Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1940-05-01 / 5. szám - Gál Ernő: a háború szociológiája

A HÁBORÚ SZOCIOLÓGIÁJA Írta: GÁL ERNŐ A történelem eddig elmaradhatatlan velejárója, a háború érthetően sok elmélkedésre és vizsgálódásra adott okot. A Nemzetközi Békeiroda régi könyvtára már 1901-ben 2 ezer kötetet tartalmazott az emberi lét e látszólag szükségszerű kísérőjéről. A háború és béke nagy problémáit fe­szegető művek többsége azonban erkölcsi szempontokat követ, vagy dicshimnuszt zeng az ember ember elleni harcáról, vagy elmarasztalja. A társadalomtudomány képviselőinél ellenben elég ritkán találkozunk a há­borúnak, mint társadalmi tünetnek kizárólag tudományos elemzésével. Pedig, ha van társadalmi tünet, mely sokoldalú és mélyenszántó követ­kezményei folytán kiérdemli a szociológusok figyelmét, úgy a háború bi­zonyára az. S noha egyes hadgazdálkodási, pénzügyi kérdés önálló fel­dolgozása, valamint részletmegfigyelések itt sem hiányzanak, összefog­laló, bár nem egészen tudományos síkon mozgó munka e téren csak R. Steinmetz műve: A háború szociológiája (Leipzig, 1929.) Kétségtelen, hogy a háború tudományosan tárgyilagos boncolgatá­sát nagyban megnehezíti a szerzők nehezen leküzdhető szubjektivitása, nyilvánuljon az akár a háború mellett, akár az ellen. E körülményre egyébként már Szabó Ervin is figyelmeztet,­ Oppenheimer pedig, bár kö­veteli a „csoportkonfliktusok“ nemzeti és pártelőítéletektől mentes tanul­mányozását, mégis utal azokra a gátlásokra is, melyek megakadályozzák a nemzeti-, faji- és osztály­korlátjaikat átlépni nem tudó polgári szocio­lógusokat annak megvalósításában.­ Ezért nem csoda, ha a háború ka­­theder szociológiájában, amint az a Nemzetközi Szociológiai Intézet a „háború és béke szociológiájának“ szentelt X. kongresszusán is kitűnt (Genf, 1930) a legváltozatosabb, de egyben legellentmondóbb nézetek uralkodtak. Vonatkozik ez a megállapítás főleg a háború eredetét kutató elmé­letekre. A „létért való küzdelem“ darwini tételének társadalmi alkalma­,­zása mellett a legkülönbözőbb „ösztönök“ és őseredeti „uralmi irányzat,­tok“ lépnek elő az egyének és a társadalmi közösségek egymásközti har­cának magyarázataként. E legtöbb esetben kétes tudományos értékű fel­tevések szerzőinek többsége azonban, a társadalmi darwinizmus iskolá­jából kerül ki. Ezért is foglalhatta össze Sor­okin kézikönyvében (Sozio­logische Theorien im 19­­.­20 Jahrhundert, München 1931) a háború problémáját érintő összes kérdéseket „a létért való küzdelem szocioló­giai magyarázata“ című fejezetben. A harcias szociológiai darwinizmus számos képviselője közül, kétségtelenül megnevezhetők Ratzenhof­fer és Gumplowicz. Míg az előbbi, a háborút csak „az egyéniségek természet­­szerű ellenségességére“­ vezeti vissza, addig a lengyel-zsidó eredetű Gumplowicz — érthetően — a fajok kölcsönös gyűlöletében látja a há­ború gyökereit. Már a tudományos szocializmus hatásának tudható be, hogy Gumplovicznál a fajok biológiai harca osztály tartalmú, mert a harcban győztes faj társadalmilag is elnyomja a vesztest. Érdekes, hogy a társadalmi darwinisták táborából nemcsak a hábo­rú eszményiesítői, kerülnek ki, hanem annak ellenzői is. Bizonyíték ez a „struggle for existence“ varázsigéjének nagyfontosságú fugékonysága-

Next