Korunk 1958 (17. évfolyam)

1958 / 8. szám - Gunther Eggebrecht: Atom, hatalom, lelkiismeret

1164 Gunther Eggebrecht től kezdve a tábornok magában az atombizottságban találta meg leghatható­­sabb szövetségesét Lewis L. Strauss személyében. Strauss mindent elkövetett, hogy az ABC-t ő maga ellenőrizze. Amikor az első szovjet atombomba híre Amerikába érkezett, minden gondolata az volt, hogy még nagyobb, még borzal­masabb fegyvert kell előállítani. Houterman és Atkinson felfedezése óta az elv ismeretes volt: meg kell valósítani a hidrogén-magok fúzióját. Az ehhez szük­séges hőfokot az urániumbomba szolgáltatta, miközben maga egyben gyújtó­ként is szerepel. A háború ideje alatt Oppenheimer vezetésével már tanácskoztak egyszer erről a fegyverről. A magyar Teller Ede ezután egymaga kísérletezett rajta szakadatlanul, s 1946-ban harminc atomkutató jelenlétében szemináriumfélét is tartott a „Szuper“-ről. A jelenlévők többsége a terv ellen döntött. Teller mélyen csalatkozva és elkeseredve a kormányhoz fordult és javaslatot tett az új fegyver elkészítésére. Teller Ede, egyike a három magyar száműzöttnek, annak idején az atom­bomba előállításának kérelmezői közé tartozott. De Szilárddal ellentétben 1945-ben és azután is a tömegpusztító fegyver bevetését szorgalmazta. A kiváló, de ingadozó jellemű tudós a vendéglátó állam politikájának vak magasztaló­jává vált. Azonosította magát a Trum­an-uralom kommunista-ellenes irányza­tával. Már akkor propagandát fejtett ki Truman politikája mellett, amikor a közvélemény még távolról sem volt annyira felborzolt, mint négy évvel később. Teller Ede a hidrogénbombát hasznos eszköznek tekintette a Szovjetunió ,,felszámolására“. Munkásságában így az érthető kutató ösztön veszedelmesen keveredett a vak gyűlölködés érthetetlen és megbocsáthatatlan érzésével. Terve elutasítását politikai szabotázsnak minősítette. Úgy érezte, mellőzik, és azt híresztelte, hogy nagyobb sikerű kollegája, Oppenheimer nyomja el. Teller előterjesztése 1946-ban az ABC-he­z érkezett, de akkor Oppenhei­mer ügyelt arra, hogy félretegyék. Strauss most megint előszedte, és vitára a bizottság elé bocsátotta. Oppenheimer azzal a kifogással utasította el,, hogy a terv túl bonyolult, megvalósítása túlságosan hosszú időbe telik. Strauss a sze­nátus atomenergia-bizottsága elé vitte az ügyet. MacMah­on szenátor lelkesen pártolta a kérdést, és az AEG tagjait a magas politikai hivatal elé idézték. Az elnök kérdőre vonta a tagokat, de azok a tervet megint elutasították. Az ügyet átadták egy tanácsadó bizottságnak, melynek a Fehér Ház előtt kellett a végső döntést kimondania. Oppenheimer újra ellenezte a dolgot, és a bizott­ság újra az ő véleményéhez csatlakozott. Ennek ellenére Strauss, MacMahon, de különösen Teller, mégis rábírták az elnököt, és így sor is került az új terv megvalósítására, a „Szuper“ megépítésére a fanatikus Teller Ede vezetésével. Az első hidrogénbomba 1952. november 1-én dördült el a Déli-tenger Elugelab nevű Korall-szigetén, amely a robbanás következtében eltűnt a tenger színéről. A nyomás olyan erős volt, hogy a földkéreg rengeni kezdett. Teller lázas érdeklődéssel figyelte a szeizmográfok kilengését. Csaknem egy évvel később, 1953. november 7-én MacMahon a szenátus atomenergia-bizottságának elnöke, aki közben Teller bizalmas barátjává vált, átírt a bűnügyi osztályhoz, és azzal vádolta Robert Oppenheimert, hogy a Szovjetunió ügynöke. Mi történt? Oppenheimer — a tényállás ezt bebizonyította — a hidrogén­bomba tervét azzal a megokolással utasította el éveken át, hogy az gyakorlati-

Next