Korunk Szava, 1932 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1932-04-15 / 8. szám
MAGYAR PRÓZAÍRÓK. IV. TORMAY CECILE. Ha regényíróinkat abból a szempontból próbáljuk egyszer megítélni, hogy Európa többi nemzeteinél milyen megértésre találtak, az elsők között Tormay Cecilét találjuk. Minden nagyobb műve megjelent fordításokban németül, franciául, angolul, olaszul és az északi nyelveken. Ezek a fordítások részben még a háború előtt jelentek meg és sikerük túlszárnyalta a legtöbb magyar könyv európai sikerét. Kellett tehát valaminek lenni bennük, amivel a magyar glóbuson kívül is meg tudták fogni az olvasók érdeklődését. Elsősorban is meg kell állapítanunk, hogy könyvei általános nagy színvonalat képviselnek. Csakis így tudták megtörni az elzárt magyar irodalom elé halmozódó tökéletes közönyt. Bővelkedtek művei olyan artisztikus szépségekben is, amelyek nem csupán a nyelvben, hanem a tartalomban is megnyilatkoztak, szóval átültethetőek voltak. Egy nagyon kifinomodott, európai látókörű szellem nyilatkozott meg bennük és elsősorban nobilis hangjuk és a belőlük kisugárzó lelki valőr volt az, amivel egy kis ország eldugott irodalma is magára vonhatta a figyelmet. Nagyobb arányokban ez volt a skandináv irodalmak általános hatásának a titkai is Ibsentől Sigrid Undsetig. De az ilyen értékekben, ahol nem pusztai idillek vagy kaszinói lokálkuriózumok adták meg az alaphangulatot különben tehetséges alkotásoknak, sajnos nagyon is szűkölködött és szűkölködik még ma is a magyar irodalom. Ezért nem is talált különösebb visszhangra ez az irodalom még akkor sem, mikor különben olyan eruptív tehetségek szálltak ki az európai porondra, mint Móricz Zsigmond. Másrészt Tormay Cecile kedvező nemzetközi fogadtatását sokban elősegítette nemcsak kultúrájának széles skálája, hanem német és francia vérkeveredése is. Témái nem speciálisan magyarok és a magyar szereplők egy árnyalattal mindig halványabbak, mint például Jella, a Karszt leánya vagy a Régi ház német ötvöződésű polgárvilága. A Bujdosó könyv Tormay Cecile harmadik átfogó jelentőségű műve pedig egészen más vonatkozású alkotás. Ennek témája az általános érdeklődés homlokterében áll: a kommunizmus minden országot egyformán fenyegető árja támasztotta vészsikoly ez a könyv. Tormay Cecilét olyan megkülönböztetett hely illeti meg tehát irodalmunkban, mint például Mereskovszkit az oroszok között, akinek lelke más világok felé is nyitva áll nemzetük örökké problematikus rejtélye mellett. Első regénye, az Emberek a kövek közt már majdnem teljes vértezetben reprezentálja Tormay Cecilét. A keveset alkotók nemes tulajdonsága, hogy ki érett alkotással jelennek meg előszörre is. A Karszt egyik szakadékéban összetalálkozó horvát parasztlánynak és a két magyar pályaőrnek szerelmi drámája olyan biztos pszichológiai alapokon nyugvó, az idegszálak sejtelmeinek megéreztetéséig kidolgozott regény volt, hogy a háború előtti Páris kritikusai is meghajoltak ennek az alkotásnak egyes momentumai előtt. A regény a különböző gyökereződésű emberek — itt a hegyek félvad leányának és az Alföld nyugodt idegzetű magyarjának kiengesztelhetetlen másfajtájúságán feszül drámává. Az ellenséges miliők harca ez, mely a Karszt kopár katlanában lepereg. Ez a miliő-ellentét adja meg ettől a regénytől kezdve Tormay Cecile alkotásainak profilját. Ez a szál szövődik tovább a Régi házban, a német városi polgárság és a környező magyar Alföld népének vértelen viaskodásában is. A Régi házban, mint fókuszban gyűlnek össze a Tormay Cecile írói egyéniségének sugarai. Három generáción keresztül, akiknek életét egyidejű történésbe markolja össze, vezet végig minket az Ulwingok magyarországi pályafutásán. A Duna eredőhelyének erdei közül a múlt század elejének Pestjére származott Ulwing Kristóf, a nagy építőmester és az ő utódjai élete kapcsán egy város és részben az egész ország regényét pergeti le mesteri koncepciójú, tömör fejezetekben. És a keze nyomán csodálatos elevenséggel kelnek fel az elsüllyedt Pest és Buda árnyai. Mint ahogy első regényében a Karszt, itt sem a magyar miliő a primár hangulatokat adó őstalaj. Itt is tőlünk idegen faj leánya sodródik egy magyar férfi felé és az Ulwingok pusztulása mellett ez a német ág beleojtódik a magyar fába. Annak a német polgárságnak, amely a múlt század első felében várost épített Pestből és a föld embereinek, a nomád velleitásukat oly nehezen leküzdő magyar pusztalakóknak regénye ez a könyv, amelynek hősei csupán az Ulwing Anna lemondásai árán kerülik el a végső tragédiát. A magyar férfi szerepe itt is stilizált kissé, minden realitása mellett is kissé álomalak Illey Tamás. Amit nem ismerünk egészen s amihez éppen ezért vonzódunk, azt képzeljük el olyanformán, mint Tormay Cecile az ő szerelmes férfialakjait. De a regény mesehangulatába így illenek be igazán ezek az alakok és Tormay Cecile sohasem követ el stílustörést. Őnála legfeljebb elhalványodik valami. De Pest világvárossá fejlődése mellett is — aminek valóban mesteri rajzát kaptuk meg a Régi házban —az otthonnak és a dolgos polgári ideálnak elsiratása itt a főtéma. A magyarság lelkétől meglehetősen idegen tulajdonságokat épített itt bele irodalmunkba és az olvasók lelkébe Tormay Cecile, valami olyat, ami hiányzott belőlünk. Felejthetetlenül szép és tradicióépítő az Ulwing Anna búcsúzása, mikor őseinek fészkét szeme láttára rombolja szét a kapitalizálódó Budapest üzleti szelleme. Lírájában Geraldyt előzte itt meg Tormay Cecile — mint ahogy egyik-másik írói vonásában sok írót megelőzött — ahogy egy otthonnak az elmúlását, a „my house is my castle“ ideáljának megsértését az Anna kínlódásán át elsiratja. Bujdosó könyvében is ez az arisztokratikus, de ugyanannyira polgári lélek hördül fel az egyéni életbe való kollektív benyomulás ellen. Az artisztikus finomságok, a nemes elkülönülés, az arisztokratikus lélek és a feltámadt és hatalomra jutott tömeg összeütközése teszi olyan elementáris hatásúvá ezt a könyvet, hogy világszerte oly nagy visszhangra talált vele szerzőjük. Tormay Cecile a Bujdosó könyv megjelenése óta nem nyilatkozott meg átfogó alkotásokban. Pedig ha valaki meg tudná írni európai eszközökkel a menekült magyarság otthonvesztését és dezacinálódási tragédiáját, az — előbb vázolt tulajdonságainál fogva — ő lehetne leginkább. Ehelyett azonban egy hasonló jelentőségű téma foglalkoztatta évekig. Fehér barát címen a tatárjárás korába vetítette volna vissza mindazt, amit az összeomlás meg- CSŐD, ÁRVERÉS, KÉNYSZEREGYEZSÉG . . . A papírkorlátozó rendelet nem érintette a „Budapesti Közlöny“, a hivatalos lapot. Ez az egyetlen magyar sajtótermék, amelynek a terjedelme hétről-hétre nöttön nő. Nemcsak a benne megjelenő rendeletek miatt, hanem azért is, mert a lap „Hivatalos Értesítő“-je közli tudvalévően az ingó- és ingatlan árveréseket csődhirdetményeket, csődönkívüli kényszeregyezségeket, felhívásokat, gondnokságokat, idézéseket stb. A vasárnapi szám például 5s oldalon adja az ingóárveréseket, 2 teljes oldalon az ingatlanárveréseket és 3 kiadós oldalon a csődhirdetményeket és csődönkívüli kényszeregyezségeket. A közgazdász, szociológus és politikus számára, aki az ország gazdasági vergődését figyeli de a laikus számára is, nincs ennél tanulságosabb, lélekbemarkolóbb és aggodalmasabb nyomtatvány . . . "