Korunk 2004 (III. folyam 15.)
2004 / 4. szám = Beszélgetések a sebességről - MŰ ÉS VILÁGA - SZÁNTAI JÁNOS: Az ártatlanság őskora (Filmszem)
Szántai János Az ártatlanság őskora Gondolatok Volker Schlöndorff rémfilmjéről A „németes” filmek gyermeteg bája Mindig is gondjaim voltak a „németes” filmekkel. Szó se róla, szerettem őket erősen anno, boldog gyerekkorom idején, amikor a napi háromórás műsorba véletlenül belecsöppent a Navarone ágyúi vagy a Piszkos tizenkettő. Remek dolog volt elnézni Gregory Pecket vagy Telly Savalast (akiket akkoriban épp a mozikban futó McKenna aranya és persze a halhatatlan Kojak-filmek kapcsán imádtunk), amint elintézik a gombasisakos megszállók ármádiáját, és bolondozva, rágógumit rágva, kúszva-lőve-szúrva sikert sikerre halmoznak a Szövetségesek nevében. Mondom, szerettem ezeket a filmeket erősen, mígnem egyszer feltűnt, hogy a gombasisakosok, azaz a németek az adott (harci) helyzetben nem csinálnak semmit. Na jó, puskával a vállon sétálnak fel-alá, mint mondjuk csalikecskék az afrikai bozótosban, egy oroszlánvadászat előtt. Ifjonti igazságérzetem ekkor (egy későbbi értelmezés szerint talán groteszk módon) azt súgta, hogy valójában nem is az ügyes jóknak kellene drukkolni, hanem azoknak a bárgyú, esetleg álmatag csali-kecskéknek, akik csak arra szolgálnak, hogy nevezett lók hátulról jól leszúrják őket. Igen, megkockáztatom a kijelentést, hogy egyfajta bimbózó moralitás szólalt meg bennem ezekben a pillanatokban. Aminthogy valószínűleg a bimbózó moralitás védte meg az úgynevezett Gonoszt akkor is, amikor Woody Allen egyik filmjében kijelentette, hogy gyerekkorában ő bizony mindig a Gonosz Mostohának drukkolt a Hófehérke nézése közben. Körülbelül eddig a szintig tudtam értelmezni annak idején a második világháborús filmeket. Jóval később aztán, az említett és egyéb opuszok újranézése közben felderengtek korábbi erkölcsi lázadásaim, és mi tagadás, igazat adtam magamnak. Ugyanis a hasonszőrű filmek oroszlánrésze esetében, noha mindannyiszor volt morális vetülete a történetnek, a készítőknek igazából csupán a háborús erkölcs problematikájának felületét sikerült itt-ott megkarcolniuk. Igaz, elképzelhető, hogy nem is akartak többet. Elég volt nekik annyi, hogy többé-kevésbé gyermeteg módon kiélezve az ellentéteket akciófilmeket készítsenek, háborús köntösben. Az is igaz ugyan, hogy annyi moralitás két.