Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 6. szám - SZERKESZTŐK - OLVASÓK - BÁN IMRE - TÓTH JÓZSEF - MESZESI VILMOS: Feljegyzések Aradi Viktorról, Neufeld Béláról
SZERKESZTŐK- OLVASÓK Feljegyzések Aradi Viktorról, a MADOSZ-ról és Neufeld Béláról . Azok közé tartozom, akik az 1928—1930-as években szoros kapcsolatban állottak Aradi Viktorral. Az 1930-ban indított kémkedési perben szereplő Aradi-csoportnak én vagyok az egyetlen még életben lévő magyar anyanyelvű tagja, a iaşi-i hadbíróságon 1932-ben megtartott harmadik főtárgyaláson történteknek pedig, mivel a védelem megidéztetett, mondhatnám, koronatanúja vagyok. Érthető tehát, hogy nagy érdeklődéssel olvastam a Korunk 1969. 1. számában Becsky Andor Emlékezés Aradi Viktorra című cikkét és Fuchs Simon Meg akartam ismerni azt a népet... című tanulmányát. Kötelességemnek tartom, hogy hozzászóljak a kérdéshez. Örülök, hogy közel négy évtized elteltével végre sor került Aradi Viktorról szóló írások közlésére, annál is inkább, mert hiszen élete és munkássága szervesen illeszkedik az első világháború előtti Magyarország nemzetiségeinek s a két világháború közötti Románia munkásosztályának történetébe. Remélem — mert szükségesnek tartom —, hogy rövidesen sor kerül Aradi romániai életének és aktivitásának részletes tudományos feltárására (Fuchs Simon tanulmányának leközölt első része ugyanis csak Aradi Viktor Romániába jöveteléig terjed, s romániai életét és tevékenységét nem ismerteti). A Gaál Gábor szerkesztette Korunk valósághűségére hivatkozva meg kell állapítanom, hogy Becsky Andor cikke — minden bizonnyal jóhiszemű — tévedéseket tartalmaz. De ebben a vonatkozásban el kell marasztalnom a szerkesztőséget is, mert ellenőriznie kellett volna a cikk adatait. Helyesbítéseim nem fontosságuk, hanem a cikk sorrendjében a következők: 1. Becsky „Nemzetközi Munkássegély“-ről ír. Ezzel szemben a romániai és így a kolozsvári szervezet elnevezése is „Román Munkássegély“ (Ajutorul Muncitoresc Român) volt. Az akkori törvények értelmében az intézményt nemzetközi szervezet fiókjaként nem is lehetett volna bejegyeztetni. Márpedig a Román Munkássegély a romániai munkásmozgalom egyik legális szervezete volt, s be is volt jegyezve. Természetesen kapcsolatban állott a Nemzetközi Munkássegély berlini központjával — éppen Aradi Viktor révén —, de ez illegális kapcsolat volt, amelynek nem volt szabad felszínre kerülnie. 2. Becsky cikkéből idézem a következő részt: „1930 őszén egy nagy kémperbe keveredtünk Aradival az élen, sok más társunkkal együtt. A vád a kellemetlenkedni akaró hatóságok fantáziájából eredt...“ Fuchs Simon tanulmányából pedig: „Ez történt úgynevezett kémkedése ügyével kapcsolatban...“ (kiemelés tőlem). Nem látom be, miért kellene közel negyven esztendő távlatából elkendőzni, „megszépíteni“ a tényeket. Az 1930 őszén indított per valóban kémkedési per volt. A száznál is több letartóztatott közül 34-en kerültünk a hadbíróság elé. A vádlottak több csoporthoz tartoztak, az Aradi-csoportban négyen voltunk. Nem áll szándékomban, hogy itt elemezzem az 1930-as világpolitikai helyzetet, de néhány szóban mégis vázolnom kell. Németországban erősödött a hitlerizmus, Olaszországban a fasizmus volt uralmon, Horthy-Magyarországon fokozódott a terror, hazánkban megkezdődött a fasizálódás. A Szovjetunió volt a világ egyetlen