Kortárs, 2018. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 12. szám - TANDORI 80 - Szalay Károly: Sajkodtól „egészen a” Halásztelepig
44 KORTÁRS 2018/12 SZALAY KÁROLY Sajkodtól „egészen a” Halásztelepig 1953-tól 1956-ig aspiránsként, „kötetlen munkaidővel", minden szabad pillanatomat „Tündérhonban” töltöttem. Vagy a Biológiai Intézetben, netán a múzeumban tanyáztam. Történetem időpontjában Sajkodban tavaszoltam „Meszééknél". A Rákosi- és a Kádár-korszakban a tihanyi félsziget a magyar szellemi élet - rejtősen szólva - előretolt helyőrsége volt. A két írófejedelem, Illyés Halásztelepen, Németh László Sajkodban lakott. A tóparton a kikötő szomszédságában a Biológiai Kutatóintézet, följebb a Geofizika. A kettő között a vízhez közel tanyázott az egyetemről elzavart Baránszky-Jób László, 1947- ben az egyik professzorom. Azt találta ki a drága, naiv ember: „mi most közösen megcsináljuk a legkorszerűbb esztétikaelméletet''. Csak egy dologgal nem számított. „Elméletfaragás" közben beborított bennünket is Lukács György árnyéka, s minden idealista tudóst kiakolbólítottak a Pázmányról, Laci bácsit is. Hatalmas villájában rendre látogatták őt a legkiválóbb, ugyancsak üldözött koponyák, köztük Barta János irodalomtörténész Debrecenből. Aspiránsvezetőm, Bóka is elismerte szakmai nagyságát, holott ő mindenkit idiótának, tudatlannak, rosszhiszeműnek tartott. Ma már gyanítom, nem is mindez teljesen oktalanul. Baránszky hatalmas ősfákkal dús kertje arról vált nevezetessé, hogy titokzatos állatok és madarak lakják. Jelenlétük dokumentumait, „névjegyüket" ott is hagyták a teraszon, amit „Jób" néni söpört össze kitartó szorgalommal. Fájdalom, már sem a madárra, sem a surranó szőrmókra nem emlékszem, de a vendégeknek ki kellett ülniük a teraszra, s nyugtázniuk kellett, ha láttak vagy hallottak valamit. Sorolandó Tündérhon nagyszerű polgárait, közvetlenül a Biológia mellett, az utca túloldalán lakott Vass Elemér festőművész. Ablaka az intézet kikötőjére, minek következtében a tóra nézett. Feleségét, a párizsi amerikai nagykövet nejét Papi a Luxembourg kertből szöktette meg Tündérhonba. Tündén nő. Évekkel később, Papi halála után leveleztem vele, egyik levelét most meg is találtam, amiben valamit hálásan megköszönt. Már nem emlékszem, miről lehetett szó. Papi mögött lakott hajótársam, a pókkutató Konok István, „Pity". Felesége francia nő. Ő is Tihanyban, majd Füreden maradt férje korai halála után. Az idegenből ideszakadt asszonyok úgy belerajongták magukat a félszigetbe, hogy itt maradtak holtukig. Elképzelhetik, hogy mi, „tiszteletbeli tihanyiak" mennyire kötődtünk Tündérhonhoz, és kötődünk még ma is, ha élünk. Folytatom. A part mellett, a Füredre vezető úton, a Nemzeti Bank üdülője után Borsos Miklós szobrászművész kertes, szobrokkal ékes villája magasodott. Füredre érve, Passuth nyaralt ott, azután lakott is, s Lipták Gábor nyaralóhagyatékában az írószövetség berendezett egy alkotóházat külföldi, magyar irodalmat fordítók számára. A tihanyi múzeum igazgatónőjének, Veronikának a férje Bartha László festőművész, Vass Papi és Laci bácsi kitalált egy díjat. Kossuth-díj mintájára a „Kossuth-díjat". A szegény történelmi bestsellerírót SZALAY KÁROLY (1929) Budapest Részlet A homokóra lepergett című memoárregény Tündérhon - Tihany fejezetéből.