Korunk 1967 (26. évfolyam)

1967 / 1. szám - KRÓNIKA

A XVIII, század elején Olaszország egy több év­tizedet felölelő irodalmi polémia — a Bouhours— Orsi vita — színtere. Az ellenreformáció nyomasztó súlya alatt sínylődő polgárság egy időre megszűnt a politikai élet aktív részese lenni, gazdasági szerepe is minimálisra csökkent. Ebben a helyzetben az értelmiség irányt veszít. Az antik formák felé for­duló „antifeudális taktika“ — bár kezdetben haladó jellegű — az újra megerősödő polgári viszonyla­tok időszakában, a XVIII, század közepén, már béklyóvá merevül, megtévesztő szerepet tölt be. Az „antik-majmolás“ valójában egy tespedő állapot csalóka máza, igazolása. Ez az oka annak, hogy a kivezető út keresésekor még a legjobbak sem döbbennek rá hibás álláspontjuk feladásának szük­ségességére. Ebben a helyzetben következik be a francia — külső — támadás és zökkenti ki az olasz- országi társadalmat ideológiai stagnálásából. „Itá­liában — állapítja meg Gramsci — a nemzet ki­alakulásának, a területi és politikai egyesítésért folyó harcnak az időszakában szorosan összefonó­dott, együtt jelentkező problémák csoportjával ta­lálkozunk. Ide tartozik a nyelv kérdése, a külön­böző irodalmi műfajok — dráma, regény — majd­nem teljes hiánya, az olasz irodalom népszerűtlen- .sége, provincializmusa, az olasz romanticizmus sa­játos jellege. Mindeme problémák az olasz 'és más, különösen a franciaországi helyzettel történő össze­hasonlításból adódnak, és egy modern olasz nem­zet kialakulásának folyamatát jelzik“. A századeleji Olaszország fontos problémája a kultúra orientációja és az irodalom kiemelése a provincializmusból. A megújító törekvés a „mű­velt klasszicizmus hagyományainak“ feladásával az irodalom provinciális jellege ellen küzd. Igyekszik beilleszteni ezt az irodalmat az európai kultúra modern áramlataiba. Ez feltételezi az élet komp­lex jelenségeinek tükrözését. De e megkésett, ha­ladónak induló folyamat már egy újabb történelmi keretben, az imperializmus feltételei közepette megy végbe. Elmélyülnek a társadalom belső ellentmon­dásai, az értelmiség zöme felkészületlenül kerül szembe a megsokasodott, általános emberi és társa­dalmi problémákkal. Az ideológiai ingatagság kö­vetkezményeként a korszerűsítő mozgalom megtor­pan, majd az imperializmus táplálta ködös „míto­szok“ hatására nacionalista jelleget ölt. Ezzel el­kezdődik az értelmiség legszomorúbb vívódással te­li időszáka, mely az imperialista háború gondola­tának elfogadásával visszavonhatatlanul katasztró­fába, a fasiszta diktatúrába torkollik. Csak így ért­hető, hogy e groteszk állapot, az „új eszmék“ iránt tanúsított egyoldalú érdeklődés Nietzschének azokat az eszméit hozza előtérbe, amelyeket aztán eltú­lozva a fasizmus ideológiai igazolására használhat­nak fel. Igazságtalanak lennénk viszont, ha az értelmisé­get egészében konformistának minősítenők. Egy kisebbség továbbra is az ellenzék oldalán marad. Elszánt küzdelme azonban már késői, mert a „ha­zafias hazugság“ gyorsan hat, és végül a fasizmus­hoz vezet. Nina Faaon szerint jellemző e vonatko­zásban Serra demokrata értelmiségi tevékenysége. Irodalmi publicisztikája a humánum nevében til­krónika Egyik utolsó versében (1965) Lysohorsky így ad tanácsot egy fiatal költőnek: „Felelj még soha meg nem festett ké­pekben, felelj még el nem gondolt gondolatokkal..., fe­lelj egy nyelven, melyen még senki sem szólott.“ S ez az is­meretlen nyelvű irodalmi meg­nyilatkozás a maga mélyen emberi mondanivalójával, az eddig nem volt lah költészet ma egy világ érdeklődését váltja ki. Magyarul Monoszlóy Dezső fordításában Korom, te légy a mérce címen jelent meg egy Lysohorsky-kötet. A svájci lap tisztelgése egy ismeretlen kis néptöredék iro­dalma s az általa szóló humá­num előtt a modern líra nem­zetközi szerepét jelképezi. (A Korunk 1961. 6. számában Franyó Zoltán fordításában közölte a lah költő egy hábo­rús balladáját.) Pálffy Árpád: korongolt le­gényfej (Csíkszereda) 125

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék