Korunk 1994 (III. folyam 5.)
1994 / 2. szám = A Bánság közvilágítása - ŠALAMUN, TOMAŽ: Süket testvéreimnek (vers)
TOMÁZ SALAMUN TOMAZ SALAMUN SÜKET TESTVÉREIMNEK Belefáradtam halovány egerekbe. Láb a lábon, száj a szájon, halottak. Miféle hatalom tiltja a virágzást? Szolgafejetekben rákként terjedő Gulág? Szívemben istent hordozom és szétosztom, mint a vizet azoknak, kik rég nem ittak. Akik a provincia képzelt tektonikájától, az öngyilkosság megdicsőülésétől, a nemzet bajnokától haldoklanak. Akik térdepelnek, ölnek, alszanak, akik félelmet sem éreznek többé. Nem tűröm el, hogy mindenütt szabad vagyok, csak szülőhazámban kell üres és száraz sötétségbe hullnom. Nem cinikus, költő, próféta vagyok. Életem úti célja az, ahol vagyok. Nem fojtotok meg hálóitokkal, sainte-beuve-i motyogásotok nem mérce senkinek. Nem ingok meg, nem rogyok le, mint Cankar. Nem aranyoztok steril misévé, mint Zupancicot. Elemem a tenger, ha nektek nincs, adok. Elemem a gyilkolt, mérgezett levegő, megtisztulva. Ha egyedül bennem lélegzik a szabadság, nem adom meg magam. Inkább a halál, mint műlekvárotok megalázó genocídiuma. Nem tudjátok, hogy örök a lélek. Én megmondtam nektek. E térséget csak mindannyiunk iszonyú erőfeszítése élteti tovább. Ha a lábam alá keveredtek, mint hangyabolyt rúglak szét benneteket. Inkább egy élő, aki elmondja majd a mámort és a kínt, mint Hádész ragacsos zselatinja, mely árnyéka sem élő embernek, gerinces kornak. Aki a föld alatt is, az ég alatt is megél, csak agyara legyen, fogai, aki az istenek kegyelméből odavág a közös sors szíve közepébe, hogy valaki felébredjen végre és hallja meg. Gracias a la vida, que me ha dado tanto. 34 CSORDÁS GÁBOR fordításai