Korunk 1981 (40. évfolyam)

1981 / 4. szám - J. MÁRTON GIZELLA: Börtönben és szabadon

nekiláttunk a „kommuna“ megszervezéséhez. Felszólítottunk mindenkit, aki akar, lépjen be a „kommúnába“. Soha nem maradt ki senki. Több újonnan érkezett mun­kásifjú vagy nemrég városba került parasztgyerek zavartan tette-vette sovány csomagocskáját. Akadt, aki félrehúzódott, mert nem volt semmije, és legszíveseb­ben eloldalgott volna. De az elvtársak észrevették. Józsa Béla, Aradi Viktor, Nyilas Gyuri, Józsa Ila nem hagyták őket... mindenki a közös „asztal“ mellé telepedett, és jutott annak is, aki semmit se hozhatott. A „kommüna“ élelmezési bizottsága szétosztotta a reggelire szánt kenyeret, vajat, hagymát... a lehető legegyenlőbben. A finomabb falatokat, amiből kevés volt, apróra vagdalták, hogy abból is jusson mindenkinek. Falatozás közben megválasztották a rendezőbizottságot, mert a kirándulások fő célja a nevelés volt. Kül- és belpolitikai események ismertetésére, kulturális programra, no meg játékra és szabad időtöltésre került sor. Legjobban a kultúrprogramnak örültem. De sokan mások is. Kórusban éne­keltük az ismert munkásdalokat, és újakat is tanultunk. Aki akart, verset, prózát, jelenetet adott elő. Gábor Andor, Petőfi Sándor, Ady Endre és mások verseit sza­valták. Varázsa volt ezeknek a műsoroknak, amit aztán közös játékban oldottunk fel. Én nem tudtam szaladni, játszani... Valamelyik erdőszéli fának támaszkod­tam, és élveztem a jókedvet. Észrevettem, hogy itt-ott eltűnik egy-egy fiú, leány. Utánuk baktattam, s láttam, hogy hármas vagy ötös csoportban nagyon komolyan beszélgetnek. Tudtam, mit csinálnak, hiszen Jóska felvilágosított: sejtgyűlést tar­tottak. Kisebb csoportokba verődve mentünk hazafelé, hogy ne legyen feltűnő. Mö­göttünk sejtelmesen zárultak össze a lombok — de csak egy hétre. Részlet a szerző önéletírásából. Felvidéki András grafikája

Next