Korunk Szava, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1937-10-15 / 20. szám
602 EGYHÁZI ZENE A Budavári Koronázó Főtemplom Énekes zenekara* A történelmi levegőjű budai Várhegyen áll a magyar kereszténység egyik legősibb egyháza, a Nagyboldogasszonyról nevezett Budavári Koronázó Főtemplom, vagy Mátyástemplom. Díszes gótikájával Árpádházi királysírjaival, koronázási- és nemzeti ünneptartásaival az ország vallásos érzületének szimbolikus központja, egyházzenei szempontból pedig— építkezésének szerencsés üregeivel és tömbjeivel — a főváros legjobb akusztikájú temploma. Története az ország hőskorába nyúlik vissza. Az árpádkori dokumentumok Szent Gellért temetési helyének tartják a templom ősi elődjét, amely elporladva a tatárjárás viharában, újjáépített formájában áll a mai napig is. A többszöri átépítés különféle változtatásokat hozott: Mátyás király nyolcszögű tornyot rakatott, a török mecsetté alakította, az 1723. évi tűzvész után pedig a jezsuita rend román stílusú bádogfedéllel látta el, míg végül, 1893-ban, lebontva a kétoldalt hozzáépített rendházat és papnevelő intézetet, a mai alakját adták a templomnak. Mai, egységesen díszes gótikáját Schulek Frigyes építőművész tervezte azokból a nem mindig tervszerűen végzett alakításokból, amelyek egyidőben már feltűnő stíluszavart jelentettek. A templom falai között élő musica sacra láncszemei nyomon követhetők a törökvilágot megelőző időkig. Mátyás királlyá választásakor, midőn a templomokban ,,harsonya, orgona és zenészó dicsőíte az Istent”, már fizetett kántora, zenészei és énekesei vannak a templomnak, amint ez az egykorú királyi kincstárnoki számadáskönyvből is kitűnik. A mohácsi vész után másfél századon át müezzin énekelt a toronyból Mekka felé, amíg Buda visszafoglalásakor az utolsó imám halálos döféssel elesett a templom főkapujában. Jezsuiták támasztották fel a templom egyházi zenéjét 1688-ban azzal, hogy újból fizetéses karnagyot és zenészeket szerződtettek s az énekkart is megalakították páterekből és noviciusokból. Karmestereiknek: Seiz Jánosnak, P. Gesler Ignácnak, P. Purckhardnak és Clement Antalnak fejlett ízlésére vall, hogy műsorukon gyakran szerepeltek Albioni-, Caldara- és Fux-művek, tehát az egyházi zene akkori anyagának jelentős alkotásai. A jezsuita-rend föloszlatása után, 1778-ban Mária Terézia átruházta a kegyúri jogokat Buda városára s ezeket a főváros napjainkig is gyakorolja. A kegyúr-változás óta rendezett fizetésű énekeseket és zenészeket dirigálnak a karmesterek: 1820-ig Seyler József, 1839-ig Seemann József, 1867-ig Adler György (Haydn tanítványa), 1884-ig Váray Ferenc, 1885-ig Kneifel Antal, 1886-ig Szautner Zsigmond (orgonaművész, később a Belvárosi templom karnagya), 1913-ig Vavrinecz Mór, azóta pedig Sugár Viktor (orgonaművész, a Nemzeti Zenede orgona- és liturgika-tanára). Sugár Viktor karnagy irányításával jelenleg 96-tagú testület szolgáltatja a templom zenéjét; Várhelyi Antal orgonás és h. karnagy mellett 55-tagú énekkar (38 fizetéses és 17 állandó kisegítő) és 40-tagú zenekar (36 fizetéses és 4 állandó kisegítő) működik a kóruson. A tagok majdnem mind képzett énekesek, illetve hivatásos zenészek, a szólisták pedig jórészt az Operaház művészei. Az énekkarban 12 szoprán, 10 alt, 10 tenor és 8 basszus karénekesen kívül 15 magánénekes működik (szoprán: B. Szabó Ilonka, Senyei Szabó Ilus, D. Pálffy Mária, Ritter Irén és Déry Margit; alt: Kisfaludy Melanie és Lenhardt Aranka; tenor: Laczó István, Lózsy Hugó és Harangozó János; basszus: Koréh Endre, Hámory Imre, Mezey Zsigmond, Mally Győző és Weismüller Mihály). A zenekar beosztása nagyzenekari, közreműködik 8 első-, 4 másod-, 4 mélyhegedű, 2 gordonka, 3 gordon, 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagot, 4 kürt, 2 trombita, 3 pazon, 1 tuba és 1 üstdob. Az egyesület 1935. évi munkanaplója szerint 70 alkalommal került előadásra mise, 32 alkalommal pedig motett. A miseelőadások közül 60 esetben szerepelt az énekkar a zenekarral együtt, 5 esetben csak orgonával, 5 esetben pedig hangszerkíséret nélkül (a capella). E miseelőadásokon 8 külföldi szerző műve 29-szer, 11 magyar szerzőé viszont 41-szer került előadásra. Külföldi szerzők a következőképpen fordultak elő: Mozart 10, Gregorián-kovális, Haydn és Palesztrina 4—4, Beethoven, Griesbacher és Schubert 2—2, Rheinberger 1 alkalommal. Magyar szerzők: Liszt 11, Vavrinecz 7, Dohnányi 5, Demény és Lavotta 4—4, Eisvogel és Sztojanovits 3—3, Balogh, Harmat, Sárkány és Zöld 1—1 alkalommal kerültek műsorra. A motettek között 4 külföldi szerzők műve 4 esetben került előadásra (Kosch-Hellmesberger, Mozart, Palestrina és Pergolesi 1—1) és 13 magyar szerzőé 28 esetben (Sugár, Sztojadinovits és Vavrinecz 5—5, Antalffy V., Eisvogel és Koudela 2—2, Harmat, Kereszty, gr. Majláth J., Szabó P., Sztára, Sztareczky és Zöld 1 -1.) A templom egyházzenei műsora bizonyos konzervativizmust mutat s bár a magyar szerzők túlsúlyban vannak, a népi gyökerekből megújult, fiatal magyar templomi zenének többszóhoz juttatása még a jövő évek programmja. Biztosíték azonban erre Sugár Viktor önzetlen ügybuzgalma, amelynek már eddig is megbecsülhetetlen érdemei vannak. Az ő agilitásának eredménye a templom orgonájának elektro-pneumatikussá való korszerű átépítése és a kórustér kibővítése, amelyek után a testületet megfelelően átszervezhette s zenei teljesítményét a legmagasabb nívóra emelhette. Kórusával — az országban működő többi egyházzenei testülettel ellentétben — nem tart nyári szünetet s így az év minden vasár- és ünnepnapján egyházzenei hangverseny színhelye a templom. Az énekkar hanganyaga páratlanul jó: tagjainak egy része az Operaház énekesgárdájából kerül ki s egykori tagjai között is nem egy világmárka volt: Durigó Ilona dalénekesnő, Adler Adelina operaénekesnő és Takács Mihály operaénekes a Mátyás templom kórusán kezdték pályafutásukat. Az együttes hangzásának fő jellemvonása a fény, az erő és a pompa s ezt nemcsak az előkelő hanyagság potenciája követeli, hanem a tradíció is. Királykoronázások díszmagyaros koloritja, centennárium és millenium hozsannája ragyog egy-egy fortisszimóig jutott hangzuhatagában s olykor talán egy kis országnak a sorssal való hősi bajvívása is. Szomjas György dr. * Ez a cikk részlete egy sorozatnak, amely a csonkaországban működő, fontosabb egyházzenei karokról szól. Monografikus bemutatásuk mellett ismertetni kívánjuk a magyar egyházzenei kultúra általános képét is. KORUNK SZAVA megnyílik az első katolikus női szociális iskola! Célja elméleti és gyakorlati kiképzést adni olyan nőknek, akik a szociális-karitatív munkát hivatásuknak érzik és ezen a téren állásokat kívánnak betölteni. Az iskola szegény- és gyermekgondozói, egyházközségi, gyárgondozói, egyesületi és intézeti vezetői állásokra képesít. November 2-án nyílik meg a Szociális Testvérek Társaságának vezetése alatt. A felvételi vizsgák okt. hó 30-án lesznek. Felvételt nyerhetnek, akiknek legalább 8 középiskolai, óvónői vagy Ward-kollégiumi oklevelük van. Felvételi korhatár 18—30 évig. Havi tandíj 15 %. Indokolt esetekben tandíjkedvezmény! Érdeklődni lehet a Szociális Testvéreknél, Budapesten, Thököly út 69. szám alatt. Telefon: 29-66-11.