Korunk Évkönyv, 1981
SZERKESZTŐK - OLVASÓK
láljuk kéziratainak egy részét, műveinek régi és új kiadásait, valamint azok román fordításait, olyan művészi átültetésben, amelyeket Ştefan Octavian Iosif, Octavian Goga és Eugen Jebeleanu neve fémjelez. A múzeumban kiállították a Segesvár körüli harcok és az 1849. július 31-én a csatamezőn Petőfi által bejárt út térképét, korabeli fegyvereket, egy ugyancsak akkori ágyú kicsinyített mását, valamint azon román és magyar jobbágyok névsorát, akik az 1848-as események után következetesen megtagadták a hűbéri kötelezettségek teljesítését. Az 1848—49-es forradalom légkörét, valamint a magyar és román forradalmi erők testvéri összefogását — amiért Petőfi oly fáradhatatlanul küzdött, és aminek oly ékes szószólója volt — idézik Nicolae Bălcescu, Avram Iancu, Timotei Cipariu, Alexandru Papiu- Ilarian ugyancsak itt kiállított portréi csakúgy, mint a korabeli Espatriatul, a Foaie pentru minte, inimă şi literatură című újságok példányai, melyeknek hasábjain Petőfi kor- és eszmetársai, Vasile Alecsandri, Andrei Mureşanu és Cezar Bolliac szálltak síkra a forradalom diadalra viteléért. 1967 Versbe lépni tilos! (A szerkesztőség önbírálata). — A sajtóhibáknak persze saját irodalomtörténetük van — kellő ízzel-zamattal —, a vers azonban nem tűri meg a véletlen játékait, a verset tönkreteszi egy rosszul szedett, nem jól korrigált sor Miért? Ma már maga az olvasó kijavítja a hibákat (a Korunkban aránylag kevés van), a verset azonban — éppen a költői változatok sokfélesége miatt — nem lehet olyan könnyen kipótolni. Nagyon bánt minket, hogy legutóbb két versünk is áldozatul esett a műszaki felületességnek, Karen Lindsay Mater Dolorosa című versében (7. 952.) Ritoók János fordítása helyesen így végződik: Nincsen angyal, ki elgördítse a következet sírjáról. A múltkori szövegünkben tévesen szedett „elgörbítse“ oktalanságát tetézi Magyari Lajos A kékszemű öreg monológja című versében (8. 1048.) a még könnyen észrevehető „verebet“ mellett a „lény“ értelmetlensége. A vers (mellyel bizonyára még találkozunk) a sérült részen helyesen így hangzik: hát ne figyeld a verebek kósza röptét — mi közöd? —, / oldozz csak szálat, csomót, ami köt, / és légy fegyelmezett. S úgy látszik, rossz szériában még a korrektúra is megárt: Arghezi Halott rabok című versében, melyet Salamon Ernő fordításában hoztunk (8. 1041.), az eredetileg álló betűvel kiemelt sorokat — melyeket a régi korunkban a cenzúra törölt volt — a nyomdai géprevízió visszaszedte a versegész kurzív betűtípusába. (Ezek a sorok: „tíz üres has felett“ és „mint az urak, kik el tudtak ítélni, / és a papok, kik átálltak kísérni“.) — Mi pedig? Megszorítjuk verseknél a hármas lépcsőt: az összeolvasást, korrektúrát és „tisztafej“-olvasást. — KORUNK. Íme, hírünk a világban. Az osztrák PEN-club meghívására Kányádi Sándor, a Klórunk munkatársa, a korszerű román és romániai magyar lírát mutatta be Bécsben. November 29-én a Concordia osztrák sajtóklub fogadta a kolozsvári vendéget. Franz Theodor Csokor neves osztrák író bevezetője után Sebestyén György, a Krúdy-regények német fordítója, értékelte Kányádi költészetét, majd Wolfgang Gasser színművész felolvasta Kányádi a romániai magyar líráról szóló előadását. Lírai szemelvényekként Reményik Sándor, Áprily Lajos, Bartalis János, Hervay Gizella, Páskándi Géza és az előadó versei szerepeltek Franyó Zoltán, Anemone Latzina és Frieder Schuller fordításában, ezeket Käthe Gold színművésznő adta elő nagy sikerrel. A bécsi sajtó a versek egyéni hangját, formai és tematikai sokoldalúságát méltatta, s kívánatosnak tartja a bensőségesebb foglalkozást ezzel az irodalommal. Másnap, november 30-án, Kányádi Sándor a Bornemisza Péter Társaság vendégeként a bécsi Pálffy-palotában adott szerzői estet. Szépfalusi István lelkész bevezetője után a költő ismertette a korszerű romániai lírát mind román, mind magyar változataiban, majd saját verseit adta elő, s bemutatta több Arghezi-, Labiş- és Baconsky-vers magyar fordítását. A gazdag programot a társaság nevében Bujdosó Alpár mérnök köszönte meg. A Kurier, Ausztria legnagyobb napilapja, Kányádi Sándor bécsi látogatásával kapcsolatban leszögezi, hogy a romániai magyar irodalom a román irodalommal való termékeny kölcsönviszonyában sajátos jellegzetességre és irodalomtörténeti önállóságra tett szert. 1968 A holtában hazatért, s immár a farkaslaki fejfa alatt nyugvó Tamási Áron életművével most kezd ismerkedni a romániai magyar új nemzedék. Az 1932-ből való, s nálunk utoljára 1946-ban játszott Énekes madár, az író maeterlincki rangú