Korunk 1958 (17. évfolyam)
1958 / 4. szám - TÉNYEK ÉS ÉRVEK - MALEK JÓZSEF: A Duna-delta nádja — fontos ipari nyersanyag
560 mint az Amerikai Egyesült Államokban is, de sehol sem terem olyan nagy összefüggő területen, mint hazánkban. Itt terméshozama eléri az évi 25 tonnát hektáronként. Ha a gyakorlatilag elérhető termésközépértéket csak évi 10 tonnának vesszük, akkor a Duna-delta nádhozama 2 600 000 tonnára tehető. Ebből a mennyiségből körülbelül 30% elérhetetlen, 30%-ot terméstechnikai okokból felváltva learatatlanul kell hagyni, úgyhogy évenként „csak” mintegy 1 000 000 tonnára lehet számítani. Ahhoz, hogy a nádat termelni és kitermelni lehessen, nagyszabású vízrendészeti munkákra, a termőterületek berendezésére van szükség. A berendezési munkák azért szükségesek, hogy a nádtermés mennyiségét és minőségét — a micsurini elv alapján — folytonossá és egyenletessé tegyék. Itt lényegileg olyan gátak és csatornák építéséről van szó, amelyeknek egyrészt az árvizek és az ezek által szállított hordalékoknak az elteregetését és visszatartását, másrészt a nád kitermelésére, tárolására és a kitermelő berendezések és a személyzet lakóhelyeinek elhelyezésére szolgáló tisztásokat kell biztosítaniuk. A termőhelyek berendezése azonban még nem oldja meg a nádasok kitermelésének minden problémáját. A kitermelési folyamat műveleteit gépesíteni kell. Gépesíteni kell mind az aratást, mind a kiszállítást és lerakást is, mert a kézi aratással elérhető legmagasabb termelékenység csak kb. 4000 kg/munkás/év. Ilyen termelékenységre nem lehet nagy ipari üzemek létesítését alapozni. Ennek a feladatnak a megoldásához nem kaphattunk hathatós segítséget, mert ezt a kérdést a mi viszonyainknak megfelelően még sehol sem oldották meg. Erről meggyőződettünk a különböző országokból e célra behozott gépek kipróbálása alkalmával. Ezért az aratás céljaira—■ a közben nagy intézetté fejlődött —■ tervezőkollektívának több aratógép-fajtát kellett szerkesztenie. Már 1952-ben készen volt egy olyan aratógép, amely mind a száraz, mind a mocsaras nádasokba be tudott hatolni, vágó és kötözőszerkezete azonban nem működött tökéletesen. Ezután még több aratógépfajtát próbáltak ki. Ezek között volt hernyótalpas, úszókkal ellátott és a partról vontatható aratógép is. A további kísérletek során még kipróbáltak lépő és drótkötélre függesztett aratógépeket. Ezek azonban túl súlyosak voltak (6—11 tonna), úgyhogy besüllyedtek a terepbe, vagy eltiporták a nád vízalatti gyökerét, veszélyeztetve a következő évi terméshozamot. A baráti Csehszlovák Köztársaság ajánlására megpróbálkoztak a helikopterre szerelt aratógéppel is. Ennek súlya mindössze 2,4 tonna, alkalmasnak bizonyult a termelőterületekre való behatolásra. Közben a baráti országok technikusainak segítségével megoldódott a vágó és kévekötő szerkezetek kérdése is. A nád kiszállítására és lerakására szolgáló gépi berendezéseknek szintén egész sorát tervezte meg és próbálta ki a tervezőintézet munkaközössége, így kipróbáltak egy szárazon és vízen egyaránt közlekedő önhajtós szállító járművet, traktor vontatta csónakszerű és szántalpas teherkocsit, drótkötélpályán és keskenyvágányú sínpályán közlekedő csillét. A kísérletek azt bizonyították, hogy a drótkötélpályás szállítás a legmegfelelőbb. A kiszállított nádat ipari feldolgozása előtt még egyes előkészítő műveleteknek kell alávetni. Hogy az átlag 3—5 m hosszú nádat megszáradása után bálázni és a cellulózgyárban a szecskázógépbe lehessen adagolni, 1,7 méteres darabokra kell felvagdosni. E célra kétféle vágógépet is szerkesztettek. A bálázás céljaira is megfelelő prést terveztek. Ezzel a nád kitermelési problémái megoldottaknak tekinthetők. Itt említjük meg, hogy a kitermelési és a berendezési munkákat a Román Népköztársaság Akadémiája koordinálta, összhangba hozva ezeket a Duna-delta halászati és mezőgazdasági tevékenységével. A nád ipari feldolgozása és felhasználhatósága igen sokrétű. Az alábbiakban csak a legfontosabbakkal foglalkozunk. A papírgyártás céljaira a nád sima része (a bogok közötti rész) használható fel. Az ebből kapott pasztát más papírképző anyagokkal keverve vagy tisztán használják fel. A textilipar részére szükséges nádcellulózt különböző eljárások segítségével dolgozzák fel végtelen vagy rövid textilszálakra. A Német Demokratikus Köztársaság technikusaival együttműködésben folytatott kísérletek igazolták, hogy a viszkózaszálak előállítására a nádcellulóz kiválóan alkalmas. Ezekből a szálakból kitűnő fonal (cord) készíthető az autókerekek gumiabroncsainak betétje részére. A viszkóza- és acetát-eljárással készült műselyemszálakból ruhaneműk, ipari szövetek állíthatók elő. Ezeknek az anyagoknak az ára körülbelül 40%-kal alacsonyabb Tények és érvek