Kortárs, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 2. szám - Szigethy Gábor: Végenincs történetek 12. - Mikor tartóztatták le Darvas Ivánt? (kortársalgó)

50­0 koztársalgó egy börtöntöltelék férj nem használ a karrierem­nek. Azt mondtam nekik: - Ez magánügy. Különben sem fér meg erkölcsi érzékemmel, hogy egy embert akkor hagyjak cserben, amikor börtönben van."­ Két évig járt különböző magyarországi börtö­nökbe „börtöntöltelék" férjéhez beszélője a Kos­­suth-díjas, mindenki által tisztelt, körülrajongott színésznő. De mikor tartóztatták le Darvas Ivánt? 1956 de­cemberében biztosan nem. Sok évnek kellett el­peregnie, amíg Darvas Iván megszólalt. 2001-ben jelent meg a színész Lábjegyzetek című könyve. A pontos dátumra ő sem emlékszik (vagy nem akar emlékezni, netán nem tartja fontosnak), a fürdőszo­ba sem úgy szerepel a történetben, ahogy Tolnay Klári mesélte, és nem a színésznő nyit ajtót a fogd­­megeknek, hanem Darvas Iván. „Az ominózus szombati napon (május vége felé jártunk már) csakugyan elhangzott A gerolsteini ka­land utolsó csapaja, a gyártás pezsgőt bontott, koc­cintottunk, aztán szétszéledtek a színészek. Pontban éjfélkor - békésen olvasgattam már az ágyban - fékek csikorgása, ajtócsapkodás hal­latszott. Kinéztem az ablakon. A rövid, szűk kis belvárosi utca mindkét végét egy-egy keresztbe álló, nagy fekete kocsi torlaszolta el, a harmadik meg ott állt meg a kapunk előtt. Tisztára mint a krimikben! Enyhén eltúlzottnak, már-már nevet­ségesnek tűnt, amikor csengetésükre ajtót nyitot­tam, és ijedt házmesterünk kíséretében ott állt tíz­­tizenkét civilbe öltözött szigorú úr, vezetőjük pedig roppant korrektül felmutatta rendőrségi igazolvá­nyát és az Ügyészség házkutatást, valamint az előzetes letartóztatásomat elrendelő parancsát. Már a fürdőszobába se hagytak egyedül bemenni, egy másodpercre se vette le rólam a tekintetét az erre kijelölt kíber. Tőlem telhetően fürgén felöltöz­tem hát, röviden elbúcsúztam a feleségemtől, és négy kísérőm között beültem a házunk előtt vára­kozó kocsiba. (A többiek ott maradtak, feltehetően házkutatni.)" Az apró részletek, eltérések nem perdöntőek. A pontos dátum sem fontos. Az emlékek emlékeze­tünkben halványulnak, átalakulnak. A tény iszonyú és elfogadhatatlan: 1957-ben hamis vádak alapján letartóztatják és börtönbe zárják Magyarország egyik legnépszerűbb, legkedveltebb, bűntelen szí­nészét. Indok: Megtehetjük. Darvas Iván - úriember és értelmiségi - tehet­ségesen, bölcsen és elegánsan túlélte a börtönt. 1965-ben újra budapesti színész lett. S akik börtön­be zárták, a bolsevik kaméleonokra jellemző arcpi­rító pofátlansággal idő múltával még Kossuth-díjat is adtak a börtöntöltelék, „ellenforradalmár" szí­nésznek. (Bolsevik logika és etika: „Mától kezdve minden másképpen volt.") Aczél György, a minden hájjal megkent, zseniá­lisan okos gazember pártkatona szemrebbenés nélkül nézett 1978-ban az életveszélyes operáción épp hogy túljutott Darvas Iván szemébe: „Tudja, hová megyek innen, Darvas? Egy olyan XIV. kerületi párttalálkozóra, ahol egy csomó régi elvtárs jól megmossa majd a fejemet, amiért magának Kos­suth-díjat adtunk! Mit mondjak majd nekik?­­ Az igazat, Aczél elvtárs, azt hitték, hogy posz­tumusz kitüntetés lesz. De hát mit tesz Isten, meg­gyógyultam. Nem a maguk hibája!" Szerettem volna látni abban a pillanatban Aczél elvtárs elborult tekintetét. GICZY JANOS. Doktoromnak,

Next