Korunk 1959 (18. évfolyam)

1959 / 9. szám - Az igazi Amerika hangja - LARS LAWRENCE: Tárgyalás előtt (regényrészlet)

Lars Lawrence: Tárgyalás előtt 1293 — És mindaz, amit elmondott nekünk, az igazság, a tiszta igazság, és semmi más, csak az igazság? — Sí, senor. — Csaknem suttogta a szavakat. — Köszönöm, Mr. Galindo. Megérdemel egy poh­ár vizet és egy ciga­rettát, amíg én elmondom a következő lépést. Barátaim, mindeddig úgy jár­tam el, mint védőügyvéd. De azok, akik már végighallgattak maguk közül tárgyalásokat, tudják, hogy miután az ügyvédjük befejezte a kérdéseit, követ­keznek az úgynevezett keresztkérdések, vagyis a másik fél ügyvédje tesz föl kérdéseket.. . ebben az esetben a kerületi ügyész, vagy mondjuk a helyet­tese, Mr. Manlon. És megpróbálja aláásni a tanúvallomások hitelét. Megpró­bálja arra a gondolatra juttatni az esküdteket, hogy maguk hazugok . . . rá­venni őket, hogy semmit se higgyenek el a vallomásukból. És ha be tudja bizonyítani, hogy eskü alatt szándékosan hazudtak, hamis eskü miatt perbe foghatja és bebörtönöztetheti magukat. Galindo félszegen mosolygott, amikor elfojtott nevetés futott át a szobán. — Sokan azt hiszik, hogy az ellenfél ügyvédje mindig ellenségként bánik a tanúval. Ez nem igaz. Eleinte nagyon kedves lehet magukhoz, hogy barátjuknak véljék . Aztán, miután rávette magukat, hogy beismerjenek vala­mit, amit be akar ismertetni, úgy ugorhat magukra, mint macska az egérre és valóban ellenség módjára bánhat el magukkal. Fel kell készülniük erre. Szóval, gondolta Oliver, így történik a tanúk bedolgozása. Először ki­oktatják őket, mit hazudozzanak össze, aztán megmutatják nekik, hogyan kerülhetik el, hogy rajtafogják őket. Bedolgozás a megfelelő szó. Pontosan olyan dolog ez, mint a kitolás a futballban. Gondolatai visszaszálltak azokba az időkbe, amikor az iskolában szélsőt játszott az alsósok csapatában, is nevetett magában, amint eszébe jutott, hogyan csórta el egy alkalommal a felsősök csapatának összes jegyzetét. Az eredmény az volt, hogy csapata óriási előnyre tett szert, mivel előre ismerte a másik csapat játékát, elébe vágott minden cselüknek, s az alsósok huszonhét zéróra verték a felsősöket. Ollie rövid ideig valóságos hős volt az osztálytársai szemében. De amikor kipattant az igazság, keservesen megfizetett érte. A felsősök lecsirkefogózták. Legjobb barátai elfordultak tőle. Egyszeribe az iskola szemete lett, kém, alamuszi tolvaj, locsogó és a sport­szerűség árulója, aki nyomorult féregnek érezte magát. Kényelmetlen érzés töltötte el, amint visszaemlékezett erre. Mintha valami effélét követne el most is. Előbb biztos volt benne, hogy helyesen cselekszik, ha kihallgat egy vörös összeesküvést és jelenti feletteseinek. Most egyszerre nem volt már olyan biztos a dologban. Mindeddig nem mondtak és nem is tettek semmi rosszat, s valahogyan alávalóságnak érezte, amit csinál. Odább kellene mennie és a maga dolgával törődnie — ami abban áll, hogy megvédje ezeket az embereket a kellemetlenkedőktől, nem pedig, hogy kémkedjék utánuk. Mégsem tudott elmozdulni onnan. Látni akarta, mi kerekedik ki ebből. Meggyújtatlan cigarettájának vége teljesen átnedvesedett és kibomlott. Elha­jította és másikat dugott szájába. — Tegyük fel, hogy én vagyok Mr. Manson­­— szólt Hogarth. Mézes­mázos hangot használt, amely szinte csiklandozta a többiek oldalát. Olivérnek is el kelett takarnia a száját, hogy ne nevessen. — Mr. Galindo, engedje meg.

Next