Korunk 1983 (42. évfolyam)
1983 / 3. szám - SZEMLE - SZABÓ GYÖRGY: Új lexikon az ókori Rómáról
deti magyar gondolkodó“. Ez bizonyára úgy értendő, hogy a legalábbis részint originális magyar bölcselők meglehetősen szűk csoportjában Zalai tűnt a legtöbbet ígérő tehetségnek. S ha már egy szuperlatívusznál tartunk, idézzük Mannheim említett disszertációja első lábjegyzetének az elejét: ,,A rendszerezés elmélete körül legnagyobb érdeme Zalai Bélának volt, aki e problémát a filozófiai kutatás előterébe állította.“ Hasonlóan nyilatkozott Hauser Arnold ugyancsak 1918-beli doktori értekezésének ugyancsak első jegyzetében: „A rendszerezés problémáját ilyen értelemben [ama tétel értelmében, hogy a rendszerjelentésekké vált adottságok törvényes összefüggése] Zalai Béla állította a filozófiai gondolkodás középpontjába, akinek e dolgozat különben is sokat köszönhet.“ Talán érdemes volna kissé utánanézni, köszönhetnek-e Zalainak valamit olyan magyar szerzők, akik foglalkoztak szisztematikával, de nem említik őt? Köztük Málnási Bartók György, akinek A „rendszer“ filozófiai vizsgálata című akadémiai székfoglalója 1928-ban hagyta el a sajtót. Zalai kétségtelen hatása olyan jelentős személyiségekre, mint Hauser és Mannheim, még azt is föltételezhetővé teszi, hogy az 1914-es Allgemeine Theorie der Systemét reális közvetítő szálak fűzik Ludwig von Bertalanffy évtizedekkel későbbi General Systems Theoryjához. De Zalai úttörő volta nem függ a fenti föltevés beigazolásától, miképp Ștefan Odobleja sem zárható ki a kibernetika előfutárai sorából azért, mert Wiener nem ismerte munkásságát, Psychologie consonantiste című, nemrég románul is kiadott művét. (Odobleja még a jó 700 oldalas, Ralean Botez-féle lélektantörténetben sem fordul elő.) És tegyük hozzá: Zalai a maga eszméivel is bőven rászolgált figyelmünkre, nemcsak azzal, hogy általános rendszerelméletnek nevezte legfőbb megvalósítását. Hasonlóan Böhm Károlyt is kivált értéktana rendszeres kidolgozásáért becsüljük, nem pusztán azért, mert világszerte övé az első Axiológia című könyv. (Ettől persze hoszszú az út R. S. Hartman jó félszáz évvel fiatalabb, de immár 25 esztendős Formális axiológiájáig. Ami azonban nem gátol minket abban, hogy Böhm is eszünkbe jusson, valahányszor az axiológia szót tartalmazó könyveimmel találkozunk. NB. csupán a múlt év tavaszán két ilyen hazai kötet látott napvilágot: az Axiologie românească és a Kolozsváron nyomtatott Omul, valorile şi axiologia. A nyáron pedig újra megjelent Tudor Vianu műve, a Bevezetés az értékelméletbe, így hát ne csodálkozzunk, ha a Kriterion rövidesen egy Böhm-monográfiát tesz az asztalunkra.) Befejezésül álljon itt néhány sor a legszebb Zalai-búcsúztatóból, a Balázs Béláéból: „Töredék volt, de nem rajta múlott. Úgy törték le. Utolsó művét keserű lázadásban már németül írta, és kiadását testamentumában Lukács Györgyre bízta. [...] Ő meg volt győződve arról, hogy a kutya se fog ugatni utána. Miért? Hiszen most a nekrológokból kiderül, hogy szerették és becsülték. De elfoglalt emberek vagyunk: egyikünk se ért rá ezt éreztetni vele. Vajon a nekrológok idei bő termése megtermi-e ezt nekünk, hogy a nekrológ látószögéből tudjuk nézni az élőket is? Érjünk rá megmondani egymásnak, ha szeretjük egymást! Érjünk rá törődni fegyvertársainkkal, mert bizony útban vagyunk mindnyájan mindig a halál felé, és szörnyű adósság terhe marad rajtunk, ha egy jó harcosunk, mártírunk olyan keserű daccal megy ki a világból, mint Zalai Béla." Hajós József új lexikon az ókori Rómáról Attól, aki egy több mint 800 oldalas lexikonról ír ismertetést, senki sem várja el, hogy végigolvassa az egész könyvet. A recenzens két megoldás között választhat: vagy kiindul egy tetszés szerint kiragadott, általa jól ismert címszóból, s végigolvassa az összes utalásokkal együtt, vagy találomra belelapozgat a kötetbe, itt-ott beleolvas, eltűnődik, utánanéz egy és másnak. Én ezt az utóbbi megoldást választottam, kiegészítve azzal, hogy igyekeztem többet időzni a kolozsvári szerzők munkásságánál. Mert ezt a lexikont a tavaly elhunyt tudós professzor, Dumitru Tudor szakavatott irányítása alatt mintegy harminc, egyetemi központokban élő szakember írta, s közülük hatan — betűrendben: Bodor András, Ion Horaţiu Crişan, Nicolae Gu 266 • Enciclopedia civilizaţiei romane. Editura ştiinţifică şi enciclopedică. Buc., 1982.