Korunk 1996 (III. folyam 7.)

1996 / 10. szám = Damaszkuszi út 1956-1996 - TÉKA - SZENTMÁRTONI JÁNOS: Gérecz Attila, a költő - 1956 mártírja

Gérecz Attila, a költő — 1956 mártírja I. A szabadságra szomjazó 1956. november 7-én a budapesti Nyár utcában (a Klauzál tér közelében) hősi halált halt egy költő. Két orosz tankot dinamittal a másvilágra küldött. De amikor a szürkület leple alatt át akart rohanni az úton, hogy a túloldali telefonfülkéből felhívja édesanyját, egy harmadik tank fejvadászának géppuskasorozata leterítette. Ki volt ő? Ha most élne, 27 évével a bátyám lehetne. S bár személyesen nem ismerhettem, mégis elevenen él bennem — mondhatni: az emlékeimben. Magam előtt látom vékony és kisportolt alakját, metsző tekintetét, homlokán és orra körül a mindenre elszántság Dávid-vonalait. Nekem ’56 történelem. Neki élete része, szabadságának reménye volt. De versei híd közte és köztem. Felnézek rá, ahogy bátyjára néz fel az ember. Neve: Gérecz Attila. 1954-ben Vác börtönpoklában is enyhülést hozott Nagy Imre első miniszterelnöksége. Megnyíltak a magánzárka-ajtók, a rabok szót válthattak egymással, az őrök álszent bűnbánatot gyakoroltak. A börtönudvar — asztalosműhelynek használt­­— kápolnája előtt ekkor vette kezdetét fiatal írók és költők: a „füveskertiek” irodalmi „összeesküvése”. Egymásra és a művészet erejére támaszkodva új verseikről és fordításaikról, irodalomról, zenéről és képzőművészetről vitatkoztak a napi séta szüneteiben. Egyre nagyobb közönség sereglett köréjük, s vett részt beszélgetéseikben. „Vác most a fiatal magyar líra egyik legjelentősebb központja. Társaim jelenleg a világirodalom legnagyobb költőit fordítják” — írja Gérecz Attila egy 1954-ben kicsempészett levelében. ’ 54 ősze és ’ 56 tavasza között — az őrök figyelme elől gondosan óva —10 kézírásos gyűjteménybe rendezték írásaikat, Füveskert címmel. Ennek később folytatása lett: ’56 után számos nyugat-európai országban jelentek meg Füveskert-könyvek , s 1995-ben a Stádium gondozásában napvilágot látott itthon egy kritikai, összefoglaló kiadás, Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor, Tóth Bálint és mások verseiből nyújtva válogatást, az irodalomtörténész számára pedig gazdagon ellátva szakirodalmi részletekkel, tanulmányokkal.­ Gérecz Attila így, bocskorosom c. versével mutatkozott be váci írótársainak, s lopta be magát szívükbe: így, bocskorosan ugye megnevettek, hogy márványt tömni hegynek indulok? A számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes: én is feljutok! Nincs tömött zsákom s hegymászó botom! Segítő kezet tán egy társ sem ad, de vihart­ oldó déli szél kölyök­­fejemre borzol lágy barackokat! S a hegytetőn majd minden mezt lehántva, én is kacagva szélnek öltözők. Ezzel a címmel látott napvilágot 1991-ben költőnk posztumusz kötete. 121

Next