Korunk 2002 (III. folyam 13.)
2002 / 3. szám = Tudomány - hatalom? - MŰ ÉS VILÁGA - VÁRI GYÖRGY: Elbeszélhetőség, törékenység, sorstalanság
109 trva a közösségi emlékezet számára. Kertész elbeszélése is a totalizáló alakzatokkal építkező vagy éppen a tudatosan hazudó, revizionista elbeszélések ellen lép fel, őket akarja kiszorítani. Kertész pedig, mivel páratlanul tudatos író, a legnagyobb mértékben tisztában van ezzel. Jean Améryről írott, fentebb hivatkozott írásában olvashatjuk ezeket a sorokat: „De hogyan kerekedhet felül egy író? Átveszi a hatalmat? Bizonyos értelemben igenis ezt teszi. Említettük, hogy az objektiváció joga kiváltságos jog, mondhatni hatalom. A megbélyegzett halálraítélt, akit ez a hatalom maga alá tepert, most visszaveszi magának az objektivációhoz való jogot.”20 Az objektiváció, a kifejezés, az elbeszélés, vagyis a diskurzus, mint ezt Foucault-tól is tudjuk, hatalom. Kertész beszéde tehát az áldozat törekvése az objektiváció, az elbeszélés visszahódítására. Ha mindez így van, Kertész életművét és kiemelten a Sorstalanságot tekinthetjük akár a történelmi regény paradigmájához tartozó korpusznak, mely a holocaust történelmi eseményének elbeszélése, annak minden fentebb elemzett retorikai és történetelméleti implikációjával. Kérdéses azonban, hogy az irodalom indirekt beszédének viszonya az igazsághoz problémátlan-e, kérdés, hogy az irodalom nyelve lehet-e végleges hazája az Auschwitzot elbeszélni szándékozó szerzőnek. De Man hivatkozott szövege úgy véli, nem. „Ám amikor az irodalom saját figurális kombinációjának szabadságával csábít bennünket, melyek sokkalta légiesebbek és könnyedebbek az izzadságosan kimunkált fogalmi építményeknél, akkor nem lesz kevésbé megtévesztő attól, hogy fennen hangoztatja saját megtévesztő tulajdonságait.”21 Ezért bizalmatlan Kertész nyelve az irodalommal szemben is, ezért keres valamely köztes helyet az értekező és a szépirodalmi diskurzus között. Alighanem ezért véli úgy - miként erről A kudarc című regénye tanúskodik -, hogy minden, a holocaustot elbeszélni kívánó irodalmi vállalkozásnak, amennyiben becsületes akar maradni, már eleve vállalkozása kudarcát kell célul tűznie maga elé. Nincs semmilyen biztonságos diskurzus, a beszéd sosem érezheti otthon magát, végtelenül törékeny és esendő. Kertész beszélője (beszélői), bár az apokalipszis prófétája (prófétái), osztozni kénytelen(ek) Babits Jónásának - „Hozzám már hűtlen lettek a szavak” - egy próféta számára különösen megrendítő tapasztalatában. „Viszont a holocaust elgondolása [ami szintén nem lehet nyelv előtti - V. Gy. ] önmagában véve olyan roppant vállalkozás, olyan vállakat roskasztó szellemi feladat, hogy többnyire meghaladja a vele küszködők teherbíró képességét. Mivel megtörtént, még elképzelni is nehéz.”22 Ennek ellensúlyozásaképp szükséges megalkotni azt a bizonyos törékeny nyelvet. És nemcsak Kertész beszédének, hanem a Kertészről szóló beszédnek is ez a feladata és egyben nehézsége. Az elemző számára ez azért különösen nehéz, mert - mint Foucault-tól tudjuk - nem szegheti meg a tudományos diskurzus szabályait, csak azt kockáztatva, hogy beszéde nem „termel” érvényes igazságot. A „törékeny” szó jelzi, hogy ez a nyelv megalkotása után is állandó veszélyben van. Kertészről írni folyamatos kihívás. Kertész nehéz szerző. De megkerülhetetlen. JEGYZETEK 1. Kertész Imre: Sorstalanság. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1985. 277. 2. Paul de Man: Olvasás (Proust) In: Uő: Az olvasás allegóriái, lotus. Szeged, 1999. 96. 3. Uo. 4. Paul de Man: A trópusok retorikája (Nietzsche). In i. m. 145. 5 Uo. 157. 6. Hayden White: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. In: Uő: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997. 251-279. 7. Uo. 254. 8. Hayden White: A történelmi szöveg, mint irodalmi alkotás. In: i. m. 74. 9. Uo. 75. A cikk elkészítésében nyújtott segítségükért köszönetet mondok Thomka Beátának, Mekis B. Jánosnak, Takáts Józsefnek és a pécsi egyetem Senus-csoporjának. Mű és vilőgo