Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 7. szám - TALLÓZÁS - C. P. Snow, a regényíró (Saturday Review, LII. 2.) - Vita a szabadságról (Valóság, 1968. 11., 1969. 2.)
fájdalmas kapcsolata termékenyíti nap mint nap. Nemcsak a kultúrfejlődés tükörképe ez az irodalom, hanem egy önmagára lelt nép szellemi önállóságának a beszédes bizonyítéka is. C. P. Snow, a regényíró (Saturday Review, LII. 2.) C. P. Snow múlt év őszén — írja Grenville Hicks — a missouri Westminster College (Egyesült Államok) vendége volt. Az őt meginterjúvoló újságírók a „63 éves angol lordnak“ és „ezermesternek“ nevezték, a The New York Times pedig hosszú kivonatokban ismertette előadását, amelyre egész Amerika kíváncsi volt, hiszen A két kultúra szerzője e földrészen is ismert és népszerű. Az ezermester lord magas rangját nem írásaiért, hanem annak elismeréséül kapta, hogy a második világháború alatt jó munkát végzett a tudósok mozgósításában és toborzásában, így lett a munkásszármazású tudós (a cambridge-i egyetemen fizikát végzett) és író Lord Snow of Leiccester. Snow tudós, nevelő, államférfi és regényíró egyszemélyben. Amerikai előadásában borongós, pesszimista hangot ütött meg. „A nyugtalanság — mondotta — úgy látszik, korunk hangulata. A nyugtalanság talán a félelem éle? Meglehet. De mindenképpen rossz állapot.“ Majd azokról a nagy eredményekről beszél, amelyeket az ember a tudomány és a technika területén elért. Mégis úgy vélte, hogy a jelenkor központi problémája ma is a gazdagok és a szegények közötti különbség. Ez szerinte megoldható lenne, ha a gazdag és a szegény országok egyaránt mindent elkövetnének a különbségek kiküszöbölésére, de sajnos, sehol sem csillan fel némi remény. Ha az ifjúság nagy ügyeknek akarja szentelni életét, van mit tennie. A legnagyobb ügy azonban „a béke, az élelem, és hogy ne legyen több ember, mint amennyit a Föld be tud fogadni“. Az előadás után néhány hétre megjelent Strangers and Brothers (Idegenek és testvérek) című regénysorozatának tizedik műve: Sleep of Reason (Ha elalszik az értelem). Címét az egyik Goya-karcolat feliratából vette: „Ha szunnyad az értelem, előjönnek a szörnyek.“ A regény mint a sorozat valamennyi része, társadalmi, politikai és lélektani kérdéseket tárgyal. Snow ugyanis már 1934-ben, amikor The Search (A nyomozás) címen megírta első regényét, tervbe vette, hogy regénysorozatban mutatja be a jelenkori angol társadalom keresztmetszetét. A Ha elalszik az értelem főhőse, Lewis Eliot, lényegében az írót személyesíti meg, sok benne az önéletrajzi utalás. Mint sokan az angol tudományos és irodalmi életben, Snow is feleségét tartja legbelső munkatársának, aki újságíró és regényíró. A regény témája azokból a szörnyű gyilkosságokból merít, amelyeket az utóbbi években a nyugati világban elkövettek. Egyesek egyenesen az 1965— 66. évi moorsi bűntényekben találják meg a forrást, amelyeknek során egy fiatalember és egy lány csupán élvezetből több gyermeket meggyilkolt. Snow hősei, bár a valóságos tettesek lelkivilágát és — tettükkel — a társadalomból kiváltott hangulatot is tükrözik, mégis nagyrészt kitaláltak, társadalmi képletet sűrítenek. Különösen élénk a törvényszéki jelenetek ábrázolása: az ügyész, aki kíméletlen részletességgel adja elő a rendőrségtől rekonstruált bűntettet, a keresztkérdések súlya alatt roskadozó tanúk, az orvosi szakvéleményezés, a védőügyvéd igyekezete, hogy csökkentse a bűnösök felelősségét, a pszichiáterek szerepe — mindez egy nyugtalan, egyensúlyában teljesen megingott világot tükröz. Snow, akárcsak Shakespeare, történetműveket ír, alakjai a valóságot fejezik ki úgy, amint azt a kortárs látja. Regénye ezért a cselekvő történelem bemutatása, kissé a görög dráma módszerével, az egyes jelenetekben az olvasók igazi világa tárul fel, az a világ, amelynek javítása mindenki feladata. Snow-t mint regényírót nem tartják felülmúlhatatlan művésznek: stílusa, képzelete nem mindig szárnyal, de tehetségével jól gazdálkodik. Vita a szabadságról (Valóság, 1968. 11., 1969. 2.) Heller Ágnesnek a szabadság fogalmáról szóló cikkét két hozzászólás követte a Valóság hasábjain, Vörös Gyuláé és Babinyecz Tiboré. Heller Ágnes szerint nem „a“ szabadságról, hanem szabadságokról kell beszélnünk; gazdasági, politikai, erkölcsi, társadalmi szabadságról. A két pólus: a mindennapi és a filozófiai szabadság. A mindennapi szabadság az „azt teszem, amit akarok“ tudata, de ezt nem abszolút