Korunk, 1938. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)
1938-08-01 / 7-8. szám - Berkó Sándor: Beszélgetés egy útszéli feszülettel
624 Berkó Sándor: Beszélgetés egy útszéli feszülettel megy előtte a sárgáskendős asszony, viszi a lovasmalom dűlőútjára ki, övéinek az ebédet. És amit csak a torony ablakából kinéző harangozó fiú láthat: szerteszerte, közeli és messzibb földeken a dolgosok: elteszik a szerszámot és mennek félre, az árnyékos helyek felé... BESZÉLGETÉS EGY ÉTSZÉLI FESZÜLETTEL Irta: BERKÓ SÁNDOR Ossietzld emlékére Ne rejtsd el orcod, úgyis látom én azt a könnycseppet szemed szögletén, azt a vonagló kint az arcodon, mely itt vonaglik sápadt arcomon, ne csukd keményen össze ajakad, mert úgyis hallom mindenik szavad, keserű imád, szelíd panaszod, mely sebeidnél fájóbban sajog. Két tehetetlen vézna karodat imájával nem oldja fel a pap. Pedig körötted, a száraz rögök közül népednek rajta nyöszörög, hogy korbácsoddal űzd és azokat kik meggyaláznak, a kofárokat, hogy adj azoknak bort és kenyeret kikért keresztre vitted testedet. Lásd, nevedet a Sátán lopta el, a Te nevedben embervért kever, a Te nevedben öli azokat akikre hagytad királyságodat. • Meghalnál értünk, tudom, százszor is, de ha keresztre jutsz századszor is s az útszéli por ajkadig belép, zászlóinkon mi kibontjuk neved, széttárt karokkal, a langy dombokon, Te megmaradsz, túl minden korokon, túl minden álnok szenten, ál-imán, és megkönyörülsz az Ember Fián.