Korunk 1983 (42. évfolyam)

1983 / 3. szám - SZEMLE - SZABÓ GYÖRGY: Új lexikon az ókori Rómáról

deti magyar gondolkodó“. Ez bizonyára úgy értendő, hogy a legalábbis részint originális magyar bölcselők meglehető­sen szűk csoportjában Zalai tűnt a leg­többet ígérő tehetségnek. S ha már egy szuperlatívusznál tartunk, idézzük Mann­heim említett disszertációja első láb­jegyzetének az elejét: ,,A rendszerezés elmélete körül legnagyobb érdeme Zalai Bélának volt, aki e problémát a filozó­fiai kutatás előterébe állította.“ Hason­lóan nyilatkozott Hauser Arnold ugyan­csak 1918-beli doktori értekezésének ugyancsak első jegyzetében: „A rend­szerezés problémáját ilyen értelemben [ama tétel értelmében, hogy a rendszer­jelentésekké vált adottságok törvényes összefüggése] Zalai Béla állította a filo­zófiai gondolkodás középpontjába, aki­nek e dolgozat különben is sokat kö­szönhet.“ Talán érdemes volna kissé utánanéz­ni, köszönhetnek-e Zalainak valamit olyan magyar szerzők, akik foglalkoztak szisztematikával, de nem említik őt? Köztük Málnási Bartók György, akinek A „rendszer“ filozófiai vizsgálata című akadémiai székfoglalója 1928-ban hagy­ta el a sajtót. Zalai kétségtelen hatása olyan jelentős személyiségekre, mint Hauser és Mannheim, még azt is fölté­­telezhetővé teszi, hogy az 1914-es Allge­meine Theorie der Systemét reális köz­vetítő szálak fűzik Ludwig von Berta­­lanffy évtizedekkel későbbi General Systems Theoryjához. De Zalai úttörő volta nem függ a fenti föltevés beiga­­zolásától, miképp Ștefan Odobleja sem zárható ki a kibernetika előfutárai so­rából azért, mert Wiener nem ismerte munkásságát, Psychologie consonantiste című, nemrég románul is kiadott mű­vét. (Odobleja még a jó 700 oldalas, Ralean Botez-féle lélektantörténetben sem fordul elő.) És tegyük hozzá: Zalai a maga eszméivel is bőven rászolgált fi­gyelmünkre, nemcsak azzal, hogy álta­lános rendszerelméletnek nevezte leg­főbb megvalósítását. Hasonlóan Böhm Károlyt is kivált értéktana rendszeres kidolgozásáért becsüljük, nem pusztán azért, mert világszerte övé az első Axio­­lógia című könyv. (Ettől persze hosz­­szú az út R. S. Hartman jó félszáz év­vel fiatalabb, de immár 25 esztendős Formális axiológiájáig. Ami azonban nem gátol minket abban, hogy Böhm is eszünkbe jusson, valahányszor az axiológia szót tartalmazó könyveimmel találkozunk. NB. csupán a múlt év ta­vaszán két ilyen hazai kötet látott nap­világot: az Axiologie românească és a Kolozsváron nyomtatott Omul, valorile şi axiologia. A nyáron pedig újra meg­jelent Tudor Vianu műve, a Bevezetés az értékelméletbe, így hát ne csodál­kozzunk, ha a Kriterion rövidesen egy Böhm-monográfiát tesz az asztalunkra.) Befejezésül álljon itt néhány sor a legszebb Zalai-búcsúztatóból, a Balázs Béláéból: „Töredék volt, de nem rajta múlott. Úgy törték le. Utolsó művét ke­serű lázadásban már németül írta, és kiadását testamentumában Lukács Györgyre bízta. [...] Ő meg volt győződ­ve arról, hogy a kutya se fog ugatni utá­na. Miért? Hiszen most a nekrológokból kiderül, hogy szerették és becsülték. De elfoglalt emberek vagyunk: egyikünk se ért rá ezt éreztetni vele. Vajon a nek­rológok idei bő termése megtermi-e ezt nekünk, hogy a nekrológ látószögéből tudjuk nézni az élőket is? Érjünk rá megmondani egymásnak, ha szeretjük egymást! Érjünk rá törődni fegyvertár­­sainkkal, mert bizony útban vagyunk mindnyájan mindig a halál felé, és szörnyű adósság terhe marad rajtunk, ha egy jó harcosunk, mártírunk olyan keserű daccal megy ki a világból, mint Zalai Béla." Hajós József új lexikon az ókori Rómáról Attól, aki egy több mint 800 oldalas lexikonról ír ismertetést, senki sem vár­ja el, hogy végigolvassa az egész köny­vet. A recenzens két megoldás között vá­laszthat: vagy kiindul egy tetszés szerint kiragadott, általa jól ismert címszóból, s végigolvassa az összes utalásokkal együtt, vagy találomra belelapozgat a kötetbe, itt-ott beleolvas, eltűnődik, utá­nanéz egy és másnak. Én ezt az utóbbi megoldást választottam, kiegészítve az­zal, hogy igyekeztem többet időzni a kolozsvári szerzők munkásságánál. Mert ezt a lexikont­ a tavaly elhunyt tudós professzor, Dumitru Tudor szakavatott irányítása alatt mintegy harminc, egye­temi központokban élő szakember írta, s közülük hatan — betűrendben: Bodor András, Ion Horaţiu Crişan, Nicolae Gu­ 266 • Enciclopedia civilizaţiei romane. Editura ştiin­ţifică şi enciclopedică. Buc., 1982.

Next