Kortárs, 2015. július-december (59. évfolyam, 7-12. szám)
2015 / 11. szám - Rózsafalvi Zsuzsanna: Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében
66 A szövegvilág már említett, lényeges vonása, hogy a regény második részében a családtörténeti szál halványodik, átadva helyét a történelmi, közéleti eseményeknek: már egyre kevésbé tűnnek fel a címekben a személynevek, megszaporodnak a politikai, hadászati és nemzetközi jogi események ismertetésére vonatkozó vendégszövegek. A személyes történelem a kollektívum eseményeinek rendelődik alá, szinte el is tűnik a magánélet, így egyre inkább a mű történeti vonatkozása mint narratíva kerül előtérbe. Ezek az intertextusok a hiteles történetmondás illúziója mellett kiküszöbölhetővé tették az elbeszélő-író közvetlen (politikai természetű) értékítéleteinek artikulálását. A regény szereplőinek, a Moldován családnak önmagára irányuló kérdései mindvégig összefonódnak a történetiség, illetve az időben és térben való élés problematikájával, a jelen felé haladva egyre inkább kiszolgáltatva a nagyhatalmi politika döntéseinek. Az egzisztencia a történelmi múlt okán kialakult soknemzetiségű közeg hatalomért folyó játszmájának, végső soron a román nacionalista törekvéseknek van kiszolgáltatva, így válik fokozottan igazzá Cseres művére, ami a történelmi regényekről szólva általában is helytálló, hogy a történelem nem csupán hátterét adja a regényhősöknek, hanem azok életmenetét alakító tényezővé válik. A személyes történelem eltűnése tehát voltaképpen az individuum történelembe vetettségének élményét adja. A Moldován család által bejárt utak, életpályák tágítják a regényteret, ám Vízakna mégis összetartja a szétfutó szálakat, a regény origója és központi szimbóluma. A család tagjai visszatérnek Vízaknára, Moldován György itt éli életét, csak hivatalos utakra megy el. Ide érkeznek a külvilág híres családtagjain keresztül. Az ő elbeszéléseik nyitják ugyan a regény terét, de mindvégig visszamutatnak Vízaknára. A város a soknemzetiségű Erdély szimbóluma, ahol románok, magyarok és szászok éltek egymás mellett. A település története ugyanakkor jól mutatja Erdély román többségűvé válásának tendenciáját, ezért is válhatott szimbolikus regénytérré. A Vízaknai csatákból nem véletlenül hiányzik az, ami Petőfi Négy nap dörgött az ágyú... című versében vagy Dienes András Négy nap című regényében jelen van a Bem és Puchner által vívott csata, hisz az író a következményekről kívánt szólni. Miként Alexa Károly írja recenziójában: „Vízakna a magyar történelem elidőtlenített szimbóluma. Centruma egy tájnak, amelyet a regénytér a Fehértemplom-Bécs-Kassa-Etelköz- Dobrudzsa-Bukarest névsorral karéjoz. Ebben a térben és a csaknem századnyi téridőben emberek milliói és nemzetek tucatjai éltek, nyomódtak be és haltak meg, köztük százak és ezrek olyanok, akik vagy tevékenységük, vagy státusuk révén, vagy csak lelki alkatukkal, mentalitásukkal, indulatszerkezetükkel, szerepükkel történelmi színt adtak a múló időnek.” Végső soron Cseres regénye tágabb értelemben azt tematizálja, hogy az individuum hogyan viszonyul a sorsául adott időhöz és teréhez, vagyis a történelem és egyén, a közösségi és egyéni sors egymással szembeni esélyeit mérlegeli kilencven év erdélyi közegében. Cserest származása és gondolkodásmódja is erre predesztinálta, íróként pedig azt latolgatja, hogyan beszélhető el a történelem. Tartsay Vilmos utcai lakhelyének emléktábláján is szereplő meghatározása szerint, a Dunavölgyi népek megbékélésének szószólójaként formálta műveinek jelentős részét. Ennek az eszmének legkoncentráltabb megjelenése a Vízaknai csaták, amely az újra és újabb értelmezésekre váró irodalom formai szempontból is egyik legkorszerűbb, legmodernebb, ma is érvényes regénye. JEGYZETEK Cseres Tibor regénye az új Nyitott könyvben. Vízaknai csaták, Film-Színház-Muzsika, 1988. október 1., 14-15. 2 Vö. Hayden White, A történelem terhe, Osiris, Budapest, 1997. 3 Bori Imre, Én, Kossuth Lajos, Híd, 2002/8-9,1131. 4 A konföderáció kérdéséről Vö. Pomogáts Béla, Regényeposz dokumentumokban, Új írás, 1988/10, 105-109.; Láng Gusztáv, Történelmi káprázatok , Vő. Látványok és szövegek, Felsőmagyarország, Miskolc, cop. 2006,135- 143. 5 Pomogáts Béla, Olvasónapló, Magyar néző, Nyelvünk és Kultúránk, 1988/73, 99. 6 Láng, I. m. 7 Kremnitzky Armand, Honvédtetemek a vízaknai Nagy-aknában, Vasárnapi Újság, 1890, 33., 533-534. 8 Vízaknáról várostörténeti szempontból és mint fürdővárosról Vö. Magdó Eszter, A vizaknai fürdő, Korunk, 2009/8, 29-35. 9 Alexa Károly, A történelem elidőtlenített szimbóluma, Könyvvilág, 1988/5, 9. KORTÁRS 2015/11