Kortárs, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 1. szám - Kabdebó Tamás: Határ Győzőt keresem - Merítések egy barátság kútjából

66 amúgy isten igazában, annak a sok közül egyik oka az volt, hogy az utóbbi időben meglehetős gyakor­ta ágynak esegetek (ezért használom a gyakorítót), így tán negyven oldal után feladtam. Szó sincs ar­ról, hogy én rád bármiért megorroltam volna - it never crossed my mind s hogy az ÉJSZAKA MIN­DEN MEGNŐ c. könyvecskémről mit írtál, mit nem, hát szégyenemre-gyalázatomra, ha faggatóra fog­nál, sem tudnám megmondani. Jelentéktelen könyvnek tartom, mindenki mindenről azt írja, amit akar. Julianosz-regényem igen lefoglalt, sok mindennek utána kellett olvasni; szedése elhúzódott. Élni is kell, a rádiónak is küldözgetem a betevő falatra valót. A szeptemberi Mikes után mindketten ágynak es­tünk, Piroskám 3 hétig nem járt be, kifordult a lába, én 2 hónapig nyavalyogtam. Decemberben volt egy kis szokvány-kellemetlenségünk: a Bond Street egyik cipőboltjában Piroskának ellopták vadonatúj bőrtáskáját, benne a szó szoros értelmében mindennel; a rendőrségi hercehurca, csekkek letiltása stb. nagyon kimerítette, újra ágynak esett, nyomorúságos szilveszterünk volt. Ezen a héten kezdett el újra dolgozni. Vedd számba azt is, nehogy úgy tekintsd jeremiádának, hanem mint a nyugaton élő magyar író biblikus példázatának, közel háromszáz könyvet felcsomagolni, felbélyegezni, postára cipelni 72 éves fejjel nem apróság. Ráadásul csakhamar kiderült, hogy a rablóharamiák a 20 fontos tengerentú­li (amerikai) csekkekből 5 fontot lerabolnak kezelési költség címén; a csomagolás és a bélyeg több mint 3 font, így azután a 20 fontos árból elvitt a cica 8 fontot, és kiderült, hogy minden eladott könyvön 8 fontot vesztek... Ezért volt az, hogy a barátoknak itt Londonban „kézből kézbe" adtam a példányt. Ná­lad arra számítottam, hogy karácsonykor odaadhatom, de nagyon remélt és várt látogatásod elma­radt. Sebaj, ami késik, nem múlik, majd csak jársz egyszer erre, és még érvényes az a lovagi mondás, hogy „kicseréljük könyveinket". Egyébiránt a szeptemberi Mikesen Cz. Lóri annyira megfázott, hogy hosszú antibiotikum-kúrával is alig bírt kilábolni. Most hallottam, megy a Honba, előad az Eötvös Kol­légiumban, a maga sajátos stílusában­­ a nyugati magyar irodalomról... Ha egyszer erre jársz (és lesz időd), majd beszélgetünk! Új könyvedhez gratulál, és szívélyesen köszönt Határ Győző 1986.09.10. Drága Tomikám, elhiheted, megvan a szükségképpen elegendő oka, hogy ilyen későn érke­zik ez a köszönő levél. Remeknek találtam méltatásodat lulianoszomról, s külön meg szeretném köszön­ni azt a rejtett bókot, amelyet a tervezett Kosztolányi-regénnyel vont párhuzam révén beleszőttél. Ter­mészetesen rendkívül hízelgő, hogy hosszan együtt emlegeted mesterember-cimborádat a Nagy Mivesmesterrel - noha persze kuncogva mulatok azon, ami csak itt HONGRIUSCULE-ben nyilvánvaló, az igazi Magyarországon, a Nagyon, senkinek eszébe se jutna, hogy egy fiktív, elképzelt, megvágyott, de soha tető alá nem hozott regényt vetsz egybe egy olyannal, ami készen hever. Mégis, a Kosztolányi-pár­­huzam nagyszerű Argumentum Ad Nationem: hála és köszönet érte! Sokszor ölel (megfáradt) híved Határ Győző 1991.03.28. Drága Tomikám - mihelyt megkaptam a fordításokat, azonnal vetettem magam a tele­fonra, hogy köszönetet mondjak fáradozásodért, de senki nem válaszolt. Nyomban beugrott, hogy nyilván Dél-Amerikában vagy, ahol épp mérgezed a magyar lelkeket­­ és kutakat. Meg kellett vár­nom, amíg jelét veszem annak, hogy nem ragadtak el, és nem kell ingem-gatyám odaadnom érted az emberrablóknak. A fordítások közül csak a tiéd használható (meg tán az egyik megrímelt, egy ami effenditől). Megtisztelsz, hogy írsz mini-köteteimről; egyébiránt Tollas Tibort épp mennyire me­nesztettem, de ő nem tud róla, s még legalább két-három évig élnie kell, hogy megtudja... Úti élményeid...?! Szép Annának kézcsókkal, téged ölel Határ Győző PS: Szerettem volna április bolondját járatni veled, de nem jutott eszembe semmi. 1991.06.16. Drága Tomikám, tegnap érkeztünk haza, nagyon elcsigázottan és jómagam némi lázzal: már ilyen az én formám. Miután ellapátoltuk az ajtó elől (belül) a felgyűlt postát, behatoltunk a ház­ba, és megleltük a Te igen kedves soraidat is. Re: Mózsi Feri felkérése. To cut off your nose to spite KORTARS 2014 / 01

Next