Korunk 1967 (26. évfolyam)
1967 / 1. szám - TÉKA - Şt. Milcu - C. Maximilian: Genetica umană - Jánosházy György: Bábel tornya
Tóth Samu könyve nem szakmai kézikönyv, vagy nem csupán az, hiszen a szakmai ismereteket, a betű birodalmában való tájékozódáshoz szükséges tudnivalókat nemcsak a nyomdászatban dolgozók hanem a betű „fogyasztói“ számára is érdekessé és tanulságossá tudja tenni. Érdekessé, mert a könyv történeti részében éppen úgy, mint a közvetlenebbül technikai kérdéseket tárgyaló fejezetekben, megtanít látni, tájékozódni egy eddig ismeretlen világban. De tanulságossá is, hiszen az említett szégyenkezés érdeklődésbe lendítő érzésén túlmenően tudatosul az olvasóban, hogy a nyomtatott betű fejlődése beletartozik a változó korok változó ízlésvilágának egységébe, s konkrétan, betűk módosult árnyalatain mérheti le, milyen mélyreható egy-egy korízlés, s menynyi szál köti minden korban a nyomtatott betűt ahhoz a tartalomhoz, amelynek hordozójává, terjesztőjévé válik. A könyv szerzője azonban a nyomtatott betűről nemcsak ismereteket közöl, hanem tapasztalatokat is ad át: minden sora mögött ott érzi az olvasó a gyakorlati ember tudását, szakértelmét. Tóth Samu szakértője a könyvkiadásnak, s ezt nem csupán és nem elsősorban ez a könyve bizonyítja, hanem emellett és ezelőtt hazai magyar nyelvű könyvkiadásunk húsz esztendeje, e korszak kiadványainak technikai kivitele vagy közvetlenül, vagy közvetve az ő nevéhez fűződik. A könyvek kolofonjának apróbetűs szedését kevesen olvassák el. Pedig hazai magyar nyelvű könyvkiadásunk kolofonszövegeit ismerve érthetjük meg és méltányolhatjuk igazán ennek a könyvnek ilyen megállapításait: „A könyv- és nyomtatványtervezésben minden eset egyedülálló és egyéni megoldást követel“, vagy: „A betű azonban nem egyetlen eleme a könyvnek, s csak úgy érheti el a kívánt hatást,ha beilleszkedik annak egészébe, egy, a könyv minden elemét magában foglaló egységes koncepcióba. Bármilyen jól válasszák is id a betűt, hatástalan marad, ha nem segíti a könyv egésze, különösen a tipográfiai architektúra, ahol a betűtípusok és betűtestek indokolatlan elegyítése kellemetlen és zavaró hatást kelt, és ellentétbe kerül akönyv egységes konstrukciójára irányuló törekvéssel.“ Az elméleti és gyakorlati ismeretek egybefonódását illetően a magyar nyelvű szakirodalomban talán csak Tevan Andor 1956-ban megjelent könyve (A könyv évezredes útja) hasonlítható a Tóth Samuéhoz, a némiképp eltérő tárgy ellenére is, éppen azért, mert amögött szintén évtizedes ,könyvkiadói gyakorlat tapasztalatai állanak. A könyv szerzőjét viszont épp ez a tapasztalat kötelezi arra, hogy A nyomtatott betű ikerkötetét is elkészítse, amelynek címe bizonyára ez lesz: „A szép könyv.“ Dávid Gyula téka Şt. Mihcus C. Maximilian Genetica umană A szép kiállítású kötet, az első összefoglaló román szakmunka az emberi örökléstan területéről, kétségtelenül jelentős állomás természettudományi könyvkiadásunk fejlődésében. Az örökléstan történetének áttekintése és az éles szemmel válogatott, tömör fejezetekbe foglalt általános genetikai rész lényegre törő fogalmazásával hasznos ismeretanyagot és tanulságos szintézist jelent. Az ikerkutatás, a normális és beteges jellegek, a veleszületett fejlődési rendellenességek, a nemi differenciálódás és az immunfolyamatok genetikai vonatkozásainak tárgyalása orvosokat és biológusokat egyaránt érdeklő fejezetek. A humángenetika kutatási módszereinek ismertetése különösen a (még viszonylag zárt, de napról napra jobban fellazuló) faluközösségek orvosainak lehet értékes kiindulópont a genetikai kutatómunkához. Az ilyen felmérések, melyek nyomtalanul szétszóródó emberi „beltenyészetek“ genetikai problémáit rögzítik, nagy szolgálatot tehetnek az egyetemes tudománynak. (Editura ştiinţifică, 1966) Jánosházy György Bábel tornya Sartre, Ionescu, Beckett, Adamov, Miller, Dürrenmatt, Williams, Frisch és társaik — egymástól sokban eltérő, sőt szembenálló tartalmi és stílusbeli törekvései következtében a „modern“ drámában egy szerterobbant világszemlélet egymásra hulló mozaikdarabjai halmozódnak fel, és „vigyázó szemeink“ előtt a bábeli toronyépítés mondaképe sejlik. Ez Jánosházy György „jegyzetei“-nek alaptétele, (Irodalmi Könyvkiadó, 1966.) * S. Tóth: Litera de tipar. Editura ştiinţifică, Bucureşti, 1966.