Kortárs, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 5. szám - Szakolczay Lajos: Az angyalokra nyitott ablak - Gutai Magda (1942-2013)
720 kortársalgó kortársalgó SZAKOLCZAY LAJOS Az angyalokra nyitott ablak Gutai Magda (1942-2013) Elment a csönd. Csendesen. Ahogyan élt, ahogyan dolgozott. Gutai Magda orvosként is és költőként is a lélek doktora volt. Tíz verseskötete - közülük hadd emeltessék ki a 2004-es Fiam könyve és az 1996- ban megjelent Van itt egy hely még a kortárs magyar líra kitörölhetetlen értéke. Életpályáját József Attila-díjjal (1999) jutalmazták. Ám a szenvedés - a megtestesült szófájdalom - „fejére", jóllehet a költő nagyon is megdolgozott érte, alig illik babérkoszorú. Saját maga fonta verskoszorú azonban igen, hiszen a benne lévő, ama sötéten kínzó helyről származó „golgotavirágok" nemcsak a kereszthalálra emlékeztetnek, hanem a föltámadás fényére is. A látó tehát ekkor már látott. Csönd és fény - ez utóbbi visszafogottan jellemezte pályáját. Kényes szavai abból a szótárból valók - megnevezve: a szív szótárából -, amelyeknek érvényességét a kortárs magyar líra klasszikusa, Pilinszky János már kijelölte. Ahol Dosztojevszkij viszi a zászlót, ott a bűnbánat is életelixír lesz. A szenvedés apoteózisa így válik szavak, szótörmelékek és szóképek kényes egyensúlyában az életet elviselni segítő örömmé. Ugyan fátylazott ez az öröm, de az égnek támasztott létra - nem csupán lefelé van út, ám fölfelé is - mindig valaminő reményt adott. A borzalmak elviselésén túl ott a megnyugvás kicsi sávú, de lélekpályaként ható ösvénye. A bibliai jelképek erejével rá lehet lépni, s ha költő az ember - márpedig Gutai Magda kitűnő költő volt - a szenvedés, a megtisztulás ígéretében (?), többé már nem magánügy. Egyetemessé válik. Mária elveszítette a Fiát. Ölében fekszik anyák, érzitek-e eme irdatlan fájdalmat? a baleset áldozataként kifeküdt gyermek. Még csak tizenhat éves Dávid, a kamasz Krisztus, de már nincs előtte kék ég. Az összetört csont drámai sötétséget vetít a szenvedő anya elé: a nemlét kazamatáját. A Szmog és passió című nagy vers erről a megemészthetetlen fájdalomról szól. A csöndről, amely jégcsapfegyverével nagyobbat szúr, mint a leggyilkosabb tőr. „Megkezdődött a passió; / nem állhatja az útját senki. / Tessék mélyeket lélegezni; / ózondús itt a levegő. // Elődereng a léten túli ország / címere, a golgotavirág. / Emlékezz! MIRI. Megostorozták. / És Isten odaadta egy fiát. // »Agnus dei.« A fiú engedelmes. / Itt egy báránynak vére folyhatott - / Az áldozatot Isten elfogadta. / Az Úr kegyelmes. / A fiad: halott.” A fájdalom csöndverse kiált. Mert ebben a csöndben tarló ég, lovak patái dübögnek, kígyók sziszegnek, a hajnalt az éj borotválja. Nincs menekvés, és ezt a költő is tudja. De békülékeny, lelke vihara fölé a Radnóti szent szavával megigazult béke von sátrat. „Rendet kell itt rakni. A gépfegyverekre / szárnyat ragasztok. Szánjanak / a hómezők felett // Mert béke lesz / országomban. Csak meg ne haljak. / Tank helyett majd tavaszi virágok / nyomulnak szobámba; fölmentő sereg. / Múltam roncsait eltakarítják. / És hatalmas / hátitáskával, tornazsákkal / belép az ajtón egy kisgyerek" (Utóirat). „Flogyha világgá mennénk, Mamácskám, / az angyalokra nyitnánk ablakot?" - így a Játszótér, januárban kezdése. Ám ez a Kortársban megjelent szintén nagy vers sem tudja meg nem történtté tenni a gyalázatot. Mária elveszítette fiát, s az Ég és Föld harangja bármily ünnepien kondul is, erre nincs - és sosem lesz - bocsánat. Elment a csönd. Csendesen. Elment, mert ott várták. Gutai Magda, a Magyar Írószövetség nevében búcsúztattak, legyen megnyugtató a találkozás. SZAKOLCZAY LAJOS (1941) Budapest KORTÁRS 2013/03