Kortárs, 2017. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)

2017 / 12. szám - Szakolczay Lajos: A megmaradás záloga: Sütő András. Találkozások, emlékek a hőskorszakból

Ezért állhatott gyertyával világítva azon marosvásárhelyi menet élére, ahol végül is bátorságá­ért a szeme világával fizetett. Öt év múlva, pontosabban: 1997-ben ezt a Sütő Andrást köszöntöttem hetvenedik születésnapján egy egypéldányos albummal (kódexszel!) a Várszínház színpadán­­ egy kicsit meg is lepődött, hirtelen nem tudta mire vélni a dolgot tolmácsolva a közösség (írók-költők és képzőművészek) hódolatát. Vincze László szentendrei papírmolnár barátom állta a „cehhet" - ő ajándékozta a kézzel merített papírt, ő gondoskodott a fatáblás, disznóbőrbe kötött album (a fényes csatok sem maradhattak el) elkészítéséről­­, nekem csupán a féléves gyűjtőmunka jutott (amely az­zal kezdődött, hogy kétszáz kérő levelet írtam töltőtollal a szellem nagyjainak). A kézzel írott verse­ket, illetve grafikákat, fotókat ráragasztottuk a kódex alapját adó különleges papírra. Természetesen a klasszikusokkal, Illyés Gyulával (Lőtt lábú madár) és Nagy Lászlóval (Susogó gím-üzenet) kezdődött az ünneplők sora - ők még a föld alól is világítottak -, de Sütő előtt, neki aján­lott verssel, Csoóri Sándortól Nagy Gáspárig, Kányádi Sándortól Farkas Árpádig, Tollas Tibortól Gál Sándorig és Csorba Győzőtől Fehér Ferencig számtalan költő hajtott fet. Ugyanakkor nem kevés képzőművész küldte el az ajándékát (rézkarcát, ceruzarajzát, fotóját stb.), hogy barátunk érezze a közösség szeretetét. Schéner Mihály, Orosz János, Szabados Árpád, Gyulai Líviusz, Ágotha Margit, Kókay Krisztina, Prutkay Péter, Kárpáti Tamás, König Róbert, Vén Zoltán, Orosz István, Almásy Ala­dár, Kiss Ilona, Püspöky István, Muzsnay Ákos, Keresztes Dóra, Ruttkay Sándor - íme egy csinos sor az ünneplő képzőművészekből! Dolgozhattam bárhol - a Kortárs után az Új írás, majd a Budapestet követően ismét a Kortárs szerkesztősége következett -, az írók, magyarán az érték istápolása volt a legfőbb feladatom. íme egy részlet a Sütőnek 1975. augusztus 26-án írott levélből (írógépmásolat lévén megmaradt, csak később tértem át a töltőtollra): „Egy írónak mindig alakul valamiféle irománya, s ha meg nem alakul, már alakultan fekszik remekmű-tetszhalál kellős közepette a fiókban! Szabadítsa ki, Kedves Uram, ama remekművet­­ lehet pár flekkes monokli is, útirajz vagy egyéb szükséges jó! -, és röpítsük az Új írás felé! Nagyon szeretném, ha Tőled nem jönnék üres kézzel! A máglya­ csillag mikor fogja be­világítani a Kriterion egét? Készül-e a Szavaknak folytatása? Andrisom, ez lenne a nagy helyzet, csak sodorjon már arrafelé a szél!" FÖLMENTÉSEM ÜGYÉBEN Tisztelt Bíróság! Eddig csak a falevelek sugdosták, hogy perbe vagyok fogva, ezért kérem Önöket, hogy ismételjék meg bűnömet! Minthogy tudomásomra jutott, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumból pár levél - kisza­kítva Sütő András kézzel írott Naplójából­­ a Tisztelt Bíróság asztalán landolt, kíváncsi vagyok a vádpontokra! ..1986. dec. 26. Alföld 12. Szakolczay fanyalgásai Görömbei könyve kapcsán, Belém harapdos itt-ott, s újból ne­kiront az Advent­nek. (Talán harmadszor, mióta bemutatták.) Úgy néz ki, hogy ez a fiú, aki hajdan be­­le­pislogott az életünkbe, átkeresztelkedett. Új istene segélje! Tán akad majd, aki hamis állításait megcáfolja. Sajnos, divatáramlatokon hányódó irodalmár­nak látszik. A Csipkerózsika-cikkemből kötőszónyit sem értett meg. A Székelyhez írott levelemből sem. Annak gondolati magvát ma is vállalom. De másként írnám meg. Szegény Szakolczay!! Most úgy gondolja: pecsenyét sütögethet ily régi konfliktusok füzénél. Engem a közös nyomorúság azóta közelebb sodort Székelyhez, mint e kis drukkerek gondolták. (És fordítva is!) Ám ők még mindig ugatnak." Tisztelt Bíróság! Egyértelmű a vád: elhagytam a közös hajót, s egy jobb élet (pénz, sors, paripa) reményében ki­keresztelkedtem. Sohasem tennék ilyet, megmaradtam, aminek kereszteltek: katolikusnak. Sütő­nek ez a megállapítása, noha torkomba vágott, nem is fájt annyira, mint az, amelyikben az írja, hogy belepislogtam az életükbe. Ennél súlyosabb vádat nem ismerek! Köztudott - Ausztráliától a Fokföldig (Kolozsvár, München, London és Szabadka érintésével) ezer levél tanúsítja -, hogy a munka őrültje vagyok. Vagyonom nincs, sosem is volt, de pénzt és fáradságot nem kímélve azért jártam be csaknem fél évszázad KORTÁRS 2017/12 61

Next