Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 8. szám = Művek, világok - FARKAS JENŐ: A román irodalom magyar recepciója
AK 2008/8 díjás. Bukarestben ekkor még nem adtak ki magyar nyelvű fordításköteteket. Az előző kötetekhez viszonyítva ebben az időszakban a fordítók a magyar irodalom jeles alakjai voltak, mint például Áprily Lajos, Dsida Jenő, József Attila, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc, így az esztétikai érték szerint válogattak a román költők (Vasile Alecsandri, Mihai Eminescu, George Coșbuc, Tudor Arghezi, Lucian Blaga, Octavian Goga, Ion Minulescu) munkái közül. Fontosabb kötetek: Új román költők antológiája, ford. Keresztury Sándor, 1922; Szerelmes kert. Modern román költők, ford. Fekete Tivadar, 1924; Átültetett virágok, ford. Kiss Piroska, 1925; Műfordítások román költőkből, szerkesztette Bitay Árpád, 1928; Gáldi (Göbl) László: Műfordítások, 1928; Klasszikus kert. Régi román költők antológiája, ford. Fekete Tivadar, 1930; Szegények küszöbén, ford. Salamon Ernő, 1938; Mai román költők, ford. Szemlér Ferenc, 1940; Mai román líra, ford. Áprily Lajos, Dsida Jenő, Gáldi László, Jánosházy György, József Attila, Kiss Jenő, Réz Ádám, Szemlér Ferenc. A Műfordítások román költőkből (1928) című antológiában például Áprily Lajos kiváló fordításában olvasható Lucian Blaga négy fontos verse, íme egy rövid idézet A tölgy című versből: „Ő terebélyes erdőszéli tölgy, / Puha szárnyával, mondd, miért borús / Alattad annyi béke rám, / Ha árnyékodban fekszem hangtalan / S a lomb dédelgetően játszik velem?...” Ugyanebben a kötetben látott napvilágot Az esti csillag címmel R. Berde Mária kitűnő tolmácsolásában Eminescu Lucea párulta. A román népköltészetet ötkötetnyi román ballada-, népmese-, népdalfordítás képviseli ebben az időszakban. A fordítók között van Szabédi László, Komjáthy István és mások. Több fordítás a Debreceni Magyar-Román Társaság kiadásában látott napvilágot. Ekkor jelennek meg az írói életművek első magyar gyűjteményes kiadásai: három Mihai Eminescu-kötet (1934, ford. Kibédi Sándor; 1939, ford. Finta Gerő, 1947, szerk. Jékely Zoltán). A két világirodalmi lexikon (Benedek-Wiegler, 1922; Dézsi László, 1932) román anyaga általános tájékoztatást nyújt a román irodalom fejlődéséről és a fordításirodalomról. A Román drámaírók könyvtára című sorozatban (Budapest, 1934) a magyar olvasó Ion Luca Caragiale, Octavian Goga, Victor Eftimiu, Ion Minulescu, Ion Marin Sadoveanu műveit ismerhette meg. Érdekes jelenség ugyanakkor a francia-román irodalom magyar recepciója, ugyanis 1924-ben lát napvilágot Panait Istrati Kyra Kyralina c. regényének magyar fordítása. A Korunk (1926) recenzense írta róla: „ez az ember a lélek szokatlan mélységeiből szól hozzám akkor is, amikor a legmindennapibb dolgokat mondja.” Füst Milán is elragadtatással jellemzi a regényt: „A szemembe néz, és el meri hitetni velem, hogy e sok szörnyűség nemcsak természetes, sokszor még szép is. A szörnyűben, tudjuk, lehet vad szépség - s az ő könyvében ezt nemegyszer állapítottuk meg újra. S ami túlontúl szörnyű, az néha már nevetésre indít, s benne nagy képességek vannak, hogy ezt a nevetést is kiváltsa belőlünk.” (Nyugat, 1925) A regény további számtalan kiadást ért meg (1926, 1957, 1958, 1963, 1976), legutóbb, 2007-ben a budapesti Nórán Kiadó jelentette meg. Liviu Rebreanu Akasztottak erdeje című regénye 1938-ban jelent meg, 1945-ben követte a Lázadás, Gáldi László fordításában. 2.2.2. Az 1948-1990 közötti időszak ■ E negyven év jellemző vonása, hogy a fordításirodalomban összemosódott az esztétikum és a politikum. Újabb antológiák jelennek meg, ezúttal a kölcsönösség jegyében, a két ország közötti kulturális egyezmények alapján. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne születtek volna kitűnő fordítások, viszont az írók és művek kiválasztásban már döntő szerephez jutott az ideológiai szempont. Debrecenben (1948) és Budapesten (1957) jelentek meg népköltészeti antológiák (balladák, népmesék) Komjáthy István, Bözödy György, Ignácz Rózsa és Jékely Zoltán kiváló tolmácsolás-