Kortárs, 2018. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sajó László: Levél Petőfi Sándorhoz
38 SAJÓ LÁSZLÓ (1956) Budapest SAJÓ LÁSZLÓ Levél Petőfi Sándorhoz Romlott a lelkem, mint a tépett cimbalom, Az Isten se játszik rajt', ördöngös cigány. Tamburás öreg úr, papíron nincs dalom, Csak a pipa, pohár bor, s nótámhoz gitár. Elhallgattam, Sándor, s hallgatok, mint a sír. Mint a tömegsír, mely azt sem tudom, hol van. Suttogták: „él! látták!" Hetente jött a hír, Hol vagy tudom: mennyben! S én itt a pokolban. Boldog (s ha meghalok, a szent) Arany János, „Legnagyobb költője a magyar nemzetnek", „Főtitkár Úr", ki hű asszonyhoz, hazához - Rám sózták az Arany- (sic!) Érdemkeresztet, Nem elég! „Adjunk Szent István-rendet neki!" Szóla Edward király... S a hős walesi bárd hol? Ezt a szégyent már nem fogom letörleni, Mint te könyvidet. A síri világból, Sándor, fel ne gyere! Odavan a haza, S hitvesed... Tarlombon leng özvegyi fátyol... S ha élsz, s ha hí haza, te ne gyere haza! Jaj, szomorú Kutyakaparó, hazádból Ennyi maradt. Te is maradj Barguzinban! Maradok a síron túl is örök hived - Ott jobb, mint itt, írj! Hát Sándorkám, hogy mint vagy? Címem Budapest, Nagy Szálló, Margit-sziget. KORTÁRS 2018 /07-08 A dőlt betűs szövegek Arany Jánostól.