Korunk 1958 (17. évfolyam)
1958 / 8. szám - Gunther Eggebrecht: Atom, hatalom, lelkiismeret
1164 Gunther Eggebrecht től kezdve a tábornok magában az atombizottságban találta meg leghathatósabb szövetségesét Lewis L. Strauss személyében. Strauss mindent elkövetett, hogy az ABC-t ő maga ellenőrizze. Amikor az első szovjet atombomba híre Amerikába érkezett, minden gondolata az volt, hogy még nagyobb, még borzalmasabb fegyvert kell előállítani. Houterman és Atkinson felfedezése óta az elv ismeretes volt: meg kell valósítani a hidrogén-magok fúzióját. Az ehhez szükséges hőfokot az urániumbomba szolgáltatta, miközben maga egyben gyújtóként is szerepel. A háború ideje alatt Oppenheimer vezetésével már tanácskoztak egyszer erről a fegyverről. A magyar Teller Ede ezután egymaga kísérletezett rajta szakadatlanul, s 1946-ban harminc atomkutató jelenlétében szemináriumfélét is tartott a „Szuper“-ről. A jelenlévők többsége a terv ellen döntött. Teller mélyen csalatkozva és elkeseredve a kormányhoz fordult és javaslatot tett az új fegyver elkészítésére. Teller Ede, egyike a három magyar száműzöttnek, annak idején az atombomba előállításának kérelmezői közé tartozott. De Szilárddal ellentétben 1945-ben és azután is a tömegpusztító fegyver bevetését szorgalmazta. A kiváló, de ingadozó jellemű tudós a vendéglátó állam politikájának vak magasztalójává vált. Azonosította magát a Truman-uralom kommunista-ellenes irányzatával. Már akkor propagandát fejtett ki Truman politikája mellett, amikor a közvélemény még távolról sem volt annyira felborzolt, mint négy évvel később. Teller Ede a hidrogénbombát hasznos eszköznek tekintette a Szovjetunió ,,felszámolására“. Munkásságában így az érthető kutató ösztön veszedelmesen keveredett a vak gyűlölködés érthetetlen és megbocsáthatatlan érzésével. Terve elutasítását politikai szabotázsnak minősítette. Úgy érezte, mellőzik, és azt híresztelte, hogy nagyobb sikerű kollegája, Oppenheimer nyomja el. Teller előterjesztése 1946-ban az ABC-hez érkezett, de akkor Oppenheimer ügyelt arra, hogy félretegyék. Strauss most megint előszedte, és vitára a bizottság elé bocsátotta. Oppenheimer azzal a kifogással utasította el,, hogy a terv túl bonyolult, megvalósítása túlságosan hosszú időbe telik. Strauss a szenátus atomenergia-bizottsága elé vitte az ügyet. MacMahon szenátor lelkesen pártolta a kérdést, és az AEG tagjait a magas politikai hivatal elé idézték. Az elnök kérdőre vonta a tagokat, de azok a tervet megint elutasították. Az ügyet átadták egy tanácsadó bizottságnak, melynek a Fehér Ház előtt kellett a végső döntést kimondania. Oppenheimer újra ellenezte a dolgot, és a bizottság újra az ő véleményéhez csatlakozott. Ennek ellenére Strauss, MacMahon, de különösen Teller, mégis rábírták az elnököt, és így sor is került az új terv megvalósítására, a „Szuper“ megépítésére a fanatikus Teller Ede vezetésével. Az első hidrogénbomba 1952. november 1-én dördült el a Déli-tenger Elugelab nevű Korall-szigetén, amely a robbanás következtében eltűnt a tenger színéről. A nyomás olyan erős volt, hogy a földkéreg rengeni kezdett. Teller lázas érdeklődéssel figyelte a szeizmográfok kilengését. Csaknem egy évvel később, 1953. november 7-én MacMahon a szenátus atomenergia-bizottságának elnöke, aki közben Teller bizalmas barátjává vált, átírt a bűnügyi osztályhoz, és azzal vádolta Robert Oppenheimert, hogy a Szovjetunió ügynöke. Mi történt? Oppenheimer — a tényállás ezt bebizonyította — a hidrogénbomba tervét azzal a megokolással utasította el éveken át, hogy az gyakorlati-