Korunk 1983 (42. évfolyam)

1983 / 3. szám - SZEMLE - SZABÓ GYÖRGY: Új lexikon az ókori Rómáról

dea, Vladimir Hanga, Dumitru Protase és Volker Wollmann — kolozsvári egye­temi tanárok, kutatók. Vállalkozásukat nyugodt lelkiismeret­tel nevezhetjük nagyszabásúnak, akár átlagműveltségű olvasók, akár szakembe­rek forgatják, mindenki gazdag anyagot talál benne, hasznos eligazítást az őt pillanatnyilag foglalkoztató kérdésben, vagy kiindulópontot a további kutatá­sokhoz. Ezekről a problémákról — a ki­tűzött célról és a valóra váltás mikéntjé­ről — szól a kötetben írt bevezetőjében Emil Condurachi akadémikus: „A római civilizáció enciklopédiája, amelyet egy csoport kitűnő szakember készített, s amely mind a tulajdonkép­peni értelemben vett civilizáció — ré­gészeti, művészeti emlékek, építkezések stb. —, mind a társadalmi, gazdasági, mű­velődési és politikai élet kérdéseit felöle­li, eredményes munka­ színvonala és ki­állítása mindenre biztosítékot nyújt, és megfelel a legmagasabb tudományos igénynek is. Folyékony stílusa révén nemcsak a szakemberek, hanem a román nagyközönség számára is hozzáférhető; ebből a lexikonból megszerezhetik a Ró­ma létrejöttének, fejlődésének és az em­beriség történetében játszott kivételes szerepének megértéséhez szükséges infor­mációkat.“ Valamivel előbb a lexikont nagysza­básúnak neveztük. E jelző hiteléül hadd említsük meg nemcsak azt, hogy Róma civilizációja, sőt kultúrája (a kettőt a kötet — a modern szemléletnek megfe­lelően — nem különíti el, vagy nem ál­lítja mereven szembe egymással, hanem egységbe fogja) több mint 5000 címszó­ban tárul fel. Időben felöleli a ködbeve­sző időktől, Róma kialakulásától 476-ig, a nyugatrómai birodalo­m­ bukásáig tartó több mint tizenkét évszázadot, térben pedig „az Atlanti-óceántól a Perzsa-öbö­lig, Skóciától a Szaharáig, a Kárpátoktól a Nílus vízeséséig“ hordoz végig, és be­mutatja, hogy a kezdetben kicsiny Róma miképpen vált hatalmas birodalommá, és hogy ezt a roppant területet hogyan tudta összetartani. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy Róma idegen földe­ket hódított meg, és ezeknek a lakosai adófizetőivé váltak, hanem arról is, hogy nyomban a hódítás után, vagy még a hódítás alatt, utakat, fürdőket, színháza­kat, vízvezetékeket, sportpályákat épített. Vagyis: Európa-szerte lerakta a városia­sodás szilárd alapjait. Kétség nem fér ahhoz, hogy hézagpótló kiadványt tartunk kezünkben, hisz a ma­gyar olvasó, ha ókori fogalmakról akar tájékozódni, még mindig a Pecz Vilmos szerkesztette, nyolcvan éve megjelent kétkötetes ókori lexikonra szorul, amelynek adatai szinte egytől egyig ki­egészítést, sőt más optikát igényelnek. Számunkra, akik az egykori Dácia te­rületén élünk, jóleső érzés arról olvas­ni Tudor professzor bevezető soraiban, hogy „különleges figyelmet fordítottak a római-kárpáti-pontuszi Dáciára, hazánk mai területére“. De a szerzők arra is vi­gyáztak, hogy a kötet valóban az egész római civilizációt felölelje, s ne szűkül­jön le csupán a Kárpát-medence római emlékeinek nyilvántartására. Általában, bizonyára a szerkesztő gondoskodása folytán, meglepően helyesek az arányok; az egyes szakcikkek szerzői ugyanis nem egyforma terjedelmet szenteltek az in­tézményeknek, helyeknek, műemlékek­nek, törvényeknek, vallásnak, politiku­soknak, jelentősebb vagy kevésbé jelen­tős íróknak stb. Egy-két példa erre: a két Cato közül (l. a Porcius Cato cím­szót) Cato maior háromszor annyi sort kap, mint az uticai Cato — megfelelően sokkal lényegesebb történelmi szereplé­sének. A légió címszón belül összehason­líthatatlanul nagyobb tér jut a Légió XIII Gemmának­, amely az ókori Apu­­lumban, a mai Gyulafehérvárt állomáso­zott. Vagy: Tomisszal (a mai Konstancá­­val) a szerzők — helyesen! — ötször ak­kora terjedelemben foglalkoznak, mint Neapolisszal (a ma világszerte ismert Nápollyal), mert Tomis hazánk ókori történelmének egyik jelentős helysége volt. Az eddig számba vettek ellenére le­gyen szabad a recenzensnek felhívnia a figyelmet néhány kisebb szépséghibára. Ilyen például — nem időzve most soká­ig az imitt-amott feltünedező sajtóhibák­nál (pl. Crassus helyett Crasus, 412.) —, a Laberiusszal foglalkozó kis cikk, miu­tán közli, hogy Laberius mtmusokat írt, zárójelben megmagyarázza, miféle műfaj ez, holott elegendő lett volna nyíllal u­­talni a mimus címszóra, ahogy más ese­tekben történik. A Dominatus címszó u­­tán táblázatot láthatunk az i. sz. 285 és 476 közötti római császárokról; ezt a táb­lázatot nem kapjuk meg a Principa­­tusszal foglalkozó szakcikkek végén, pe­dig hasznos lett volna, mert így az olva­sónak áttekintése lenne Róma összes csá­szárairól. A bevezetőben Tudor professzor azt írja, hogy egész lexikonsorozat indul, mely az ókori civilizációt öleli fel. Kí­váncsian és örömmel várjuk a további köteteket, mert a Római civilizáció en­ciklopédiája garancia arra, hogy a többi kiadvány is ugyanilyen színvonalas lesz. Szabó György

Next