Korunk 1957 (16. évfolyam / Új folyam 1.)

1957 / 9. szám - KRISTÓF GYÖRGY: Magyar köztársasági törekvések az első világháború előtt

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI TÖREKVÉSEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT írta Kristóf György Az első világháború előtti másfél évtized alatt a magyar politikai életet az országgyűlési pártok folytonos kavarodása, átalakulása, felbomlása, új pártok keletkezése, régi pártok egymásba olvadása, különböző programú pártok szövetkezése jellemezte. A magyar parlamenti élet elrákosodott any­­nyira, hogy egy ízben a „legalkotmányosabban“ uralkodó Ferenc József katonasággal kergethette szét. Ebben a kavarodásban legjelentősebb esemény volt a jó három évtize­den át megszakítás nélkül többségben levő s az ország ügyeit intéző kor­mánypártnak, az akkor Tisza István vezérlete alatt álló szabadelvű pártnak az 1905. évi választásokon történt bukása, kisebbségbe szorulása, kormány­képességének megszűnte. Tisza nyomban be is nyújtotta lemondását, csak vezette az ügyeket az új, a többséget, nyert ellenzékből összeállítandó minisztérium kinevezéséig. Ez azonban jó két éven át nem tudott meg­születni. A többségre jutott ellenzéki pártok közül egyiknek sem volt meg a kormányalakításhoz szükséges abszolút fölénye. A legnépesebb, Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi párt, az Andrássy-féle alkotmány­­párt és a néppárt programja ugyanis csak egy ponton volt azonos: meg­buktatni Tiszát és a szabadtelvű pártot. Ennek sikerét azonban sehogy sem tudta követni az új kormány megalakítása a három pártnak egymástól egészen különböző programja és főképpen az uralkodó merevsége miatt. Mivel Tisza ismételten kérte meg az ügyvezetéstől is felmentését, a király Fejérváry elnöklete alatt hivatalnokminisztériumot nevezett ki (ezt nevez­ték el darabontkormánynak), mégpedig a szociáldemokrata vezetőkkel kötött taktikai megegyezés alapján az általános és titkos választójog tör­vényes szabályozásának kötelezettségével. Fejérvárynak a parlamentben semmi támasza, gyökere nem lévén, ez a kísérlet sem sikerült. Végre két évi huza­vona és az uralkodóval tartott többszöri tanácskozás után 1906 áprilisában megalakult a szövetkezett ellenzéki pártok tagjaiból az új, a koalíciós minisztérium Wekerle Sándor elnöklete alatt, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Andrássy Gyula és Zichy Aladár, szóval az ellenzéki pár­tok vezéreinek miniszterré kinevezésével. Az új minisztériumot mint nemzeti kormányt az ország népe nagy örömmel fogadta, sőt kurucos lelkesedéssel vette körül. A nyomban meg­tartott képviselőválasztáson a román nemzeti párt és a szerbek néhány jelöltjét kivéve mindenütt a kormányra jutott szövetkezeti pártok jelöltjei nyertek mandátumot. (Tisza pártja feloszlott, maga a vezér visszavonult.) Ezen a kurucos reményektől duzzadó lelkes hangulatban lefolyt válasz­táson választotta meg a csíkszentmártoni kerület képviselőjének dr. Nagy Gyö­rgy sepsiszentgyörgyi fiatal, alig harminc éves ügyvédet. Nagy György az ország politikai és gazdasági önállóságáért lelkesedő értelmi magyarság prototípusa volt. Elvhű, megingathatatlan következe­tességgel kialakult politikai pályafutásának legemlékezetesebb, merész őse­

Next