Korunk Szava, 1931 (1. évfolyam, 2-4. szám)

1931-10-15 / 2. szám

KORUNK SZAVA II. 1931. október 15. AZ IDŐ SODRÁBAN. AZ IDŐ KEREKE MINTHA MEGVADULT VOLNA, egymásután történnek oly események, melyekre senki se számított, legkevésbbé pedig minálunk. Most derült ki, hogy mennyire készületlenek vagyunk és meny­nyire szájtátva kell nézni a világeseményeket. A magyar katolicizmus is fordulóponthoz érkezett. Ha most nem akadnak heroikus emberek, kik tisztában vannak a katolicizmus lényegével és a katolikus akcióval, akik ma­gukban hordják Istent és az Ő jelenlétét érzik minden lépésüknél, akik készek mindenre még mártírhalálra is, akik nem védik kis egyéni pozícióikat, hanem szolgák tudnak lenni Isten szolgái és a mozgalom közkatonái — akkor végkép megkondult a vészharang a magyar katolicizmus fölött. Az a kevés ember és éjt nappalá tevő szerzetes és pap, aki tehetetlenül küzd már most is a kezükre adott tömeggel, el kell hogy pusztuljon a szere­­tetlenségnek és „ál“ életnek abban a tengerében, amely körülvesz bennünket. EZT A MINDJOBBAN HÖMPÖLYGŐ ÁRADATOT most félintézkedéssel próbálják megállítani. Inségakciót hirdetnek és állítólag tesznek is valamit az álláshalmozás stb. ellen. Micsoda hipokrízis. A Mihalovics Zsigmond ft. veze­tése alatt megindult katolikus karitász mozgalom az egyetlen kivétel. Reméljük is, hogy lesz sikere, de most már ez is csak injekció. Nem operáció. A többi oldalakon megindult próbálkozások legnagyobb hibája pedig az, hogy nem őszin­ték. Szégyen, hogy a szegényeket alamizsnákkal akarják kielégíteni, amikor vannak olyan jövedelmek és pénzforrások, amelyek játszva kibírnának még egy vagyondézsmát is. A legnagyobb baj azonban az, hogy közéletünk beállítottsága folytán az emberekből kiveszett a legelemibb felebaráti szeretet. Aki már magasabb pozícióba ér fel (legyen, akár csak irodasegédtiszt) már lenézi régi osztályát és nem segít rajta. Ezen a gyökeréig a katolikus felfogáson kell párhuzamosan változtatni. LAVAL ÉS BRIAND BERLINBEN VOLTAK és hatalmas lépéssel haladt előre a nemzetek kibékülé­sének és az Európai Egyesült Államoknak, mint egyedül lehetséges koncepciónak megvalósulása. Ez a kibékü­lés a katolikum diadalát is jelenti. Brüning kancellár talán ma a világ legnagyobb államférfia a német katolikus Centrum párt vezére és Sonnenscheint tanítványa, titkára volt. A protestáns Németországnak a pozitív vallásos életet élő aszkéta Brüning a vezetője! Ki gondolta volna ezt valaha. Hogy eltörpülnek e mellett a kesernyésen mosolygó agglegény mellett, (ki azonban korántsem fanyar) a második Vilmosok, a Hitlerek és a többiek. A világpolitikának ez a három ember ma a legszimpatikusabb és legőszintébb egyénisége. Briand, aki ha téved is (sokszor a magyarok kárára téved) őszinte. Nem tagadható meg tőle, hogy ha rossz eszközökkel is, de egész életét tette a világ kibékülésére. Laval az ő tanítványa, François Poncet, az új berlini francia nagykövet, pedig már a fiatal generációból való, katolikus párti és tökéletesen beszél németül. Változik a világ. Várjon sikerül e ezeknek az embereknek a legnagyobbak saját hazáik lelketlen kapitalistáival megküzdeniök. Egyet már elértek: a céltalan nacionalizmus meghalt, a francia sovinizmus már nem támadó, csak még lassan felejt és Németor­szágban a katolikusok együtthaladnak a szociáldemokratákkal a harmadik nagy ellenség a vörös és a fehér bolsevizmus leküzdésére. UTOLÉRTE A BETHLEN KORMÁNYT IS MINDEN ORGANIKUS SZERVEZET VÉGAKKORDJA, az elmúlás. Aki a momentán biztonságot minden más érték fölé és jóformán egyedüli értéknek tekinti — tapasztalat szerint — mértéktelenül ragaszkodott hozzájuk, aki az erkölcsi értékeket tartotta szem előtt, gyakran fájdalmasnál fájdal­masabb érzéssel figyelte a közéletet. Egyik nagy bűne melyet takarni úgy sem lehet, azért inkább kimondom, hogy a kenyér és pozíció harcban háttérbe szorították a Bethlen kormány idején az ország kát. többségét a hivatali érvényesülés terén. De nemcsak a mások bűne volt ez, hanem a mienk is. A kát. miniszterek inkább egymással tusakodtak, semhogy az elhanyagolt ka­tolikus érdeket érvényesebben védelmezték volna. Más vallásoknak hazánkban már több mint­ egy évszázad óta nem lehe­tett komoly panaszuk az elbánás fölött, noha meglett volna az elnyomás lehetősége. Csak a forradalom óta erősödött

Next