Korunk 2009 (III. folyam 20.)

2009 / 3. szám = Politika és elit a történelemben - VILÁGABLAK - OBER, JOSIAH: Bevezetés egy zsákutcába (I.) (Rigán Lóránd fordítása)

101 )­ világablak Realism and Revolution. Balzac, Stendhal, Zola, and the Performances of History. Cornell University Press, Ithaca, 1988. 43-46­9. Pszeudo-Xenophón itt meglepő összhangban van a John Dunn által kijelentett elvvel (The Transcultural Significance of Athenian Democracy. In: Démocratie athénienne et culture. Szerk. M. Sakellariou. Academy of Athens, Athens, 1996. 97-108. 105.), mely szerint - a többi körülmény egyenlőségével - az emberi lények szívesebben szabadok a mások akaratának alá nem rendeltség ál­talános értelmében. 10. A görög eredeti itt részleges szövegromláson ment át. Lásd ehhez Gerald Bechtle: A Note on Pseudo-Xenophon, The Constitution of the Athenians, I. 11. Classical Quarterly 1996. 46. 564-566. Pszeudo-Xenophón lényegében arra utal, hogy az athéniak jogerős pénzügyi megállapodásokat köt­nek a rabszolgáikkal, melyek a felszabadulás lehetőségét teremtik meg azok számára, és emiatt nem bánhatnak velük tetszés szerint, hanem a „rabszolgák rabszolgáivá” lesznek. 11. Pauline Schmitt Pantel: La Cité au banquet. Histoire des répos publics dans les cités grecques. École Frangaise de Rome, Rome, 1992. 231-232. megjegyzi, hogy ez az egyetlen 5. századi szöveg, mely az áldozati hús szétosztásáról beszél, és azt is felveti, hogy ennek kapcsán nem is annyira a szétosztás, mint inkább a szertartással járó polgári egyenlőség a valódi tét. Az athéni történelmi va­lóságot illetően (mely csak a 4. században van dokumentálva kielégítően) lásd i. m. 121-143, 243-252. Vincent J. Rosivach: The System of Public Sacrifices in Fourth-Century Athens. Scholars Press, Atlanta, 1994. 12. Az ókomédia tényleg irgalmatlanul gúnyolta a befolyásos egyéneket, Pszeudo-Xenophón mégis torzít arról tudósítván, hogy a komédiaírók nem csúfolkodnak a démosszal, sőt magával a demokra­tikus államrenddel. Lásd Gomme: i. m. 43-45. és J. Ober: Political Dissent in Democratic Athens. 122-155. 13. Vö. az alétheia mint „objektív igazság” thuküdidészi kulcsfogalmával, i. m. 53-63. 14. Lásd az oikeint mint „igazgatást” Pszeudo-Xenophónnál (II. 9.) és mint „cselekvő részvételt, inté­zést” Thuküdidésznél, a periklészi temetési beszéd egyik alapvető jelentőségű szöveghelyén (II. 37. 1.), mely a demokrácia meghatározását adja. J. Ober: i. m. 83-89. Vö. Thuküdidész III. 37. 3, VI. 82. 3, VIII. 67. 1.

Next