Kortárs, 2015. július-december (59. évfolyam, 7-12. szám)

2015 / 11. szám - Rózsafalvi Zsuzsanna: Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében

RÓZSAFALVI ZSUZSANNA (1­975) Budapest RÓZSAFALVI ZSUZSANNA Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében Cseres Tibor születésének századik évfordulóján kínálkozik az alkalom, hogy feltegyük a kérdést, mennyire aktuális az életmű, az író szövegei miként működnek korunkban. A Vízaknai csaták újraol­­vasásakor magam is megfogalmaztam ezt a kérdést. Tudjuk ugyanis, hogy a nagyregény megjele­nésekor, 1988-ban óriási könyvsiker volt, a Könyvhéten tizenhétezer példány kelt el belőle, s a majdnem azonnali újranyomást követően hozzávetőleg negyvenezer került az olvasókhoz. A kora­beli recepció is az életmű csúcsaként hivatkozott a Vízaknai csatákra. Az új kiadással párhuzamosan a Nyitott könyv című televíziós sorozat önálló adást szentelt a regénynek, további példányszámfo­­gyást generálva.­ A siker hátterében nemcsak a nagy sikerű, filmes adaptációt és zajos irodalmi és politikai diskurzust kiváltó Hideg napokkal beérkezett író népszerűsége, a közel három évtizedes al­kotói múlttal járó ismertség állhatott, hanem benne rejlett a megjelenés idején a közbeszédben mindig is aktuális, de a hivatalos irodalmi és politikai diskurzusban még kényes kérdésként jelen lévő Erdély-problematika mint témaválasztás is. Ugyanakkor a korabeli recepció is az életmű csú­csaként hivatkozott a Vízaknai csatákra. A kortárs kritika egyetértett abban is, hogy nehéz műalko­tással találja szemben magát az olvasó. Ennek egyik lehetséges oka éppen az, ami ma is korszerű­vé és nem „kor"-szerűvé teszi ezt a regényt: történelemkezelése, a történelmi téma narrációvá szerkesztése lényegében megelőzte annak a mára már közismert belátásnak a hazai köztudatba kerülését, amely a történelem, illetve a történelem elbeszélésének narratív aspektusait feszegeti, gondolok itt Hayden White megfontolásaira.A Cseres a Vízaknai csatákban egy, az életműben is újszerű és a kortárs prózapoétikában is előz­mények nélküli történetmondással kísérletezett, nem lineárisan előrehaladó, hanem megszakítá­sokkal élő, évszámokat kiemelő, de iteratív, ciklikusan bővülő narrációt, a családtörténet és a törté­nelmi regény elemeit forma tekintetében is látványosan vegyítő elbeszéléstechnikát hozott létre, hangsúlyozva a történelem megismerésének és elbeszélhetőségének problematikusságát. Hogy Cseres mennyire kedvelte a történelmi tematikát, rámutat Bori Imre gondolata, amely az Én, Kos­suth Lajos című regényről írott interpretációjának nyitó mondata: „Cseres Tibor írói figyelmét a tör­ténelem tartotta fogva."­ Cseres a magyar történelmi regény hagyományát követte, de a tradícióval egyúttal kísérletezett is. Csak néhány példát említenénk. A tatárjárás idején játszódó Ezüstpajca a Kőmíves Kelemen balladára alludál: nemcsak a történetmondásban, hanem a prózanyelvben is jelen vannak a ballada archaikus műfaji elemei. Hasonlóképpen rendhagyó munka műfaji értelemben az Én, Kossuth Lajos, amelynek szövege autobiográfiaként tünteti fel magát, ráadásul egy, a főhős szó­lama által keretezett, lineáris-regresszív narrációval élve. A Vízaknai csaták is az innovatív narratívájú vonulatba sorolható, narratológiai szempontból - az Őseink kertje, Erdély mellett - Cse­res Tibor legösszetettebb regénye. A regényidő kilenc évtizedet fog át, az 1848-as szabadságharc erdélyi eseményeitől az 1940- es évek második bécsi döntéséig, mindeközben Erdély történelmének, valamint a Kossuth és Jászi Oszkár által vizionált konföderáció és Erdély autonómiájának eszméjét mutatva be a Moldován család igencsak szerteágazó, három generációt átölelő históriáján keresztül. A konföderáció, a du­nai népek megbékélése Cseres Tibor több művében is visszatér - pl. a Kossuth-regényben vagy az Őseink kertje, Erdélyben -, de legnagyobb teret a Vízaknai csatákban kap. Cseres nyilatkozataiból, A 2015. április 1-jén a budapesti Kossuth Klubban a család és a Magyar Írószövetség támogatásával Cseres 100 Emlékkonferenciát rendeztek. Az ott elhangzott előadásokból válogatva adunk közre jelen számunkban három tanulmányt. KORTÁRS 2015/11

Next