Korunk Szava, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1937-10-15 / 20. szám

602 EGYHÁZI ZENE A Budavári Koronázó Főtemplom Ének­­es zenekara* A történelmi levegőjű budai Várhegyen áll a magyar kereszténység egyik legősibb egyháza, a Nagyboldogasszony­ról nevezett Budavári Koronázó Főtemplom, vagy Mátyás­templom. Díszes gótikájával Árpádházi királysírjaival, koro­názási- és nemzeti­ ünneptartásaival az ország vallásos érzü­letének szimbolikus központja, egyházzenei szempontból pe­dig­­—­ építkezésének szerencsés üregeivel és tömbjeivel — a főváros legjobb akusztikájú temploma. Története az ország hőskorába nyúlik vissza. Az árpád­kori dokumentumok Szent Gellért temetési helyének tartják a templom ősi elődjét, amely elporladva a tatárjárás viharában, újjáépített formájában áll a mai napig is. A többszöri átépítés különféle változtatásokat hozott: Mátyás király nyolcszögű tornyot rakatott, a török mecsetté alakította, az 1723. évi tűz­vész után pedig a jezsuita rend román­ stílusú bádogfedéllel látta el, míg végül, 1893-ban, lebontva a kétoldalt hozzáépített rendházat és papnevelő intézetet, a mai alakját adták a tem­plomnak. Mai, egységesen díszes gótikáját Schulek Frigyes építőművész tervezte azokból a nem mindig tervszerűen vég­zett alakításokból, amelyek egyidőben már feltűnő stílus­zavart jelentettek. A templom falai között élő musica sacra láncszemei nyomon követhetők a törökvilágot megelőző időkig. Mátyás királlyá­ választásakor, midőn a templomokban ,,harsonya, orgona és zenészó dicsőíte az Istent”, már fizetett kántora, zenészei és énekesei vannak a templomnak, amint ez az egy­korú királyi kincstárnoki számadáskönyvből is kitűnik. A mohácsi vész után másfél századon át müezzin énekelt a to­ronyból Mekka felé, amíg Buda visszafoglalásakor az utolsó imám halálos döféssel elesett a templom főkapujában. Jezsuiták támasztották fel a templom egyházi zenéjét 1688-ban azzal, hogy újból fizetéses karnagyot és zenészeket szerződtettek s az énekkart is megalakították páterekből és noviciusokból. Karmestereiknek: Seiz Jánosnak, P. Gesler Ignácnak, P. Purckhardnak és Clement Antalnak fejlett ízlé­sére vall, hogy műsorukon gyakran szerepeltek Albioni-, Cal­­dara- és Fux-művek, tehát az egyházi zene akkori anyagának jelentős alkotásai. A jezsuita-rend föloszlatása után, 1778-ban Mária Terézia átruházta a kegyúri jogokat Buda városára s ezeket a főváros napjainkig is gyakorolja. A kegyúr-változás óta rendezett fizetésű énekeseket és zenészeket dirigálnak a kar­mesterek: 1820-ig Seyler József, 1839-ig Seemann József, 1867-ig Adler György (Haydn tanítványa), 1884-ig Váray Ferenc, 1885-ig Kneif­el Antal, 1886-ig Szautner Zsigmond (orgonaművész, később a Belvárosi templom karnagya), 1913-ig Vavrinecz Mór, azóta pedig Sugár Viktor (orgona­művész, a Nemzeti Zenede orgona- és liturgika-tanára). Sugár Viktor karnagy irányításával jelenleg 96-tagú testület szolgáltatja a templom zenéjét; Várhelyi Antal orgo­­nás és h. karnagy mellett 55-tagú énekkar (38 fizetéses és 17 állandó kisegítő) és 40-tagú zenekar (36 fizetéses és 4 állandó kisegítő) működik a kóruson. A tagok majdnem mind képzett énekesek, illetve hivatásos zenészek, a szólisták pedig jórészt az Operaház művészei. Az énekkarban 12 szoprán, 10 alt, 10 tenor és 8 basszus karénekesen kívül 15 magánénekes működik (szoprán: B. Szabó Ilonka, Senyei Szabó Ilus, D. Pálffy Mária, Ritter Irén és Déry Margit; alt: Kisfaludy Melanie és Lenhardt Aranka; tenor: Laczó István, Lózsy Hugó és Harangozó Já­nos; basszus: Koréh Endre, Hámory Imre, Mezey Zsigmond, Mally Győző és Weismüller Mihály). A zenekar beosztása nagy­zenekari, közreműködik 8 első-, 4 másod-, 4 mély­hegedű, 2 gordonka, 3 gordon, 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagot, 4 kürt, 2 trombita, 3 pazon, 1 tuba és 1 üstdob. Az egyesület 1935. évi munkanaplója szerint 70 alkalom­mal került előadásra mise, 32 alkalommal pedig motett. A miseelőadások közül 60 esetben szerepelt az énekkar a zenekarral együtt, 5 esetben csak orgonával, 5 esetben pedig hangszerkíséret nélkül (a capella). E miseelőadásokon 8 kül­földi szerző műve 29-szer, 11 magyar szerzőé viszont 41-szer került előadásra. Külföldi szerzők a következőképpen fordul­tak elő: Mozart 10, Gregorián-kovális, Haydn és Palesztrina 4—4, Beethoven, Griesbacher és Schubert 2—2, Rheinberger 1 alkalommal. Magyar szerzők: Liszt 11, Vavrinecz 7, Doh­­nányi 5, Demény és Lavotta 4—4, Eisvogel és Sztojanovits 3—3, Balogh, Harmat, Sárkány és Zöld 1—1 alkalommal kerültek műsorra. A motettek között 4 külföldi szerzők műve 4 esetben került előadásra (Kosch-Hellmesberger, Mozart, Palestrina és Pergolesi 1—1) és 13 magyar szerzőé 28 esetben (Sugár, Sztojadinovits és Vavrinecz 5—5, Antalffy V., Eisvogel és Koudela 2—2, Harmat, Kereszty, gr. Majláth J., Szabó P., Sztár­a, Sztareczky és Zöld 1 -1.) A templom egyházzenei műsora bizonyos konzervativiz­must mutat s bár a magyar szerzők túlsúlyban vannak, a népi gyökerekből megújult, fiatal magyar templomi zenének több­­szóhoz­ juttatása még a jövő évek programmja. Biztosíték azonban erre Sugár Viktor önzetlen ügybuzgalma, amelynek már eddig is megbecsülhetetlen érdemei vannak. Az ő agili­tásának eredménye a templom orgonájának elektro-pneuma­­tikussá való korszerű átépítése és a kórustér kibővítése, ame­lyek után a testületet megfelelően átszervezhette s zenei tel­jesítményét a legmagasabb nívóra emelhette. Kórusával — az országban működő többi egyházzenei testülettel ellentétben — nem tart nyári szünetet s így az év minden vasár- és ünnepnapján egyházzenei hangverseny szín­helye a templom. Az énekkar hanganyaga páratlanul jó: tag­jainak egy része az Operaház énekesgárdájából kerül ki s egykori tagjai között is nem egy világmárka volt: Durigó Ilona dalénekesnő, Adler Adelina operaénekesnő és Takács Mihály operaénekes a Mátyás templom kórusán kezdték pá­lyafutásukat. Az együttes hangzásának fő jellemvonása a fény, az erő és a pompa s ezt nemcsak az előkelő hanyagság po­tenciája követeli, hanem a tradíció is. Királykoronázások díszmagyaros koloritja, centennárium és millenium hozsannája ragyog egy-egy fortisszimóig jutott hangzuhatagában s oly­kor talán egy kis országnak a sorssal való hősi bajvívása is. Szomjas György dr. * Ez a cikk részlete egy sorozatnak, amely a csonkaországban működő, fontosabb egyházzenei karokról szól. Monografikus bemu­tatásuk mellett ismertetni kívánjuk a magyar egyházzenei kultúra általános képét is. KORUNK SZAVA megnyílik az első katolikus női szociális iskola! Célja elméleti és gyakorlati kiképzést adni olyan nőknek, akik a szociális-karitatív munkát hivatásuknak érzik és ezen a téren állásokat kívánnak betölteni. Az iskola szegény- és gyermekgondozói, egyházközségi, gyárgondozói, egyesületi és intézeti vezetői állásokra képesít. November 2-án nyílik meg a Szociális Testvérek Társaságá­nak vezetése alatt. A felvételi vizsgák okt. hó 30-án lesznek. Felvételt nyerhetnek, akiknek legalább 8 középiskolai, óvónői vagy Ward-kollégiumi oklevelük van. Felvételi kor­határ 18—30 évig. Havi tandíj 15 %. Indokolt esetekben tan­díjkedvezmény! Érdeklődni lehet a Szociális Testvéreknél, Budapesten, Thököly­ út 69. szám alatt. Telefon: 29-66-11.

Next