Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1940-02-01 / 2. szám - HOZZÁSZÓLÁS - Győry András: Mű és művész

Hozzászólás gyalázza.) 1936 nyarán a spanyol polgárhá­ború eseményeitől elsötétült kedély­­lyel utazik Oroszországba. Itt a lá­tottaktól kissé szédülő fejjel, be­nyomásoktól elárasztva, belefelejt­kezik egy frissen támadt szerelem­be, néhány boldog napot tölt. Au­gusztus 12-én ezt jegyzi naplójába: ,,A háború. És vele az éjszaka, az ocsmányság, a halál. Pedig élni sze­rettem volna, élni még sokáig. Sze­retem az életet, szeretem megéne­kelni örömeit és fájdalmait. Néhány hét múlva 38 éves leszek...“ Nem a háború vitte el. Augusztus 17-én Szebasztopolban valami is­meretlen fertőző betegséggel ágy­nak esett. Három nap múlva vége volt. (Korvin Sándor) SZITNYAI ZOLTÁN: EMBER­­ NÉLKÜL. A kiadó szerint Szitnyai új könyve (Athenaeum-ki­­adás) a társadalmi élet visszássá­gai elöl menekülő ember problémáit, fizikai és lelki helyzetét tárgyalja, kerakded történet keretében bizo­nyítván be azt a tételt, hogy ez az embernélküli, magába meredő „kü­lön" világ legföljebb beteges szán­dék, amely egyáltalán nem valósít­ható meg. Lehetséges, hogy Szitnyai való­ban ezekre az alapokra akarta föl­építeni a regény cselekményét, csak éppen, amire a könyvet befejezte,­­ más lett belőle. Szitnyai könnyed és szórakoztató elbeszélő, ügyesen kihasznál minden mozzanatot, amely, a drámai össze­ütközések megrajzolása szempont­jából, az író javára szolgálhat, sőt egy-két korszerű és amolyan „sú­lyosabb“ kérdés fölvetésétől sem riad vissza, — két szenvedélyes csók között, — már ahogyan a bő regényfejezetek ilyesminek helyet szorítanak. Ez azonban még nem regény. Eltekintve most a konstruá­lás bántó zavaraitól, ki kell hang­súlyoznunk, hogy az olvasó nem elégedhetik meg bizonyos kérdések egyszerű fölvetésével, napi­ politikai szólamokkal és egyéb uccal, jobbik esetben „szalonbeli" frázisokkal; egyszerűen megszoktuk, hogy a kérdésre — rendszerint — felelet, is következik. Már­pedig ezzel nehe­zen kiegyenlíthető adósságot hagy maga után az író. Két témabeli tendencia közt inga­dozik ebben­ a könyvében s amint­hogy az olvasó nem tudja megmon­dani: vájjon a „kordivatos“ (jelen­leg már ez sem aktuális!) faj- és egyéb díszelm­életek mögött, ame­lyek könyvét átláthatják, teljesen vagy csak félig mutatkozik az író arca, éppúgy nem tudná megmon­dani Szitnyai: valami közérdekű, ú. n. „általánosan emberi“ problé­mát, avagy érdekfeszítő, szerelmi történetet akart-e nyújtani, jólszi­­tuált úrihölgyeknek. (Berkó Sán­dor) HOZZÁSZÓLÁS MŰ ÉS MŰVÉSZ Az, hogy módszertelenül, inkább kérdés, mint tanulmány formájá­ban jelentkezem a következőkkel, fényt vet arra, mennyire hiányzik a magyar haladó irodalomból, s különösen annak művészeti részéből, a ko­moly módszertani alapvetés. Elhanyagolódott az egész kérdéscsoport, amit pedig rég föl kellett volna vetni; igaz, hogy ez az elhanyagolás jó­részt a múlt mulasztása, s külföldi példák nyomán szüremkedett át hoz­zánk. A művészet kérdésének elmellőzése, s egyidejűleg a művészet alá­­rendelésének gondolata súlyos mulasztás. A művészet az, ami leginkább 189

Next