Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 1. szám = A Kárpátok alatt
Amikor Ady, a század elején, az Új versekkel döngetett „kaput, falat”, Góg és Magóg fiának vallva magát, senki sem vethette még a szemére, hogy miért Dévénynél akar betörni „Új időknek új dalaival”; hogy miért emlegeti egy másik állam híres útját, azaz Vereckét; és egyáltalán miért kérdi: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” Jöttek viszont rövidesen olyan új idők, amikor költő és közember kényszerűen válogatta meg szavait, s akkor sírhatott és akkor örülhetett, ha egymagában volt , vagy az mikor elvárták tőle, előírták a sírást vagy a kacagást. Mindez pedig történik nyolcvan éve, például a Duna-medencében, hangsúlyosan a Kárpátok alatt Kárpátalja, ez az amúgy is szegény, sok nemzetiség lakta terület — amely magyar, csehszlovák, szovjet és ukrán országvezetéshez igazodott rendre — mondhatni felmutatja e századi históriájában azt a megszámlálhatatlan szenvedést, amit szerencsésebb fekvésű tájak, országrészek legfeljebb részben ismerhettek meg. Lassú változást élő jelene pedig, legalábbis az először odalátogató szemében, mintha egy agonizáló Szovjetunió és egy banánköztársaság kereszteződésének volna az eredménye. A többszörös (1997 nyarán még legalább háromszoros) sorompóval biztosított határátkelőhely, az órákat veszteglő kocsisorral, a rokonaikat meglátogatni akaró, illetve a kis és nagy csempész ukrán állampolgárokkal, a legteljesebb kontraszt érzetét kelti a hajdani Bereg vármegye patinás középületeit felkereső turistában vagy a Dsida Jenő gyermekkori otthonát is őrző beregszászi állomásépületnél koszorúzóban. Ungvári, munkácsi útibeszámolók és még inkább a kárpátaljai magyar írók művei jó ideje figyelmeztetnek rá, hogy a Korunk nem halogathatja ezt az eléggé fájdalmas, de már pozitívumokat is felvillantó szomszédolást. A szomszédolás azonban önmagunkról, történelmünk, kultúránk egészéről is szó. A századelőn Ady, az utóbbi évtizedekben valószínűleg Illyés Gyula életművében találjuk erre a legtöbb utalást, pontosabban az „ötágú síp” tudatosítását Mára ez a síp, amelyen a magyar irodalom játszik, még több ágú lett. Ebből is kap némi ízelítőt „a Kárpátok alatt” készült lapszámunkban a Korunkhoz hűséges olvasó, 1998-as beköszöntőként. K. L.