Kortárs, 2015. július-december (59. évfolyam, 7-12. szám)
2015 / 11. szám - Rózsafalvi Zsuzsanna: Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében
RÓZSAFALVI ZSUZSANNA (1975) Budapest RÓZSAFALVI ZSUZSANNA Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében Cseres Tibor születésének századik évfordulóján kínálkozik az alkalom, hogy feltegyük a kérdést, mennyire aktuális az életmű, az író szövegei miként működnek korunkban. A Vízaknai csaták újraolvasásakor magam is megfogalmaztam ezt a kérdést. Tudjuk ugyanis, hogy a nagyregény megjelenésekor, 1988-ban óriási könyvsiker volt, a Könyvhéten tizenhétezer példány kelt el belőle, s a majdnem azonnali újranyomást követően hozzávetőleg negyvenezer került az olvasókhoz. A korabeli recepció is az életmű csúcsaként hivatkozott a Vízaknai csatákra. Az új kiadással párhuzamosan a Nyitott könyv című televíziós sorozat önálló adást szentelt a regénynek, további példányszámfogyást generálva. A siker hátterében nemcsak a nagy sikerű, filmes adaptációt és zajos irodalmi és politikai diskurzust kiváltó Hideg napokkal beérkezett író népszerűsége, a közel három évtizedes alkotói múlttal járó ismertség állhatott, hanem benne rejlett a megjelenés idején a közbeszédben mindig is aktuális, de a hivatalos irodalmi és politikai diskurzusban még kényes kérdésként jelen lévő Erdély-problematika mint témaválasztás is. Ugyanakkor a korabeli recepció is az életmű csúcsaként hivatkozott a Vízaknai csatákra. A kortárs kritika egyetértett abban is, hogy nehéz műalkotással találja szemben magát az olvasó. Ennek egyik lehetséges oka éppen az, ami ma is korszerűvé és nem „kor"-szerűvé teszi ezt a regényt: történelemkezelése, a történelmi téma narrációvá szerkesztése lényegében megelőzte annak a mára már közismert belátásnak a hazai köztudatba kerülését, amely a történelem, illetve a történelem elbeszélésének narratív aspektusait feszegeti, gondolok itt Hayden White megfontolásaira.A Cseres a Vízaknai csatákban egy, az életműben is újszerű és a kortárs prózapoétikában is előzmények nélküli történetmondással kísérletezett, nem lineárisan előrehaladó, hanem megszakításokkal élő, évszámokat kiemelő, de iteratív, ciklikusan bővülő narrációt, a családtörténet és a történelmi regény elemeit forma tekintetében is látványosan vegyítő elbeszéléstechnikát hozott létre, hangsúlyozva a történelem megismerésének és elbeszélhetőségének problematikusságát. Hogy Cseres mennyire kedvelte a történelmi tematikát, rámutat Bori Imre gondolata, amely az Én, Kossuth Lajos című regényről írott interpretációjának nyitó mondata: „Cseres Tibor írói figyelmét a történelem tartotta fogva." Cseres a magyar történelmi regény hagyományát követte, de a tradícióval egyúttal kísérletezett is. Csak néhány példát említenénk. A tatárjárás idején játszódó Ezüstpajca a Kőmíves Kelemen balladára alludál: nemcsak a történetmondásban, hanem a prózanyelvben is jelen vannak a ballada archaikus műfaji elemei. Hasonlóképpen rendhagyó munka műfaji értelemben az Én, Kossuth Lajos, amelynek szövege autobiográfiaként tünteti fel magát, ráadásul egy, a főhős szólama által keretezett, lineáris-regresszív narrációval élve. A Vízaknai csaták is az innovatív narratívájú vonulatba sorolható, narratológiai szempontból - az Őseink kertje, Erdély mellett - Cseres Tibor legösszetettebb regénye. A regényidő kilenc évtizedet fog át, az 1848-as szabadságharc erdélyi eseményeitől az 1940- es évek második bécsi döntéséig, mindeközben Erdély történelmének, valamint a Kossuth és Jászi Oszkár által vizionált konföderáció és Erdély autonómiájának eszméjét mutatva be a Moldován család igencsak szerteágazó, három generációt átölelő históriáján keresztül. A konföderáció, a dunai népek megbékélése Cseres Tibor több művében is visszatér - pl. a Kossuth-regényben vagy az Őseink kertje, Erdélyben -, de legnagyobb teret a Vízaknai csatákban kap. Cseres nyilatkozataiból, A 2015. április 1-jén a budapesti Kossuth Klubban a család és a Magyar Írószövetség támogatásával Cseres 100 Emlékkonferenciát rendeztek. Az ott elhangzott előadásokból válogatva adunk közre jelen számunkban három tanulmányt. KORTÁRS 2015/11