Korunk 1966 (25. évfolyam)
1966 / 5. szám - DOKUMENTUMOK - Felperes: Lord Russel of Liverpool
aki hasonlóképpen veszítette el szüleit. A norvégiai tiszteletdíjakból 250 fontot a Ne felejts nevű aggmenháznak adományozott, melyet a német megszállás alatt üldöztetést szenvedők számára állítottak fel. Keresztkérdések a felpereshez Ezután az alperes ügyvédje, David Turner Samuels. A horogkereszt rémtetteiben megjelent illusztrációs anyagra vonatkozóan tesz fel kérdéseket a felperesnek, aki többek között a következőket válaszolja: Elgondolása szerint a válogatásban egyetlen szempont érvényesült, nevezetesen az, hogy a fénykép ténymegállapító, pontos legyen és azt szemléltesse, ami alája írva van. Arra a kérdésre pedig: nem gondolja-e, lehetnek olyan személyek, akikben a képek beteges érdeklődést kelthetnek? A válasza ez volt: „Nem. Nem hiszem, hogy egy történeti könyvvel kapcsolatban az ilyesmi felmerülhet.“ További kérdésekre Lord Russell egyetértett azzal, hogy A horogkereszt rémtetteiben, a legnagyobb sajnálatára, a kegyetlenség felháborító eseteivel kellett foglalkoznia, és sok minden, amiről szó van benne, a „szadista kegyetlenség“ jelzőjével illethető. ÜGYVÉD: Nem gondolja, hogy az ilyen dolgok, ha beteges személyek olvassák, kárt okozhatnak? LORD RUSSELL: Nem, sohasem gondoltam arra. Könyvemet nem a beteges személyek számára írtam. ÜGYVÉD: Mégis, nem ötlött-e eszébe, hogy ezeknek is a kezébe kerülhet, és több kárt okozhat, mint hasznot? LORD RUSSELL: Nem. Attól tartok, ha valaki az emberi szörnyűségekről ír józan történelmi könyvet, akkor az ilyesmire nem gondol. Sajtóvélemények A felperes ügyvédje ezután az esküdtszék tájékoztatására néhány sajtóvéleményt olvas fel. Kingsley Martin a The New Statesman and Nationben a következő szavakkal jellemzi a szóban forgó művet: „Elfogulatlan, tényeken alapuló, kétségbevonhatatlan dokumentum“, majd véleményét összegezve, ezeket írja: „Az egyetlen megjegyzés, amellyel kiegészíthetném az, hogy a könyvet kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden német iskolában.“ A The Times Literary Supplement 1954. szeptember 10-iki számában megjelent ismertetés megjegyzi, a szerzőnek inter ali a szemére vethető, hogy nem igyekszik megmagyarázni, hogyan fordulhatnak elő ilyen szörnyűségek a mai században, a világ legfejlettebb kontinensén. Továbbá ezeket írja: „A fényképek beillenek a szövegbe — vagyis felkavarják a gyomrot, de érdeklődést keltenek.“ Az ügyvéd megkérdi a felperest, egyetért-e ezzel a véleménnyel. „Igenis egyetértek, a képek azért kerültek bele“ — feleli Lord Russell, majd hozzáteszi, egyetért Eichmann-ról írott könyvének Charles Petrie tollából az Illustrated London Newsban megjelent ismertetése azon megállapításával, hogy a szörnyű és a nemes dolgokat egyaránt le kell jegyezni, ha azok megtörténtek. Arthur Forbes a Birmingham Post 1959. május 29-i számában a következőket írta: „Hatmillió zsidó kegyetlen, szörnyű és embertelen meggyilkolásának története a náci németek által, a történelem legaljasabb epizódja, amit nem lenne szabad a feledés fátyolával beborítani.“