Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 6. szám = Ifjúsági kultúrák - GÁBOR KÁLMÁN - VÍZER BALÁZS: A Diáksziget az új középosztályért
Romániai vizsgálataink során kiderült, hogy az egyetemi hallgatók, középiskolások, általános iskolások egy nyilvánvaló szelekciós rendszer részesei, a fogyasztói javakkal való rendelkezésben viszont egy fordított generációs egyenlőtlenség figyelhető meg. Az általános iskolások szülei jobban el vannak látva fogyasztói javakkal, mint az egyetemistáké. A fentiekből kiindulva kérdésként merül fel, hogy a fogyasztói ipar szabadidő-eltöltésben betöltött növekvő szerepének feltétele mellett mit is jelentett a Sziget: kik és mit fogyasztottak a Szigeten, ugyanakkor a fogyasztói javak elterjedése mennyiben hoz létre egy homogénebb ifjúsági kultúrát. A szabadidő-eltöltés, szórakozás és a fogyasztói ipar összekapcsolódása mellett, illetve ezzel összefüggésben egy másik tendencia is megnyilvánul, nevezetesen az, hogy a munka intenzifikálódásával a szabadidő-tevékenység is intenzifikálódik. A nyolcvanas évek közepén a német—magyar vizsgálatból kiderült, hogy a német fiatalok intenzívebben dolgoznak és intenzívebben szórakoznak, mint a magyarok. A német fiatalok intenzív szabadidő-tevékenységében azonban nem egyszerűen csak a fogyasztás jelenik meg, hanem különböző aktív tevékenységek, amelyek által saját törekvéseiket, életszemléletüket fejezik ki (zenélés, sportolás, az alternatív kultúra megjelenése). A német ifjúsági kultúra tehát nem kizárólag fogyasztáscentrikus, hanem olyan értékek, normák, törekvések kifejezése, amelyek legfontosabb jegyei számos megnyilvánulási formában jelentkeznek: a zenében (alternatív zenekarok), politikai cselekvésekben (zöldmozgalmak, alternatív békemozgalmak) stb. A magyar ifjúsági kultúra esetében a hatvanas évektől a fogyasztói kultúra térhódítása, a fogyasztáscentrizmus válik meghatározóvá - ezt csak erősítik a második gazdaság megjelenése révén felerősödő materiális törekvések a fiatalok körében -, az alternatív kultúra elemei a nyolcvanas évek végéig csak elszigetelten jelentkeztek, elsősorban a kulturális és ifjúsági elithez (pl. egyetemisták) való kötöttségük révén. A Sziget-kutatás lehetőséget nyújt arra is, hogy megválaszoljuk: mennyire adott teret az egyhetes rendezvény a fogyasztói kultúrák mellett az alternatív kultúrának, illetve milyen szerepet játszhat az alternatív kultúra a Sziget-rendezvények látogatóinak. Ennek kapcsán elméleti kérdésként az is felvetődik, hogyan történik az ifjúsági kultúra meghonosodása azokban az országokban, amelyekben a piac kibontakozása a rendszerváltáshoz kötődik, illetve hogy a piac térhódítása a magaskultúra erodálását, visszaszorulását jelenti-e, vagy pontosan a piaci feltételek között, a “megkésettség” előnyeként jöhet létre a fogyasztás és a magaskultúra találkozása. A fogyasztói kultúra elterjedése Nyugat-Európában együtt járt a fiatalok individualizálódásával, önállósodásával, a közvetlen intézményi kontrollok megszűnésével, a hagyományos ifjúsági szervezetekben való részvétel csökkenésével. Ez utóbbi jelenséggel párhuzamosan a közösségi tevékenységek, a kollektív megnyilvánulás formái egyre inkább kortárscsoporti törekvésekként, a felnőtt társadalomtól bizonyos értelemben függetlenül, saját, új értékek teremtése mentén jelennek meg. A rendszerváltás utáni Magyarországon az ifjúságkutatók hangot adtak abbéli aggodalmuknak, hogy a régebbi ifjúsági szervezetek (KISZ, Úttörők stb.) megszűnése folytán a magyar fiatalok immár “nem tartoznak sehova”. Az kétségkívül tény, hogy például a rendszerváltás után alakult ifjúsági politikai szervezetek nem igazán találtak lelkes hívekre a fiatalok körében. A Sziget azonban választ adhat arra is, hogy az alternatív és a fogyasztói kultúra találkozása létrehozza-e azt a terepet, amelyen a fiatalok önszerveződési törekvései