Korunk 1957 (16. évfolyam / Új folyam 1.)
1957 / 9. szám - KRISTÓF GYÖRGY: Magyar köztársasági törekvések az első világháború előtt
MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI TÖREKVÉSEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT írta Kristóf György Az első világháború előtti másfél évtized alatt a magyar politikai életet az országgyűlési pártok folytonos kavarodása, átalakulása, felbomlása, új pártok keletkezése, régi pártok egymásba olvadása, különböző programú pártok szövetkezése jellemezte. A magyar parlamenti élet elrákosodott anynyira, hogy egy ízben a „legalkotmányosabban“ uralkodó Ferenc József katonasággal kergethette szét. Ebben a kavarodásban legjelentősebb esemény volt a jó három évtizeden át megszakítás nélkül többségben levő s az ország ügyeit intéző kormánypártnak, az akkor Tisza István vezérlete alatt álló szabadelvű pártnak az 1905. évi választásokon történt bukása, kisebbségbe szorulása, kormányképességének megszűnte. Tisza nyomban be is nyújtotta lemondását, csak vezette az ügyeket az új, a többséget, nyert ellenzékből összeállítandó minisztérium kinevezéséig. Ez azonban jó két éven át nem tudott megszületni. A többségre jutott ellenzéki pártok közül egyiknek sem volt meg a kormányalakításhoz szükséges abszolút fölénye. A legnépesebb, Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi párt, az Andrássy-féle alkotmánypárt és a néppárt programja ugyanis csak egy ponton volt azonos: megbuktatni Tiszát és a szabadtelvű pártot. Ennek sikerét azonban sehogy sem tudta követni az új kormány megalakítása a három pártnak egymástól egészen különböző programja és főképpen az uralkodó merevsége miatt. Mivel Tisza ismételten kérte meg az ügyvezetéstől is felmentését, a király Fejérváry elnöklete alatt hivatalnokminisztériumot nevezett ki (ezt nevezték el darabontkormánynak), mégpedig a szociáldemokrata vezetőkkel kötött taktikai megegyezés alapján az általános és titkos választójog törvényes szabályozásának kötelezettségével. Fejérvárynak a parlamentben semmi támasza, gyökere nem lévén, ez a kísérlet sem sikerült. Végre két évi huzavona és az uralkodóval tartott többszöri tanácskozás után 1906 áprilisában megalakult a szövetkezett ellenzéki pártok tagjaiból az új, a koalíciós minisztérium Wekerle Sándor elnöklete alatt, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Andrássy Gyula és Zichy Aladár, szóval az ellenzéki pártok vezéreinek miniszterré kinevezésével. Az új minisztériumot mint nemzeti kormányt az ország népe nagy örömmel fogadta, sőt kurucos lelkesedéssel vette körül. A nyomban megtartott képviselőválasztáson a román nemzeti párt és a szerbek néhány jelöltjét kivéve mindenütt a kormányra jutott szövetkezeti pártok jelöltjei nyertek mandátumot. (Tisza pártja feloszlott, maga a vezér visszavonult.) Ezen a kurucos reményektől duzzadó lelkes hangulatban lefolyt választáson választotta meg a csíkszentmártoni kerület képviselőjének dr. Nagy György sepsiszentgyörgyi fiatal, alig harminc éves ügyvédet. Nagy György az ország politikai és gazdasági önállóságáért lelkesedő értelmi magyarság prototípusa volt. Elvhű, megingathatatlan következetességgel kialakult politikai pályafutásának legemlékezetesebb, merész őse