Kortárs, 2018. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)

2018 / 6. szám - Molnár Ildikó: szeretni így tanít a kín, Anyám!" - Gérecz Attila kritikai kiadásáról (Gérecz Attila összes művei)

Gérecz Attila költészetét összesen negyvenhárom saját vers és tizennégy műfordítás teszi ki. Különlegesség, hogy sokáig éltek fejben a versei, mert nem volt lehetősége azonnal leírni azokat. Ha végre sor kerülhetett a rögzítésre, többnyire ceruzacsonkkal, vécépapírra írt. Kijuttatni a kész műveket szintén nagyon nehéz volt. A műfordítások a füveskertiek hatására keletkeztek, ők többnyire műfordításokkal töltötték ide­jüket, Gérecz Attila azonban nem szeretett fordítani: „Társaimmal - írta első levelében a szökése után, 1955. februárban - (Vác most a fiatal magyar líra egyik legjelentősebb központja) jelenleg a vi­lágirodalom legnagyobb költőit fordítjuk. Kissé későn kapcsolódtam bele (ők már nyáron elkezdték), de műfordításaim óriási feltűnést keltettek. Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Kosztolányiék színvonalán emlegetnek párat közülük, és egy-két verset az illető versek legjobb magyar műfordításának. Most ebben is - úgy érzem - kissé visszaestem. Nincs kedvem mások verseit átélnem, kifejeznem, mikor a saját érzéseimet sem tudom formába önteni.” Hajnal Géza ismerteti a Gérecz-recepció történetét is. Külön teret szentel az általánosságban Gérecz Attilával foglalkozóknak, Pomogáts Bélának, Rónay Lászlónak, Szörényi Lászlónak. Utal az esetenként egy szempontot érvényesítőkre és az egyes verseket elemzőkre. Ez utóbbi körből rész­letesebben hivatkozik Tarján Tamásra, aki Gérecz költészetét a magyar líra legnagyobbjaihoz mér­te, összevetve Kosztolányi Hajnali részegség és Gérecz Levél című versét, felvillantva Radnóti Levél a hitveshez vagy a Hetedik ecloga című versekkel való lehetséges párhuzam lehetőségét. Utat Varga Domokosra, aki József Attila Óda című költeményének párverseként olvassa Gérecz Alkony című költeményét. Jankovich Marcell Zrínyi Miklóssal, Balassi Bálinttal, Petőfi Sándorral említi egy lapon, hiszen Gérecz hősi halálával az eposzi hősök rangjára emelkedett. Erre erősít rá Szörényi László a Sorsod művészete című Gérecz-vers műfaji meghatározásával, amikor e hosszúverset az eposz al­fajába sorolva verses regénynek definiálja. A sor tovább folytatódik az „Imitatio Christi" jelenség vizsgálóin át az evangéliumi emblémákat értelmezőkig. Gérecz Attila mindössze kétéves költői életében egyre inkább tudatos alkotóvá akart válni. Ke­reste az egyéni kifejezés lehetőségét a költészetben: „Képtelen vagyok most verset írni, mindent összetépek, tele vagyok kínlódással, keresem az új formát, hangot, az egyéniségemnek megfelelő kifejezés lehetőségét. Rengeteget kell még tanulnom, tele vagyok utánérzésekkel, reminiszcenciák­kal, és nem biztos, hogy a burokból kitörve lepke lesz belőlem." A szökése utáni első levelében írta le ezeket a sorokat. A Hajnal Géza által példásan összaállított kötetből igazában csak következtetni lehet arra, milyen jelentős életművet alkotott volna akkor, ha a történelem erre több időt ad neki. (Kortárs­ TanTerv, 2017) FELHÁZI ÁGNES: Kódolt vonalak IV-V., 2017 KORTÁRS 2018/06 91

Next