Korunk 1971 (30. évfolyam)

1971 / 7. szám - TÉKA - Tolnai Gábor: Tanulmányok - Ion Pascadi: Estetica între ştiintă şi artă

Kallós Zoltán ballada-könyve Tolnai Gábor Aki belelapoz ebbe a hívogató külsejű könyvbe, alig tudja, min ámuljon el inkább: az erdélyi és Tanulmányok moldvai magyar népballada és népzene gazdagságán vagy Kallós Zoltán lenyűgöző gyűjtői teljesítményén. A neves budapesti irodalom- Egyetlen ember ennyi balladát saját gyűjtéséből még történész professzor negyedik nem adott az olvasók kezébe, amióta balladát gyűj­­gyűjteményes kötete három tenek a magyarság körében. évtized (1938—1967) anyagából Ez a gyűjtő­ tevékenység nem volt már eddig sem válogat össze tizennégy, ed- ismeretlen, Kallós önzetlen, magán-lelkesedésből vég­­­ig többnyire folyóiratokban, Zett munkájából sokan részesültünk eddig is; könyvek bevezetőjében szét- baráti segítségét szakemberek és amatőr gyűjtők szórtan­ megjelentetett szak- egyaránt élvezhették. Hiszen már a Faragó—Jagamas tanulmányt. A szerző kötetét szerkesztette Moldvai csángó népdalok és népdalla­­két ciklusra osztotta. Az első dák jó része is az ő előzetes földerítő munkájának (Századok) a barokk kor volt köszönhető, s magam is idézhettem számtalan problémáit, a hanyatló fejede- olyan változatot tanulmányaimban, amelyet az e­lemség és az uralomváltozás gyűjtéséből ismertem. Mégis eddig mindössze egy kis korának erdélyi művelődési balladaközlése látott napvilágot a szűkebb szakkö­­viszonyait vizsgálja (Tótfalusi röknek szánva, Ismeretlen balladák Moldvából cí- Kis Miklós,­ Bethlen Miklós, mén, a Néprajzi Közlemények litografált folyóirata- Teleki Mihály, Erdély a váltó­­ban, s néhány egyéb folklór-közleménye ugyanott, zása), majd Teleki József, a hasonlóan zártkörű formában. Pedig munkássága ki­­tekintélyét vesztett öreg ha- terjed a folklór három nagy ágára, a népzenére, zinczy és a Szent­ Szövetség balladára és a néptáncra, egyszersmind három nagy korabeli Pest-Buda embere­ie- romániai földrajzi egység föltárását vagy egyenesen rúl egy-egy további értekezés fölfedezését jelentette: Moldváét, Gyímesét és a Me­­gyújtópontjába. A Huszadik tőségét. Nála, a Mezőség szülötte nélkül még Lajtha Század című második ciklus László széki gyűjtése után sem tudnánk, milyen Ady, Juhász Gyula, Móricz hallatlanul gazdag hagyománya él az erdélyi nép- Zsigmond . Írói hagyatékának táncnak és­­tánczenének ezen a területen. A moldvai és a szerzőhöz legközelebb ál- és gyímesi magyar népzene feltárása, a mezőségi ló Radnóti Miklós egyénisége- különleges énekstílus ismerete pedig már egészen új­nek szenteli fon­tosabb írásait, képet rajzol a romániai magyarság zenedialektusáról. A törzsanyagot szakbibliográ­ teljesebbet, mint amit Bartók és Kodály előbbi csíki fia, jegyzetapparátus és betű­­gyűjtéséből vagy Domokos Pál Péter moldvai föl­rendes névmutató követi, fedezései után kaptunk. (Akadémiai Kiadó, 1970.) Mindezt most oda kell gondolni háttérnek, ha erről a könyvről beszélünk, amikor végre hatalmas gyűj­tőn Pascadi főmunkájának eredménye egy összefoglaló kiadvány­ban, saját neve alatt lát napvilágot. Hálásak vagyunk Estetica între stiintă a Kriterion Kiadónak, hogy ilyen szép köntösben, şi art­ ilyen terjedelemben adta ki a gyűjteményt. Hasonló­képpen hálásak vagyunk Szabó T. Attilának, a ro- Nanininkban né­psztétika mániái tudományos élet kiválóságának, hogy vállalta valóban útelágazódásnál áll“ a számára szokatlan feladatot, egy folklór-kötet tu­d­­állapítja meg a neves tu­­dományos gondozását és közönség elé vitelét. De mán esztéta, aki távolról sem különösen nagy hálára vagyunk kötelezve a sok dal­­vállalkozik a döntőbíró szó­­lamért: 162 kottapélda egy irodalmi kiadó könyvé­­re tére, csupán véleményé­­ben igen nagy szó, igen nagy anyagi áldozatvállalást mondja el a művészetről, a jelent. Tudnunk kell azonban, hogy a többi szöveg­­művészet megközelítésének len­nek is, amelyet nem is közli a kötet, megvan a hetőségeiről, az esztétika és dallama. Egy-egy kivételtől eltekintve, ahol az el­­kritika feladatairól és hatás­­mondó már nem emlékezett a dallamra (például a Piréről a harnisénről az esz- 65. szám alatti Hajdúkkal útnak induló lány), Kallós tétika ’mai állapotáról és jó­ minden darabját dallammal együtt jegyezte fel, sőt vesérel. Nem nyújt egységes újabban már hangszalagra is fölvette, ez a szinte esztétikai rendszert, receptet múlt századi gazdagság tehát a legkorszerűbb igé­­sem kíván ajánlani, meditá­­nyék szerint van megörökítve.

Next