Korunk 2002 (III. folyam 13.)
2002 / 3. szám = Tudomány - hatalom? - MŰ ÉS VILÁGA - SZÁNTAI JÁNOS: Fény hull arcodra, erdélyi magyar film? (Filmszem)
Ma és világa 112 ház különböző mellékszálakat meg egy történelmi hátteret szőttek bele az eredeti történetbe. így lett aztán, hogy az egész sztori hátterében az 1848-as forradalom áll, annak minden borzalmával és kegyetlenségével. Ebből a káoszból lép elő a két lovas, amint elcsigázottan lefelé poroszkál a hegyoldalon. A történelmi háttér bevezetésével azonban a semmiből jött emberpár motívuma a szürreális magasságokban való lebegés helyett a történelmi valóság talajához szegeződik. Tudni lehet, hogy a két lovas honnan és miért menekül, nem működik immár az első (?) ember- vagy angyalpár metafora, legfeljebb a bukott angyalokként lehetne őket értelmezni. Mi több, kétszeresen is bukottak, hiszen a film során többször is bejátszott flashbackből kiderül, hogy vétettek az egyik legfőbb erkölcsi törvény ellen: nem siettek a fiatal nő volt férjének segítségére, amikor az erdőben bujkáló gyülevészek hada az életére tört. (Ez a gyülevész had egyébként végigtáncoljahujjogja-szenvedi a filmet, funkciója azonban mindvégig kissé homályos marad.) A magyarázat ugyancsak kézenfekvő, hiszen ily módon elhárult minden akadály kettejük titkolt szerelme elől. Igen ám, csakhogy ennek tudatában jogosan tehető fel a kérdés, hogy miféle fény hullhat azokra a tükrökre, amelyek mögött a lelket ekkora bűn terheli. Bár az is elképzelhető, hogy a megtorlások elől való menekülés felszín csak, a két lovas tulajdonképpen önnön múltja-bűne elől lovagol be, majd ki a történetből. A két lovas (Váta Lóránt és Tompa Klára) tehát igencsak problematikus szereplővé lényegül át Gulyás filmjében. Sötét titkaikkal terhesen érkeznek meg a falusi tanító házába, aki addig a pillanatig úgy élt, mint a világ kukkolója: egy különleges periszkópszerű szerkezettel figyeli a zajló világot barlangjából (a film egyik legnagyobb trouvaille-ja ez akkor is, ha a periszkópos képsorok bizonyos fokig Bódy Gábor Amerikai anzix című filmjét juttatják a néző eszébe), anélkül hogy a legkisebb mozdulattal is felkavarná a világ vizének amúgy is eléggé kavargó felszínét. Valahol azt olvastam, hogy a tanító (Bíró József) passzív ellenálló. Nos, nem értek egyet ezzel az értelmezéssel. A tanító attribútumai között nem szerepel az ellenállás egyetlen formája sem. Ez az ember kriptaszerű házában kalap-emlékműveket állít a környék halottainak (másik ragyogó motívum), és leskelődik, magán viselve a kukkolók pszichopatológiájának minden tulajdonságát. A kukkolóval való találkozás (egy lehetséges értelmezés szerint) megváltja a szerelmeseket bűnüktől, hiszen életet adnak életért: a halott férj helyett feltámasztják a tetszhalott tanítót, aki előtt hirtelen a tükörrendszer torz, életidegen közvetítése nélkül jelenik meg a külvilág, benne saját elvesztegetett életével. És feldereng a rég elvesztett feleség képe is, akit még mindig szeret, bár az évekkel azelőtt elhagyta. (Érdekes trouvaille a mozdulatlanná dermedt párok közt táncoló tanítófeleség kettős víziója is, bár a nézőt kísérti kissé a „láttuk már”-érzés, hiszen ezt a kártyát Terry Gilliam ugyanígy kijátszotta A halászkirály legendájában, és horribile dictu a Wachowsky-fivérek a Mátrixban, igaz, más felhanggal.) A töredezett párbeszédekkel tarkított eseményfelszín alatt egyre inkább forrongó indulatok aztán a film végére kitörnek, a tanító lóra kap (bár nagy sajnálatomra kimarad a filmből a hegyi lovacskák hátasokká való átlényegülése), és a szerelmesek után vágtat egy napsütötte, fénnyel átitatott, horizontba vesző réten, maga mögött hagyva az addig az egész filmet uraló elmúlásillatú, esőáztatta miliőt. Ebből talán arra is lehetne következtetni, mindig van remény arra, hogy valahol, valamikor fény hulljon arcodra, édesem, bár a film elején bejátszott keretjelenetféle rácáfol az optimista végkicsengésre. A vázzá csupaszított házban üldögélő már galambősz fejű tanító képe azt sugallja, hogy bárhonnan bárhová tartson is az ember, saját világa mindenütt kísérteni fogja, más szóval a menekülés kilátástalan. Egymásnak ellentmondó gondolati síkok ütköznek össze tehát a filmben, amely nem valószínű, hogy jót tesz neki. Igaz, hogy közben olyan képsorok váltják egymást, Vivi Drágán Vasile varázslatainak hála (a film megérdemelten kapta meg a 33.