Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 6. szám = Ifjúsági kultúrák - MIKLÓS KATALIN: Tizennégy éves diákok jövőképe
47 szüleiktől függetlenül önállóan élni. A román almintában a szabadon fogalmazott válaszokban a család összetartó mikroközösség. Reméli, szüleivel él „együtt a vidéki családi házban, egészségben, boldogan, amíg meg nem halnak. Az unokatestvéreimnek teljesüljön minden vágya, társakra leljenek, nagynénik, nagybácsik boldog öregkort érjenek” (6016), „csendes életünk” legyen. „Nővéremnek is lesz családja és munkahelye” (621). Az önállósodás a következőképpen fogalmazódik meg az egyik román diáknál: „A 2020-as évben, feltételezem, hogy sajnálatos módon már halottak lesznek, és én nem hiszem, hogy meg fogok állni könnyen a saját lábamon, úgy, mint mások” (130ra). A magyar almintában: „a családom addigra remélhetőleg jobb körülmények közt fog élni, rendes állások, árak és fizetések kéne hogy legyenek” (18ma). „A családom tagjai megértik egymást, és nem veszekszenek” (24ma). Ugyanakkor vannak személyek mindhárom almintában kisebb-nagyobb arányban, akik nem is gondoskodnak arról, hogy szüleik segíteni fogják őket. Nem fogalmazódik meg konkrétan, hogy elutasítanak mindenféle segítséget, de ahogy beleszövik a gondolatot a jövőképbe, kiderül, hogy teljesen önmaguk erejére támaszkodva tervezgetik jövőjüket: „A családom jövőjét úgy képzelem el, hogy az egészségügyben fogok dolgozni, lesz férjem és egy gyermekem” (164ma). „A családom egy 4 tagú család legyen, egy fiú- és egy lánygyermekem legyen, boldog házasságban éljünk. Egy emeletes házban” (169ma), városon. A család fogalma a társra és maximum két-három gyerekre terjed ki: „Remélem, olyan családom lesz, amiben két gyerek lesz, egy kisfiú és egy kislány és egy szerető és megértő férj” (139fa). A jövőről vélekedve összekötik az elképzeléseiket értékítéletekkel: „családomat szépnek... szeretném, ha a városom tiszta és minél szebb lenne” (234ma), „harmonikus családi élet pénzhiány és betegségek nélkül” (258ma). Nagyon fontos szerepet játszik az értékkapcsolás a jövőkép leírásánál. Az értékorientáció és jövőkép alakulásának összefüggésével először Kurt Lewin foglalkozott. Ő fogalmazta meg: „azt, hogy az egyén hol jelöli ki céljait, lényegében két tényező határozza meg, egyrészt az egyén viszonya a meghatározott értékekhez, másrészt az egyén realitásértéke a cél elérésének valószínűségét illetően” (K. Lewin, 1975). Lewin szerint tehát az értékorientációk és a realitásérzék az a tényező, amely döntően meghatározza azt, hogy ki hol és mennyire reálisan jelöli ki céljait. Miként gondolkodnak a diákok városuk, az ország és a világ jövőképéről? Mint ahogy a magánszféra jövőképének az elemzésénél is kiderült, a közvetlen családi környezet hatással van a véleményalkotásra. De még számos társadalmi és gazdasági tényező is befolyásolja azt. Nem áll módomban a probléma részletes elemzése, csak a különbségeket szeretném felvezetni, az alcsoportok szerint. A város és az ország jövőképének a leírásánál megvalósulni látják azokat a problémákat, amelyekkel ma családjukban, környezetükben találkoznak,vagy amelyekről a média csatornáján keresztül hallanak, az egyszerű mindennapi kérdésektől egészen a globális (világméretű) környezetvédelmi gondokig. Az udvarhelyi diákoknál a nemzetiségi probléma nem jelentkezett olyan mértékben, mint a kolozsváriaknál. Viszont sokkal bővebben írtak a saját és közvetlen környezetük jövőképéről, a családról, a lakóhelyről, a természeti környezetről, és ez érvényes a kolozsvári magyar diákokra is. De hasonlóan gondolkodnak, amikor a „virágzó” városukat tisztábbnak, nyugodtabbnak, csendesebbnek, erőszak nélkül, békességben akarják a 2020-as évben. És „sok dicsekvésre méltó dolog legyen benne” (Goro). Parkosítva, növényzettel, állatokkal, szórakozóhellyel, szépen és gazdagon. Vendégszerető