Korunk Évkönyv, 1989
Idei évkönyvünk a legegyszerűbb dolgokról szól: levegőről, vízről, talajról, állatokról és növényekről, és persze mindezek gazdájáról, az emberről, olyasmiről, amit mindenki megért, és amiben mindenki egyetért. Arról, amit kénytelenek vagyunk Földfogyatkozásnak nevezni. Mert szennyeződik a levegő, a víz és a talaj, állat- és növényfajok tűnnek el; a legértelmesebb élőlény elérkezett környezete átalakításának ahhoz az állomásához, amikor rá kellett döbbennie: meghódítván a természetet — ahogyan büszkén hirdette sokáig —, olyan hódítóként viselkedik, akinek hatalmában áll megváltoztatni a dolgok természetes rendjét, de ezzel az óhajtott cél elérésén túl szembe kell néznie az előre nem látott következményekkel: a megbontott egyensúly az élet fennmaradását veszélyezteti bolygónkon. Hálátlan gyermeke kihívására a természet a maga módján válaszolt: feltárta kincseit és sebezhetőségét. A kincsek a mieink, de a sebezhetőség is a miénk. A kincsek fogytán vannak. A sebezhetőség nőttön nő. Immár úgy kell gazdálkodnunk a kincsekkel, hogy tekintettel legyünk a sebezhetőségre.