Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-08-01 / 7-8. szám - SZEMLE, BÍRÁLATOK - Balogh Edgár: A bánsági magyar társadalomváltás
714 Szemle, Bírálatok resztül újabb adalékot szolgáltatni, az immár eléggé tetemes Ady-irodalomhoz. Könyvét mi is ezzel a tudattal lapoztuk át. Ami Dénes Zsófia vallomásait már az első fejezeteknél rokonszenvessé teszi: a finom mértéktartás. Jóllehet maga a téma s a személyek igen kényes helyzetbe hozhatják az írót, sőt az olvasót is. Dénes Zsófiának sikerül kiküszöbölnie minden irodalmi dokumentumon kívüli, köznapias és szenzációt hajhászó momentumot. Sorra felvonulnak előttünk Ady közeli barátai és jóakarói, minket különösen az a mód kap meg, ahogyan Dénes Zsófia — egy-egy odavetett ecsetvonással — Lédát és Csinszkát eleveníti meg: a halott, költő iránti szeretet és megbecsülés józan mértéktartással párosulva idézi az Ady-versek asszony-ihletőit. A könyvet néhány eredeti Adylevél és napló jegyzet teszi érdekessé és fontossá; itt-ott valóban figyelemre méltó adalékokkal is szolgálnak az irodalom számára. A könyv elé Ady Lajos írt rövid bevezetőt,. (Berkó Sándor) BÁNSÁGI MAGYAR TARSADALOMVALTAS. A magyarság társadalmi kérdéseinek vizsgálata éppen a kisebbségi viszonyok között tanulságos. A hatalomváltozást követő nagyméretű átrétegződések felszínre dobták egy felemás magyar polgáriasodás minden ellentmondását s igy mélyreiható elemzések nélkül is a legrejtettebb szerkezeti kérdésekig találhat el a társadalomrajz. Jakabffy Elemér, a lugosi Magyar Kisebbség szerkesztője, önálló tanulmányfüzetet adott ki minap ,,A Bánság magyar társadalmának kialakulása a XIX. század folyamán“ címen s az egyszerű adatközlés is elegendő ahhoz, hogy a Szerző történeti megállapításaiból magyarázat derüljön a Bánságban 1918 óta végbement magyar társadalmi változásokra. Jakabffy Elemér minden történelmi ábrándot széthasogató tárgyilagossággal fejti ki egy népi összefüggések nélküli, kizárólag a vagyon s a közigazgatási tisztségek alapján tért foglaló bánsági magyar kaszt keletkezését. Ma, amikor már az első világháborút követő változások régen szétroncsolták a különös társadalmi szövődményt, nyilvánvaló a nemzetiségi vidékeken kialakult úri-polgári magyarság gyökértelensége. A törökök kiűzése után nem tűrt meg magyar telepítést a bánsági osztrák közigazgatás és így a Bánságnak Magyarországhoz való visszacsatolása után kerülhetett csak sor magyartársadalom keletkezésére ezen a vidéken. A visszacsatolás egyben a rendiség visszatérését és a vármegyei közélet kiépülését jelentette. 1779-ben megállapítják Krassó, Temes és Torontál vármegyék határait s mivel a három vármegye tisztikarának megalakításához a rendi alkotmány szerint nemességre volt szükség, az ország legkülönbözőbb részeiből, még Erdélyből s a Dunántúlról is, pályáztak magyar nemesek az uj megyei állásokra. Jakabffy Elemér pontosan felsorolja a három vármegye első, kinevezett tisztikarát s megjegyzi, hogy a három vármegyének később sem volt soha többé ilyen szinmagyar felsőbbsége... Az egyre nagyobb tért hóditó román és szerb lakosság, valamint a német, francia, spanyol, olasz és bolgár telepesek fölé került az első, vékonyka magyar vezetőség. A kincstári birtokok eladása s az ezzel kapcsolatos új nemesítések azonban rövidesen megváltoztatják a megyei hatóságok összetételét. A más vármegyékből betelepedett hivatalnoki kart már II. József reformintézkedései is megrendszabályozzák a lakossággal szemben nem egy esetben elkövetett túlkapások miatt, a történelmi magyar nemesség meghonosodását azonban főleg az a tény akadályozza meg, hogy e nemesek tulajdonképpen csak állásért gyűltek ide s igy hamarosan át kellett adniuk helyüket