Korunk 1982 (41. évfolyam)

1982 / 5. szám - DOKUMENTUMOK - ZILAHY LAJOS: Apám; Vonat; Hajón (versek)

a régi ház küszöbén „A holt város legendájáéból kezembe ejtve homlokom Ülök a korhadt küszöbön. Te régi ház, elmúlt időmet Köszönöm neked, köszönöm. Köszönöm néked régi udvar A fák alatt a lenge hintát, A kis padot, a szép lugast. Amit befontak ágak, indák. Köszönöm néked régi udvar A búvócskát, a kergetősdit, A kisleányt, amint vigyázva Egy nagy fa mellől leskelődik. Köszönöm néke. A régi ház — Ez minden, ami megmaradt — A nyilakat, a jó parittyát. Az első lelőtt madarat. (Szalontai Lapok, XXXIV. évf. 6. sz. — SZALONTA A nádas érben zümmögtek a békák, A csonka bástya barna omladékát Arany fátyollal takarta a Hold. Bocskay hajdan erre lovagolt, S ölében tartva zengő tamburáját Egy vén szobában itt Arany dalolt. Lovassy Lászlót ez a sírkert várta S veres kastélya verandáján állva Itt nézett messze komoran Tisza. Mi, kálvinhitű komoly kis diákok Itt énekeltük fel a csillagokba: „Te benned bíztunk eleitől fogva.“ E város volt a vágy, az ifjúság, És holt apáink dárda virtusát Szép szüreteken mi is újra kezdtük. (Szalontai Lapok, XXXIV. évf. 88. sz. — Ő köszönöm szelíd anyámat, Amint gyümölcsöt osztogat, — A bátyámat, a két nénémet És köszönöm a húgomat. Köszönöm néked régi ház — Köszönni valóm annyi van — Ó, köszönöm halott apámat, Ki így szólt hozzám: kisfiam. Mindent elvesztve, férfiszívvel Köszönöm néked, köszönöm. Hogy megengedted, hogy még egyszer Leüljek itt a küszöbön. Szalonta, 1921. 1922. január 7.) E város volt az első szerelem, Az első bánat őszi reggelen Az első csók, az első elbukás. Emlékezem a lombok halk zajára, És estetájt a harangok szavára, Gyomverte sírban itt alszik apám. Minden kapuját, kövét ismerem, E város, melynek gyermeke vagyok, Ó, minden messzeségen átragyog. Fáradt szívemben újra fény rezeg. Ezer emlékkel hív, kiált a város, A marsok útja arra holdvilágos. S azért, mi űzött életemben szép volt, Boruljon rám e méla, hajdú égbolt, Ha homlokomat szent porába ejtem. 1922. április 16.)

Next