Korunk 1987 (46. évfolyam)
1987 / 11. szám - KILÁTÓ - FAZEKAS LÓRÁND: Száz évvel a terv megszületése után
átlagos vízmélység a maximálisnak felénél jóval kisebb, de harmadánál valamivel nagyobb lévén, harmaddal számítva 186,7 millió, fél mélységgel számítva 280 millió, vagyis középértékben kereken a számba vett 250 millió m5tározható volna. A zárógát a Muzsdályhegynél 3 méter, a Pusztahegynél 15 m magas, 5 m széles, koronájú kell legyen, 2/3-ad részben agyagból, 1/3 részben homokból, mésztejjel locsolva, 3,33 millió m3 anyag beépítése szükségeltetik, 7 000 kataszteri hold területet kell kártalanítani, melynek egy része erdő. Az építkezés megközelítő adataiból nyilvánvaló, hogy az érdekeltség a szabályozás ily módozatában még akkor sem mehetne bele, ha a tározott víznek hajtóerőre való átalakításához és értékesítéséhez kilátása volna. Szatmárnémeti, 1907 évi május hónapban.“’ A tervezet a túl nagy kiadásokból kiindulva tehát már a záró mondatában elveti a víztározó építését. Mai szemmel nézve megállapíthatjuk, hogy egy ilyen nagy vízfelületű (40 millió m2) víztározóra nincs is szüksége a Túr-völgynek. Ezt azonban akkor még nem láthatták pontosan, mivel hiányoztak a vízgyűjtőre vonatkozó rendszeres hidrometeorológiai és hidrológiai mérések. Az ide vonatkoztatott nagybányai mérések túl magas értéket adtak. Ma már tudjuk, hogy a Túr avasi vízgyűjtőjén a csapadék átlag 880 mm. A sokéves átlag vízhozamot is túlbecsülték (14 m3/s), mely az 1909 óta működő Túrterebesi vízmérceállomás adatai alapján 8 m3/s. Ma már tudjuk azt is, hogy az árhullámok kivédése csak több irányú védekezéssel valósítható meg. A tározó helyett a társulat végül is a gátépítés mellett döntött. Ezek évről évre hosszabbodtak fölfelé a c fő- és mellékágak mentén, emelték magasságukat is, mégis születtek meglepetések, katasztrófák, mivel a leszűkített árvízi meder gátjai a torrenciális árhullámok ostromának nem mindig tudtak ellenállni. Az 1970. májusi nagyvíz 13-án 500 m3/s (!) vízhozammal 700 cm szintmagassággal tetőz, s Kökényesd alatt átszakítja a töltést. A mezőgazdaságban okozott jelentős anyagi károk újra felvetik az árhullámok visszatartására, mérséklésére igen alkalmas víztározók építésének gondolatát. Pontos hidrológiai adatok birtokában most már megszülethet egy új terv a tározó megépítésére. A régi elképzeléstől pár kilométerrel feljebb a călineşti-i medencét jelölik ki erre a célra, mivel ennek felső bejáratánál három mellékvizével találkozik a Túr, így ugrásszerűen megnő a hozama, és itt indulnak el a síkvidéki szakasz árhullámai. A medence kijárata magas oldalakkal szegélyezett, így egy 798 méter hosszú, 9,5 m magas földgáttal lezárható volt. Mögötte közepes vízszint mellett egy 360 hektár kiterjedésű 7,4 millió m3 befogadóképességű, 7,90 m mélységű tó keletkezett, amely szükség esetén 30,3 millió m3 vizet is képes befogadni. A megyei erők összefogásával viszonylag rövid idő alatt készült el, s 15 évvel ezelőtt, 1972. szeptember 17-én, köztársaságunk kikiáltásának 25. évfordulója tiszteletére ünnepélyes keretek között lezárták a víztározó zsilipjeit, s ezzel megszületett a Túr-völgy legnagyobb víztározója. A tó keletkezése Călineşti község arculatában, életében is jelentős változásokat eredményezett. A medencében elhelyezkedő házakat a domboldalban lévő faluközponttól északra telepítették át, a termelőszövetkezet állattenyésztő központja, istállói szintén új helyre kerültek, a gát alatt új aszfaltozott út épült. Az Avasvidék egyik turistaközpontjává vált a táj, a falu élete is mozgalmasabb lett. A tóparton többszintes motel, kempingtábor, nyári pionírtábor, sétahajó, horgászközpont, vízi sportbázis áll a pihenni, üdülni, sportolni vágyók rendelkezésére. 15 év egy tó életében nem nagy idő, de a szatmári tájak emberéhez úgy hozzánőtt, mintha már évszázadok óta hullámok mosnák a Zseleznyik hegy lábát. FAZEKAS LORÁNT: