Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-05-01 / 5. szám - Gál Ernő: a háború szociológiája
A HÁBORÚ SZOCIOLÓGIÁJA Írta: GÁL ERNŐ A történelem eddig elmaradhatatlan velejárója, a háború érthetően sok elmélkedésre és vizsgálódásra adott okot. A Nemzetközi Békeiroda régi könyvtára már 1901-ben 2 ezer kötetet tartalmazott az emberi lét e látszólag szükségszerű kísérőjéről. A háború és béke nagy problémáit feszegető művek többsége azonban erkölcsi szempontokat követ, vagy dicshimnuszt zeng az ember ember elleni harcáról, vagy elmarasztalja. A társadalomtudomány képviselőinél ellenben elég ritkán találkozunk a háborúnak, mint társadalmi tünetnek kizárólag tudományos elemzésével. Pedig, ha van társadalmi tünet, mely sokoldalú és mélyenszántó következményei folytán kiérdemli a szociológusok figyelmét, úgy a háború bizonyára az. S noha egyes hadgazdálkodási, pénzügyi kérdés önálló feldolgozása, valamint részletmegfigyelések itt sem hiányzanak, összefoglaló, bár nem egészen tudományos síkon mozgó munka e téren csak R. Steinmetz műve: A háború szociológiája (Leipzig, 1929.) Kétségtelen, hogy a háború tudományosan tárgyilagos boncolgatását nagyban megnehezíti a szerzők nehezen leküzdhető szubjektivitása, nyilvánuljon az akár a háború mellett, akár az ellen. E körülményre egyébként már Szabó Ervin is figyelmeztet, Oppenheimer pedig, bár követeli a „csoportkonfliktusok“ nemzeti és pártelőítéletektől mentes tanulmányozását, mégis utal azokra a gátlásokra is, melyek megakadályozzák a nemzeti-, faji- és osztálykorlátjaikat átlépni nem tudó polgári szociológusokat annak megvalósításában. Ezért nem csoda, ha a háború katheder szociológiájában, amint az a Nemzetközi Szociológiai Intézet a „háború és béke szociológiájának“ szentelt X. kongresszusán is kitűnt (Genf, 1930) a legváltozatosabb, de egyben legellentmondóbb nézetek uralkodtak. Vonatkozik ez a megállapítás főleg a háború eredetét kutató elméletekre. A „létért való küzdelem“ darwini tételének társadalmi alkalma,zása mellett a legkülönbözőbb „ösztönök“ és őseredeti „uralmi irányzat,tok“ lépnek elő az egyének és a társadalmi közösségek egymásközti harcának magyarázataként. E legtöbb esetben kétes tudományos értékű feltevések szerzőinek többsége azonban, a társadalmi darwinizmus iskolájából kerül ki. Ezért is foglalhatta össze Sorokin kézikönyvében (Soziologische Theorien im 19.20 Jahrhundert, München 1931) a háború problémáját érintő összes kérdéseket „a létért való küzdelem szociológiai magyarázata“ című fejezetben. A harcias szociológiai darwinizmus számos képviselője közül, kétségtelenül megnevezhetők Ratzenhoffer és Gumplowicz. Míg az előbbi, a háborút csak „az egyéniségek természetszerű ellenségességére“ vezeti vissza, addig a lengyel-zsidó eredetű Gumplowicz — érthetően — a fajok kölcsönös gyűlöletében látja a háború gyökereit. Már a tudományos szocializmus hatásának tudható be, hogy Gumplovicznál a fajok biológiai harca osztály tartalmú, mert a harcban győztes faj társadalmilag is elnyomja a vesztest. Érdekes, hogy a társadalmi darwinisták táborából nemcsak a háború eszményiesítői, kerülnek ki, hanem annak ellenzői is. Bizonyíték ez a „struggle for existence“ varázsigéjének nagyfontosságú fugékonysága-