúttal a regény az ember ifjúságának és ezzel illúzióinak, ártatlanságának elvesztéséről is szól. // Kolozsvári Papp László A diák utolsó története