Korunk 1981 (40. évfolyam)
1981 / 4. szám - J. MÁRTON GIZELLA: Börtönben és szabadon
nekiláttunk a „kommuna“ megszervezéséhez. Felszólítottunk mindenkit, aki akar, lépjen be a „kommúnába“. Soha nem maradt ki senki. Több újonnan érkezett munkásifjú vagy nemrég városba került parasztgyerek zavartan tette-vette sovány csomagocskáját. Akadt, aki félrehúzódott, mert nem volt semmije, és legszívesebben eloldalgott volna. De az elvtársak észrevették. Józsa Béla, Aradi Viktor, Nyilas Gyuri, Józsa Ila nem hagyták őket... mindenki a közös „asztal“ mellé telepedett, és jutott annak is, aki semmit se hozhatott. A „kommüna“ élelmezési bizottsága szétosztotta a reggelire szánt kenyeret, vajat, hagymát... a lehető legegyenlőbben. A finomabb falatokat, amiből kevés volt, apróra vagdalták, hogy abból is jusson mindenkinek. Falatozás közben megválasztották a rendezőbizottságot, mert a kirándulások fő célja a nevelés volt. Kül- és belpolitikai események ismertetésére, kulturális programra, no meg játékra és szabad időtöltésre került sor. Legjobban a kultúrprogramnak örültem. De sokan mások is. Kórusban énekeltük az ismert munkásdalokat, és újakat is tanultunk. Aki akart, verset, prózát, jelenetet adott elő. Gábor Andor, Petőfi Sándor, Ady Endre és mások verseit szavalták. Varázsa volt ezeknek a műsoroknak, amit aztán közös játékban oldottunk fel. Én nem tudtam szaladni, játszani... Valamelyik erdőszéli fának támaszkodtam, és élveztem a jókedvet. Észrevettem, hogy itt-ott eltűnik egy-egy fiú, leány. Utánuk baktattam, s láttam, hogy hármas vagy ötös csoportban nagyon komolyan beszélgetnek. Tudtam, mit csinálnak, hiszen Jóska felvilágosított: sejtgyűlést tartottak. Kisebb csoportokba verődve mentünk hazafelé, hogy ne legyen feltűnő. Mögöttünk sejtelmesen zárultak össze a lombok — de csak egy hétre. Részlet a szerző önéletírásából. Felvidéki András grafikája