Kortárs, 2018. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 10. szám - KORTÁRSALGÓ - Zsirai László: A Napló
kortársalgó 1 33 ZSIRAI LÁSZLÓ A Napló Váci Mihály 1956-os naplóját adta közre a forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a nyíregyházi Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület és a budapesti székhelyű Váci Mihály Kör. Vállalkozásuk nem előzmény nélküli, hiszen az időközben elhunyt Tasi József a korábbiakban foglalkozott már Váci Mihály és felesége a forradalom alatti napokban tanúsított viselkedésével. A forradalom hiteles dokumentumának is tekinthető Váci-napló az eseményleírások mellett eredeti versfogalmazványokat tartalmaz. A Napló közreadása a Ladányi András szerkesztő által a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában végzett kutakodás eredménye, aki a publikálás céljával emelte ki a Váci-hagyatékból. A kopott, kék keménytáblás, spirálozott, vonalas füzet kék tintával írt verseit, fogalmazványait 1956. szeptember 30. és október 15. között írta a költő. „A forradalom kitörésekor, 1956. október 23-án és a többi napokon Váci Mihály Budapest utcáin tartózkodott. Ott volt minden fontos történésnél. Áthatotta a forradalmi hevület, és lázban égett. Nyilván este, vagy másnap, még az események hatása alatt lejegyezte gondolatait-érzelmeit. Valószínű, nem volt otthon új füzete, elővette a teleírt kék spirálfüzetet, amelynek a Béna ököl címet adta. Mivel az volt a szokása, hogy a füzet egyik oldalára írt, így megfordította a vonalas füzetet, és ott kezdte írni a naplót, amely 19 oldalon a lap jobb oldalát foglalja el, míg a másik oldalra a már említett versciklusok kerültek megfordítva. A napló egyben torzó is, mert hirtelen abbamaradt. Szinte az elbeszélés közepén szakadt meg. Mintha csak egy pillanatra tette volna le a tollat a kezéből a költő, hogy mély lélegzetet vegyen, és rögtön folytatja. Nem így történt. A napló így torzójában is felemelő, megrázó és csodálatos. A forradalom hiteles, pontos beszámolója és egyben dokumentuma, átitatva a költő érzelmeivel. A forradalom alatt kevés ilyen mű született, illetve nem is tudok még csak hasonlóról sem. Nyilván a mű kívánnivalót hagy maga után a megfogalmazásban és a stilizálásban is. Az események sodrásakor Váci Mihálynak bizonyára nem volt ideje a stilisztikára és a stílusjegyekre vigyázni. Később ezért az írásért már börtön járt volna, így valószínű, a polcok mélyén pihent a napló, abban az állapotában, ahogy azt megírta. Azt gondolom, ahogy így az első fogalmazásban kitörtek, kirobbantak Váciból a gondolatok-amiket még aznap papírra vetett -, ettől nagyobb a napló hatása, ereje, sodrása és hitelessége. A következőkben olvasható a jobb oldalon az eredeti kézirat, míg a bal oldalon a Tasi József által az Új Forrásban, 1996-ban publikált szöveg, ami azonos a Tasnádi Gábor által szerkesztett, Lobogó jegenyék címmel 2000-ben megjelent könyvben találhatóval" - írta bevezetőjében Ladányi András. Váci Mihály feljegyzései az alábbi mottóval kerültek most a szélesebb nyilvánosság elé: „Nem lesz előttem semmi szent / csak a magyar nép, s szenvedése, / s mindaz, aki miatta nem pihent, / s a lobogót bemártva vérbe, / az ágyúcsővel szembe ment!" Váci a forradalmi napok fővárosi eseményeiről tudósít naplójában. Jelen volt minden fontosabb színhelyen, ahol az azóta emlékezetessé növekedett események történtek. Sinkovits Imre Petőfiszobor talapzatáról elmondott szavalatait említi például, majd a diákság tüntető felvonulásáról számol be. Gondolatfűzése híven tükrözi azt a valós lelkesedést, ami akkor áthatotta a menetben haladók sorait. Az írás a rádió felől hallatszó fegyverropogás hírével szakad meg. A naplóban olvasható hosszú versrészletek a forradalmi történések lelki hátteréről vallanak, feltárva azt a helyzetet, ami a nemzet lelki egyensúlyának féltését váltotta ki a magyar népből. Az okok között az ország vezetésének alkalmatlan volta a verses feljegyzések élén szerepel. Hány törtető titkár és hány marcangoló miniszter, elvetemült elnök, hány hete helyettes, hány bárgyú bizottsági tag, hány vétkes vezetőségi tag, ó, hányán voltak itt még máma is, hányan fonták falánkságuk háló hurkait testünk köré, még ma is benne rángtunk hálójukban, s egész befont országunk, hányan zümmögtek itt finom legyűrt [?] kocsik zöngésével, KORTÁRS 2018/10 ZSIRAI LÁSZLÓ (1956) Budapest