Korunk 1971 (30. évfolyam)
1971 / 1. szám - TÉKA - Kallós Zoltán: Balladák könyve - Louis Althusser: Citindu-l pe Marx
ebben a keretben talán meg sem vitatható, valószínűleg a filmforgatókönyvben kell keresnünk a hibát. Merthogy operatőrjeink már rég járják a világot, Sergiu Huzum immár két éve Párizsban dolgozik, mások Nyugat-Németországban, Amerikában filmeznek. S most lássuk a kritikus gárdát: D. I. Suchianun kívül Radu Cosaşu (aki forgatókönyvíró is), Marin Sorescu (a kitűnő költő és drámaíró), Valentin Silvestru (vitriolba mártott tollú kritikus), Alice Mănoiu, Călin Căliman, Eva Sîrbu. (Sajnos, a hazai magyar sajtó sokkal rosszabbul áll filmbírálók dolgában: Halász István az egyedüli, aki a filmet belülről, „szubjektív“, filmes szögből, illetve „lencsével“ képes látni; említésre méltó Müller Ferenc is, aki ugyan kívülről, de igen jó ízléssel hasonul bírálataiban a bírált mű stílusához — lásd például a Jancsóról írt cikkét az Ifjúmunkásban.) De talán kanyarodjunk vissza a Cinemához, hiszen a továbbiakban erről a lapról lesz szó. Mindenekelőtt a szemelvény egy öninterjúból. A roppant érdekes öninterjú egyik alcíme: „A kritikus avantgardista néző, míg a néző szerényebb fajta kritikus.“ ,,Mindig nagy tisztelettel beszélsz — szólítja meg magamagát Luchianu — a »szép fogyasztóiról« a nagyközönségről, az ő kritikusi mivoltában. — Úgy van, a néző szerényebb fajta bíráló, mivelhogy nincsenek személyi érdekei, és nem is kíván pótolni, hogy intelligensnek tűnjék. — De az emberek többsége azt hiszi a kritikusról, hogy ő felsőbbrendű, semmiképpen sem alacsonyabbrendű néző. — Így is van. Mert a bírálóra az a nagyon nehéz és fontos feladat hárul, hogy felfedezze a filmben az újat, az avantgarde-ra mutató elemeket. — Mit jelentsen az, hogy: avantgarde-ra mutató elem? — Roppant egyszerű. Avantgarde annyit tesz, mint újszerűség, világviszonylatban újdonság, valami kicsiny (avagy nagy) megoldás, amire eddig nem volt példa.“ A Cinema érdeme, hogy következetesen foglalkozik ezekkel a kicsiny, illetve nagyobbacska dolgokkal. Így elsősorban a hazai avantgarde-dal foglalkozik, amire néhány évvel ezelőttig nemigen volt példa; a példák most sem sokasodnak túlságosan, de akad egy-egy kiemelkedő produkció, amely rendszerint el is jut a világhírig. Elsőül Liviu Ciulei és Lucian Pintilie törték meg a jeget. A szerkesztők fontosnak tartják a közönségnevelést. Hadd említsük meg a Cinema 1970. 5. számának egyik izgalmas cikkét — Radu Cosaşu tollából —, amely a lap hat teljes oldalát foglalja el. A cikk rendkívül színes, jól dokumentált, elméleti alapvetésű. Cosaşu e cikkében elemzi az elidegenedést, az erőszakot, a gyilkosságra való hajlam minden freudi zegzugát, de közben ravaszul, főként képanyagában, végigsétáltat bennünket a legizgalmasabb és legnépszerűbb krimik, westernek és borzalomfilmek egész során. Máskülönben komoly, elemző cikkét itt-ott ártatlan, azúrkék, gyermekszemű Alain Delonok és férfias Jean-Paul Belmondók tarkítják, ekképpen téka nus-antropologikus elméleteket és a marxista irodalomlélektani kutatásokat. (Akadémiai Kiadó, 1970.) Kallós Zoltán Balladák könyve Újabb mérföldkő a magyar folklorisztika történetében. Felfrissítő erejű reveláció, a népköltészet és népzene magasrendű művészi értékeinek újabb bizonyossága, kiapadhatatlannak tűnő szépségforrás, s egyúttal méltó elégtétel Kallós Zoltánnak közel három évtizedes — sokáig visszhangtalan — gyűjtőmunkásságáért. A kötet anyaga válogatás gazdag mezőségi, kalotaszegi, gyímesi, és moldvai gyűjtéseiből, s — ami a kötet varázsának egyik forrása — kivétel nélkül valamennyi ballada az élő néphagyományból. Szembeötlő a klasszikus típusok változatainak bősége fa 267 népballadának és balladás dalnak, illetve meseváltozatnak több mint a fele), valamint a dallamok sokasága (162 szöveg szerepel dallamostl). A kivételes teljesítmény és érték érzékelhetővé válásában igen nagy része van a kötet avatott gondozójának, Szabó T. Attilának. Bevezető tanulmányában áttekinti a hazai magyar népballadagyűjtés másfél százados életútját. A dallamokat Jagamas János ellenőrizte, a kötetet Dávid Gyula szerkesztette, köntösét Deák Ferenc tervezte, a kötéstáblára ■nagyarkapusi asszonyok varrtak írásos mintát. (Kriterion Könyvkiadó, 1970.) Louis Althusser Citindu-l pe Marx Althusser a marxista filozófia mai fejlődésének egyik legjelentősebb alakja. Művei szenvedélyes elvi vitákat váltottak ki a marxisták és nem marxisták körében egyaránt. A dogmatizmus összeomlása a-