Kortárs, 2020. július-december (64. évfolyam, 7-12. szám)

2020 / 10. szám - Sümegi György: Thorma János: Aradi vértanúk, 1892-1896 (képzőművészet)

körül csoportosuló többi tábornok komoran, méltóságteljesen várja sorsa beteljesülését. A kivég­zéshez kirendelt papok arcán szomorúság, megdöbbenés tükröződik, az egyik lelkész zokogva emeli magasba a feszületet. A háttérben az osztrák hadsereg katonáinak falanxa látható.”87 Volt olyan fontos kiállítás, ahol a szállítási tilalom miatt nem szerepelhetett, csupán hivatkoztak rá, Ma­rosi Ernő így: „Thorma János a realizmus stíluseszközeivel s a visszautasítást provokáló magatar­tásával szerzett hangsúlyt ellenzéki­ negyvennyolcas tematikájának (Aradi vértanúk, Talpra ma­gyar!)."TM Az is előfordult, hogy egy művészettörténeti összefoglalóban Thorma nevét csupáncsak megemlítették a nagybányai művészteleppel összefüggésben, ám a műveiről egy szót sem ejtet­tek.89 Ugyanakkor elindult művészetének újraértékelése.90 s ennek során a Thorma János Múzeum­­ programjának centrumában kiállításokkal és kiadványokkal vállalja névadója - és Nagybánya - mű­vészeti és szellemi örökségét.92 Thorma János Aradi vértanúk festménye az első nagybányai képként jelent meg a fővárosban93 1896. április 28-án. Hírhozó és kezdőpont is egyszerre az első magyaroroszági művésztelep-alapí­­tás helyszínéről. A szervezési munkában Thorma intenzíven vett részt. Az ő művészeti pályájának az 1890-es évtized meghatározó, egész életére kiható időszaka lett. „Én már akkor régen kiállító művész voltam, és túlhaladtam az Aradi vértanúk millennáris nagy visszhangján",94 majd 1897-ben megfestette a Békesség veletek című, ugyancsak nagyméretű kompozícióját (az állam megvásárol­ta), és megírta a művésztelep több évtizeden át zsinórmértékül alkalmazott tanítási, művészetpe­dagógiai programját.95 Ám a „képzeletét” továbbra is „nagy történelmi tanulságok megértése és lát­­tatása foglalkoztatta".96 s ennek jegyében 1898-ban hozzákezdett az egész életét végigkísérő Talp­ra magyar­ megalkotásához. E műve is - ahogy az Aradi vértanúk - az ő függetlenségi szemléleté­nek vetülete, magas szinten tükrözi a hazafias érzületének-meggyőződésének (a '48-as pártéval egybehangzó) erejét, személyére szabott egyediségét. „Thorma János a történeti festészet natura­lista változatát festi egész életében hatalmas formátumokban. [...] Az Aradi vértanúk óriásfestmény természetábrázolása a legmeglepőbb. A festő már csak a füveket, az apró őszi virágokat láthatta a saját szemével az aradi dombokon, a kivégzés helyszínén, s ezeket a legnagyobb tisztelettel és hű­séggel rajzolta meg. Láthatta arrafelé az őszi ködöt, az alig-alig kibújó napot, olvashatta az emléke­zéseket arról, hogy milyen idő volt 1849. okt. 6-án, mely azóta is nemzeti gyásznap, történeti emlék­dátum. Naturalista felkészültsége, olvasmányai és természetszemlélete késztette a művészt, hogy szinte józan hűvösséggel rajzolja meg az elszánt hősöket és hóhérokat, csak a lelkész mozdulatát teszi patetikusabbá. [...] Az 1848/49-es szabadságharc Thorma számára szent téma.'97 S ezt az ara­di síkon, alföldi képtípus kereteiben (a képmagasság közepénél kicsit magasabbra megvont hori­zont, a háttérben fák-házak), a kép alsó felében mint „a 48-as szabadságharcunk apoteózisát”98 szuggesztíven jeleníti meg. Már Thorma képzőművészeti tanulmányai megkezdése időszakában élesen merült föl a törté­neti festészet létjogosultságának, szükségességének (amire Thorma egész életét föltette) kérdése. Justh Zsigmond 1888-ban így mutatja be az akkori fölfogást: „ma csak őrült ember festhet történe­ti tárgyú képet. Csakis a nagyszabású kompozíció tesz számot a művészetben? Hogy a többi mind csak kulimász? Nagy, nagyszabású kompozíciót a közönségnek, hogy kerekre tátsa a száját! Ez, csakis ez kell nekik." Egy másik, hasonló szellemű nézet szerint a „művészetnek igazán csakis azt lehet és szabad [Justh kiemelése] visszaadnia, amit átélt, vagy legalább hasonlót már látott". A „gon­dolatszabadság századában" fölteszi a kérdést: „Tán csak magasabb rendű művész az, ki Socrates fejét festi meg, mint aki egy érett görögdinnyét mázol?!”99 A millenniumi ünnepségek előkészítő szakaszában az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács meghirdette történeti kompozíciópályázatra sok mű született, és ezeken kívül közvetlen állami meg­rendelésre is készültek történeti festmények.'00 A kortárs festők jelentős része már elutasította a tör­téneti műveket, a nagyméretű, reprezentatív opuszokat,10’ noha a kor sok művésze még művelte ezt.102 Náluk föltehetően a történelmünkben tetten érhető, sok erkölcsi tanulságot tartalmazó hőstet­tek, merész emberi kiállások és árulások, a példamutatás mindig szükségesnek vélt volta a legalap­vetőbb motivációk lehettek ezen a téren (ezzel párhuzamosan a történeti irodalomban is). Thorma pe­dig valóban az életét tette föl nagy történelmi munkája, a Talpra magyar! megvalósítására. Huszonhat évesen éri az Aradi vértanúk ellentmondásos fogadtatása: hivatalos részről a Habsburg-ellenessége miatt elutasítást, érzelmileg viszont nagy népszerűséget, kiemelkedő nézőszámot ért el a két önálló bemutatóján. Az Aradi vértanúk kiállítása és közönségsikere után, másfél év múlva újabb nagy kompo- KORTARS 2020 / 10 45

Next